mert adni jó

ilyenkor karácsony (lassú, de akkor is) közeledtével mindig kicsit belekotrok a pénztárcám aljába, és amennyit éppen nélkülözhetőnek érzek, azt odaadom. eddig általában az volt, hogy valami szimpatikus utcazenészeknek (a rászorulónak tűnő fajtából), őszinte arcú koldusoknak, és/vagy valami szervezett célra az utcán gyűjtőknek potyogtattam el az erre szánt kicsi (bár a lehetőségeimhez képest azért korrekt) összeget.
idén sikerült valami egészen mást találni , amire a szokásosnál is sokkal szívesebben adtam, mert még ha eléggé periférikus is a cél, nekem nagyon-nagyon tetszik.
és azért nem írom le azt, hogy mégis kiknek, mert nem akarok itt a nagy adományozó szerepében tetszelegni egyébként, meg hülyén is jönne ki, hogy azt a kicsit, amit bedobtam a közösbe, most ekkora (ehhe. ennél is nagyobb?) mellénnyel reklámoznám. a bejegyzés azért született csak meg, mert az viszont igenis le akartam írni, hogy mennyivel más úgy adni, hogy az ember nem vár cserébe semmit, se viszonzást, se társadalmi megbecsülést, tényleg semmit, "csak" az a lélekmelengető érzés az ellenérték, hogy igenis tettem valamit azért, hogy a világ valakiknek egy kicsit jobb hely legyen. talán.

azért amikor egy tökidegen azt mondja hogy jaj, hadd nézzem meg a táskád, fú, tökjó, na akkor nagyon büszke vagyok magamra. mert az a dicséret CSAK a táskának szól (amit nemmellesleg én csináltam :) ) nincs benne az a kicsit-kötelező felhang, az a hű-ezt-igazán-nem-néztem-volna-ki-belőled zönge, amit -talán kissé paranoiásan- belehallok az ismerősök mondataiba. jól esik persze az is, csak máshogy az inkább nekem, az embernek pozitív, azt nekem szánják, nem a terméknek....
de ez a dicséret annak szólt, hogy amit csináltam, az tetszik az átlagembernek, az valami baromijó, olyat ő is akar.
most mit is mondjak. wihí :D

vasárnapi kisszínes

- feleslegesen és szégyenletesen sok bögrém-csészém-poharam volt eddig is, németországból meg jött még két új (egy hóemberes meg egy starbucksos). már tényleg nem férnek el, nincs hova tenni őket, de egytől sem vagyok hajlandó megszabadulni. mert minden hangulathoz másmilyen bögre illik, mindig másikból esik legeslegjobban a a kávé meg a tea. hülyeség? lehet. de végül is ugyanez van nálam a táskák meg az ágyneműhuzatok esetében is, valamiféle genetikai hiba lehet.
- nájdzsel végleg otthon ragadt, amikor egyszer megpendítettem, hogy visszahozhatnám pestre, kerek szemekkel néztek rám otthon, hogy na ne már. viszont tök sokat vagyok egyedül a lakásban (a lányok csomószor dolgoznak este, pont mikor én itthon vagyok) és igényem van rá, hogy valaki-valami motozzon itt velem, mellettem. igazából macskát szeretnék, de csak szobaállatként tartani szerintem butaság. szóval az nem lesz, tuti. jó lenne még nyuszi, de az is belakja az egész lakást, és nem hiszem, hogy a lányok örülnének ennek. a tengerimalacra maris allergiás, a hörcsög túl kicsi, nem tudom, mi legyen belőle. de valami kell, az biztos.
- az őszben-télben a legjobbak a gyertyák, szépek, melegek, barátságosak. tegnap tíz is égett a szobámban.
- lassan kezdem felfedezni a hetedik kerületet, illetve legalább a környező utcákat. mert hiába lakok itt már három hónapja, ha megkérdezik tőlem, hogy na hova üljünk be egy sörre, még mindig csak újbudai helyek ugranak be. de most már egyre inkább képbe kerülök ezzel a környékkel is, tegnap is meglepően szimpatikus helyre sikerült keverednem, szeretek erre lakni :)
- a csirkemáj-hagyma-kakukkfű-tészta meglepően jó kombinációt alkot
- a star trek NAGYON jó :) nem csak az új film, az eredeti sorozat is
- nem vettem elő már egy hete a varrógépet, és basszus, viszket a tenyerem, alkotnom kell, és kicsordulnak az ötletek a fejemből, úgy kell őket visszatuszkolni és erőszakkal bent tartani, nehogy elhagyjak egyet is :P

1. advent

idén nincs koszorú, idén nincs díszítés, valahogy nincs igényem rá. ettől persze az advent nem marad el, és ha minimáldizájnnal is, de azért belopózott a szobába. négy mécses, azt hiszem a lényeg megértéséhez ez is elég. ma meg is gyújtottam az elsőt.
(holnapután pedig kibonthatom az első zsákocskát is a huszonnégyből - köszi, anyu :) - az majd tán csak meghozza az első hangulatmorzsát is)

egy igenis tök jó nap

reggel addig aludtam, amíg csak akartam, aztán kávét, mandarint és gyömbéres kekszet reggeliztem és nyugodt szívvel morzsáztam teljesen össze az ágyamat, aztán összevissza szüttyögtem, jó volt.
elmentem belsőt meg gumileszedőt venni, és a kedvenc bringaszerelőm mosolyogva üdvözölt, és amikor mondtam neki, hogy belsőt, kapásból kettőt, kicsit kinevetett, hogy hát már megint? én meg mondtam, hogy hát, nos, igen, tudod használom a bicót, az meg ezzel jár, gyilkolom is kicsit, na. és akkor mondtam azt is, hogy de adjon olyan bigyót, amivel le tudom operálni a külsőt, mert most megcsinálom magam, max ha nem megy, majd hozom a kereket hétfőn, és akkor azt mondta hogy hát hajrá, hogy menni fog, de jöjjek csak nyugodtan, ha nem.
és hugival sütöttünk hurkát, apa-módra vágtunk alá krumplit, úgy csináltuk meg, és ettünk hozzá almapaprikát és ubit, és isteni finom volt, jaj, óhh, degeszre tömtük magunkat.
aztán shoppingolni mentünk, órákat töltöttünk az alleeban, könyveket válogattunk, hogy mit vennénk meg, ha rengeteg pénzünk lenne, óriáskávét ittunk a costa coffeeban, és kaptam tőle gyönyörű csíkos sapkát a promodban, nagyon jó tesó ám :)
itthon pedig bringát szereltem, és kicseréltem életemben először, tökegyedül a belsőt, nagy szó ez ám, eddig mindig rohantam máshoz, ha valami nem úgy működött, mint azt én elképzeltem, de most ennek vége, meg kell tudnom oldani az egyszerűbb javításokat egyedül, és hát jippí, megy ez, ha nagyon akarom :)
most pedig már mindjárt vége a napnak, asszem nem ronthatja el semmi ;)

ó, basszameg, hát minek az ilyennek (nekem) bringa, aki nem néz az maga elé, miért ül az ilyen (én) kerékpárra éjszaka, ha nem lát túl a saját orránál nappal sem, és miért jófejkedik az autósokkal, ha magára sem tud vigyázni.
szegény luit sikerült teljes sebességgel nekicsapni a padkának mint egy húsz perce, jöttem a dob utcán, mögöttem menőcsávó bőgeti a bmw motorját, de nem fér el, keskeny utca, parkoló autók, meg még a hülye biciklis is, éjjel ráadásul. mellettem meg pont hosszan üres parkoló rész, lehúzódok, hadd menjen, csak épp azt nem láttam a gyér világításnál, hogy a keresztutca előtt a parkolót a kereszteződéstől mint egy 15 centi magas, és egyébként maximum ugyanilyen széles padka választja el. na erre mentem rá lendületből.
a legrosszabb, hogy én, én, csakis én voltam a béna, igazán nem foghatom rá senkire. a belsőm megadta magát, remélem csak ennyi. félve nézegetem még az első felnit, mert igazán nagy pofont kapott. ütközött még a pedál is, éreztem, hallottam. a karom még most is remeg az ijedtségtől, mert tényleg nem láttam, csak mikor már koppant.
fognom kellett volna a jelet, amikor láttam, hogy eleredt az eső, nem szabad ma nekem bicóra ülni. merthogy a kulcsom meg pont az irinyi-karinthy kereszteződés kellős közepén esett ki a zsebemből, a négysávoson, hát azért is fordulhattam vissza az út közepén, még jó, hogy ilyenkor kicsi a forgalom.
jááááj.
jobb lesz, ha megyek aludni.

amikor megláttam, hogy esik, kétségbe estem. annyira nem vagyok kemény, hogy fájós torokkal esőben hidegben nekimenjek a hosszabb bringázásnak, pfff. affenébe.
első körben pedig senkit nem találtam, aki akkor már legalább sörözött volna velem egyet, a lányok dolgoznak, a srácok seniortáborban, a többiek nem onlineok, mi lesz most.
és milyen jó, hogy az embernek van egy testvére, aki kirántja őt az ilyen szorult helyzetekből, és feláldozza a tanulást a sörözés-filmnézés-pletykálás oltárán :D

hónapok óta először főztem újra úgy igazán, rendesen.
reggel, amikor mentem ki a villamoshoz, az egyik kisbolt táblájáról óriás betűkket vigyorgott rám a krétafelirat: friss hurka-kolbász kapható. ohohó, hát ez kell nekem. gyorsan felhívtam hugit, mit szólna, ha a holnap délutáni shoppingolásunkat megtoldanánk egy ebéddel is: viszek be hurit meg kruplit, közösen megsütjük és degeszre tömjük magunkat. mivel pedig neki is tetszett az ötlet, hazafelé úgy intéztem, hogy útba essen a kisbolt. illetve végül hentes lett belőle - 4 kisbolt is van az útvonalon, de egyiknél sem volt már meg a reggeli felirat. de hát mindegy is, a hurka a lényeg, nem a forrása.
és ha már hentesnél voltam, vettem husit is, (mert mátééknak lógok vele, miután elhozták nekem a mosógépet) mindez a sok gasztroterv meg élmény pedig felcsigázott, nem ehettem hát ma sem instantot, bármi is volt a terv eredetileg.
végül megcsináltam a fiúknak a husit (gyroshús, tzatziki meg paradicsomsaláta), a csontjából csináltam egy levest, magamnak sütöttem pizzát, saját tésztával, saját paradicsomszósszal. közben pedig borosteát ittam, mert péntek van, és főzéshez olyan, de olyan jól esett.

ha meg már egész héten nem tudtam bringára ülni (oktatásra jártam, ott meg nem lehetett volna lekötni... :P), akkor legalább ma. bár nem vagyok híve a biciklis felvonulásoknak (már volt róla szó itt is, de egy sör mellett bárkinek szívesen kifejtem, miért) most csak el kéne menni ma este erre, nagyon kedvem van. ehhez viszont kéne, hogy időben hazaérjek (aztán meg odaérjek) és hogy ne durranjon be addig a torkom, de ezt már nem érzem százszázalékig biztosítottnak. nyeh :P

kellene egy szkenner is, mert már rengeteg minden van papíron, rajzok, tervek, kezdetleges szabásminták, aztán elhagyok és elkeverek mindent, és kezdhetem előröl. a "lefényképezem" meg nem a digitalizálás csúcsa :P
persze ha rajtam múlik, nem lesz ez sem. mondjuk sinnvollabb dolog lenne ezt felvenni a karácsonyi kívánságlistára, mint a térd- és könyökvédőt (mert arra most egy darabig nem lesz szükség...). jaj, nem tudom. mindenesetre a pár hónappal ezelőtti kívánságlistáról sincs még kihúzva minden, és a válogatásnál igazán ésszerűnek kéne lennem kivételesen, nem pedig mohónak. most nem a legszebbet kéne választanom, hanem azt, ami a legjobban kell, csak hát olyan ez, hogy arról úgy gondolom, hogy előbb-utóbb úgyis megvenném magamnak, ajándékba meg olyat szeretnék kapni, ami egy kicsit kevésbé funkcionális, de annál szívetmelengetőbb :)
persze a jézuska meg majd azt hoz, amit ő szeretne, ugyebár... :)

téli termós reggelek

a mandarin már tél, advent- és télapóvárás- és hideg illata van. szeretem nagyon, meg tudnék belőle kilókat enni egy ültő helyemben.
termóban volt gyakori téli reggelim, hogy édesítős-vaníliaaromás joghurtba (opcionálisan vanillincukros, burzsoáknak :) méz és rendes vanília) kerül bele két mandarin, hogy nem csak gerezdekre szedi az ember, hanem még félbe is vagdossa őket. maga a könnyű téli reggeli-mennyország.
ma amikor ugyanezt ettem, elfogott a nosztalgia, nem a fájósan visszaemlékezős, hanem csak a szépre mosolyogva visszagondolós, amikor kiugrok a 3x3 méteres szobában a nagyágyból, odateszem a kávét, felvágom a mandarint, ötször megkérdezem, hogy kávét, kapucsínót vagy kakaót, mire választ kapok, de az úgyis mindig a kakaót kávéval. aztán húsz perc henyélés, és végül eszeveszett kapkodás, hogy jajistenem, elkésünk. jeges járdán aztán elcsúszkáltunk a metrómegállóig, és ott már mindig összeverődötta feél kolesz, jaj, zéhá, tanultál?
régi szép idők :)

otthon 2.0

most már egészen otthonnak érzem az albit is. nem tudnám megmondani, mi kellett ehhez, de sikerült. már nem csak a saját szobámban érzem jól magam, most ülök a tévé előtt, ölemben laptop, dolgozom-tanulok, a konyhában forr a a víz teának, zötyög a mosógép a fürdőben. az öblítőillat keveredik a gyertya, a tea és a melegszendvics szagával, jó.
valahogy minden olyan nyugis, olyan állandó.
jó.
kár, hogy a lányok nincsenek itthon.

H1N1 VS. Télapó

"...Megpróbálom rendszerezni a Mikulás-tiltás lehetséges okait:

1. Az országos tiszti főorvos még mindig azt hiszi, hogy a Mikulás létezik, és ő hozza a gyerekeknek az ajándékot. Ebben az esetben, teljes mértékben át tudom élni aggodalmait. Képzeljük el, hogy a Télapó egyetlen nap alatt keresztülszáguld a világon, egyik kéményből ki, a másikba be, gyerekek millióival kerül kapcsolatba. Nem ismerjük a kézmosási szokásait, és tudomásul kell venni, hogy az ősz szakáll orvosi szempontból nem helyettesíti a szájmaszkot. Összetapizza az ajándékokat, a virgácsot, a száncsengőt, meg mindent. Tipikus pandémiás gócpont, a rizikófaktoráról nem is beszélve. Ha vírushordozó, akkor seperc alatt lebetegíti az egész világot. Belegondolni is szörnyű!..."

:D

friday morning

a péntek reggel érdekesre sikerült. alapvetően az ok az volt, hogy volt egy táskaprojektes villámtalálkám hajnal háromnegyed nyolckor, amit persze én időzítettem koránra, mert hogy úgyis kell mennem grafikára.
már csütörtök este féltem, hogy nem lesz ez annyira triviális, mert csak 1 körül feküdtem le. edzés után még össze kellett pakolni a hazamenős cuccokat meg mindent, előre tartottam tőle, nem fogok tudni felkelni.
mivel azonban bennem volt a muszáj, már öttől nézegettem az órát tízpercenként, nehogy elaludjak. hatkor végül fel is keltem, kávé, punnyadás, készülődés, negyed nyolckor el is indultam.
igazán villám módjára zúzhattunk végig a körúton luival, mert alig valamivel fél után már ott csücsültem a ZP alsó bejáratánál, bambultam a túlpartot.
és ekkor tűnt fel, hogy tulajdonképpen még csak most kezdek ébredezni. mert hát persze észrevettem már korábban is, hogy a világ kicsit tejszerűbb, mint szokott, de amikor már 5 perce fixíroztam mereven a felső vázra támaszkodva a Petőfi-hidat, akkor tudatosult bennem, hogy egyáltalán nem látni a végét. se a túlsó partot. tulajdonképpen már a villamost sem rajta.
köd volt, több mint köd, köd a négyzeten, a köbön.
és még csak fel sem tűnt :)

képtelen vagyok nekiállni a dolgaimnak. pedig igazán nincs sok, grafika meg táskák, ennyi. de valahogy nem megy, csak klikkolgatok céltalanul egész délután, mindent háromszor elolvastam már, ami érdekel, bejártam az egész internetet keresztül kasul, jaj, csak dolgoznom ne kelljen.
itt volt az egész család ebédre meg délután, mamik, unokatesók, (majdnem)mindenki, aki számít. jó volt, mert már rettenetesen rég találkoztam velük, de amikor elmentek végül, mintha az agyamat is magukkal vitték volna. kész, képtelen vagyok gondolkozni, elfáradtam, lezsibbadtam, csak hadd bambuljak, hagyjatok kérlek semmittenni, a létezés amőbai mélységeire vagyok ma kíváncsi. csak és kizárólag .

hát szabad ezt? a mamával?

hát ez kész :D

számítógép-bicikli-varrógép. ez a hármas határozza meg a napjaimat, mióta hazajöttem. persze beugrik közéjük egy-egy edzés, nia, teázás, de ha hopp, van 10 szabad percem, akkor gyorsan megcsinálom az egyik táska fülét, jaj, egy szabad félóra, akkor összedobom a másiknak a szabásmintáját.
és ne értsétek félre, egyáltalán nem panaszkodom. mert szeretem csinálni, imádom, amikor végre elkészülök valamivel, és a többiek azt mondják, bakker, ez tetszik. ráadásul most, hogy nem "csak" magamnak lesz, igénysebben dolgozom, minden rendesen elvarrva, a cippzárak, műanyag kallantyúk is a helyükön. az új géppel egy álom a varrás is, gyors, csendes, hibátlan.
és a két hetes müncheni sör-kaja terápia után nincs is annál jobb, mint mikor hasítod a körutat reggel, arcodba csap a csípős menetszél. végre egy kis izomláz, érzem, hogy vannak izmaim, mert fáradtak, kicsit fájnak néha, de kit érdekel, vagyok, jól vagyok, köszi. (már legalábbis amikor nem álmodok hülyeséget, de olyan csak havonta egyszer van, annyi depis nap belefér...)

utálok álmodni, az álmokból nem sül ki semmi jó, ma is álmodtam, és egész nap depis vagyok emiatt, és befordulós zenét hallgatok, ettől még depisebb leszek, és nyűgös is, és szerencsétlennek érzem magam, haza akarok menni és kisgyerek lenni és bebújni anyukám ölébe és nem nézni ki a világra, de legalábbis visszamenni az albiba, leengedni a redőnyt, bekucorodni az ágy sarkába, és forró tea mellett filmet nézni és sajnáltatni magam, nem akarom se a születésnapot se a névnapot se a karácsonyt és az adventet sem most, ugyan minek és kinek, nem akarom az őszt, sem a telet, mert most így egyáltalán nem jó, nem olyan, mint kéne lennie, nem akarok én most semmit-semmit-semmit, ááá.

makrancos matilda

matilda sztrájkol, nem hajlandó tovább dolgozni, megadta magát, kész, vége. működni működik, a motor pörög, zúg-döng-zakatol, de öltést csak minden 5-6. alkalommal hajlandó csinálni. így nem lehet dolgozni. úgyhogy tegnap délben, pár órás könyörgés és közelharc után nyakamba vettem a várost, el kellett mennem varrógépet venni. mert a táskás projekttel haladni kell, most már igazán, nagyon.
az új gép pedig nagy és halk és gyors és csodás - de azért matildátért vérzik a szívem.
viszont legalább elkészült két nagy táska, ma talán lesz még kettő kicsi, héten pedig meg is mutathatom már őket az illetékesnek.
ez a táskás projekt már a vállamon van egy ideje, és ennyire tulajdonképpen nem titkos és titokzatos, de majd csak akkor írok róla bővebben, ha már látom a végét.

a kávé, a reggeli ébredős kávé nagyon hiányzik. és a főzős is, itt bent a cégnél csak automatás van, automatáshoz képest persze egész jó, de akkor is, nem az igazi.

hiányzik még a foci, a mozgás a sport, a sétálás nem helyettesíti, ha haza érerek, le sem szállok majd a bringáról napokig, és tuti, hogy minden edzésre elmegyek, ígérem, nem hagyok ki egyet sem egy jó darabig.

a szívecske-párnám is kéne még, az ikeás, mert azon szeretek aludni, hülye dolog ez, de hosszú idő után már tényleg nem jó annyira nélküle.

de most már végül mindegy is, itt ülök utolsó reggel, bepakolva a bőrönd, összerakva a hátizsák, már csak a laptop van kint. pár óra és hátam mögött lesz már a hotel lutter, a bmw, a dunkles weissbier, a hajnali kelések és délutáni mókázások.

egyik szemem sír, a másik nevet.

Nem szeretem a búzasört. Nem igazán iszom meg a barnasört se (persze ha nincs más…) Viszont a barna búzasör valami isteni, itt kint nem is ittam másmilyet, csak ha ez épp nem volt.

Otthon lehet ilyet kapni? Miért érzem úgy, hogy nem? :P

Képriport a Hofbrauhausból

csülök előtte, aligmegkezdve

csülök utána, megölve végleg

no meg a sör :)

Liechtenstein

Liechtenstein persze szép hely. Nem mondom, hogy nem. Inkább csak azt, hogy érdektelen. Felesleges utazni azért 500 Km-t, hogy lásd a teheneket legelni a városi parkban.Vicces persze, vicces, de nem ennyire.



Más kérdés, hogy rég nevettem ennyit, mert amikor tudatosult bennünk, hogy miért is indultunk neki két órás alvás után (jaja, előtte mulattunk…) a több órás autópálya-menetnek, akkor gyakorlatilag gurultunk a röhögéstől. És amikor kiderült, hogy az egyetlen többé-kevésbé monumentálisnak és érdekesnek tűnő vár is magántulajdonban van, és nem lehet megnézni, akkor már mindenki kész volt. Úgyhogy járkáltunk kicsit, vettünk svájci csokit, ettünk svájci dönert aztán hazajöttünk.

Közben átutazóban keresztül hajtottunk pár svájci falun, na az viszont valami gyönyörű volt, szájtátósan, úh-úh-azt-nézd kiabálósan gyönyörű. (de a szerelem Bajorország maradt :)

müncsen

Kevés hely van, ahol szívesen élnék. Ahova odamegyek, és egyszerűen érzem, hogy itt a helyem, itt jó lenne, itt minden menne. Egészen pontosan két ilyen várost taáltam eddig: Münchent és Bécset. Nem tudom, véletlen-e , hogy mindkettő német vonatkozású és csak azért van így, mert nem túl sok helyen jártam eddig, vagy egyszerűen tényleg ennyire belém ivódott már a germanizmus.

Bécs régi szerelem már, München viszont egészen friss. Tavasszal nem sokat láttam belőle, nem sikerült megszeretnem. Most viszont másfél hete vagyok itt, és egyátalán nincs honvágyam. Ilyen még nem volt sosem. Persze az is magyarázza a dolgot, hogy most nincs kihez hazamenni (itt már magyarázkodom is huginak meg anyának meg másoknak, hogy éééértitek, mármint úgy, pasihoz, aki nagyon odaköt) de egyébként is, furcsa természetességgel mozgok mindenhol, szokatlan lazasággal beszélek az emberekhez, és egyszerűen magaménak érzem a várost.

Először jártam tegnap a belvárosban, de mintha mindig is ismertem volna. Ha körbenézek, már egész jól betájolom, merrefelé vagyok, és vannak helyek, ahová már elnavigálom az embereket kocsival is. Nem zavar , ha az eladó hozzám szól a boltban, sőt, el is beszélgetek vele, nyitott vagyok, közlékeny és igen, boldog.

Persze a kiegyensúlyozottságban az is sokat segít, hogy olyan emberekkel vagyok körülvéve, akikkel jó. Munkahelyi pajtik, akikkel mindig lehet menni beszélgetni, meginni egy sört, eltévedni a városban, felmenni éjszaka a TV-toronyba, megmászni Neuschwansteint, elkocsizni Liechtensteinig, kávéval sétálni és megfagyni, csülköt enni a Hofbrauhausban, akik önfeledten ünneplik velem a szülinapomat. Német főnök, aki odajön gratulálni hétfőn, mert emlékszik, hogy pénteken említettem, hogy ünneplés lesz. Német kollégák, akikkel lehet együtt nevetni meg pletykálni. És jó, mert hiába a több száz kilométeres távolság, a net csodás találmány, és mindig utolérem anyát, hugit, akit épp akarok.

Tudnék itt lakni, élni, dolgozni.

elnézést kérek mindenkitől, akinek nem válaszoltam a boldog szülinapot-esemesére, csakhát külföld, így telefonszámla, szóval smucig dög vagyok.
de ezúton is: köszi mindenkinek, aki gondolt rám, nagyon jól esett, puszi nektek :)

én meg ilyen helyen töltöttem a szülinapomat, gyönyörűszép, nagyonjó volt.

München képekben

fent készültek a tévétoronyban, az Olympia-parkban.
Máté fázott, Tamás utálja, ha fényképezik, fújt a szél, sötétedett, szép volt, nagyon szép :)
a BMW meg muszáj, hiszen kenyéradónk :)

az ékezet nélküli posztok a PDA-n születtek meg az elmúlt hét folyamán, valamikor, illetve folyamatosan, illetve melyik hogy.
lesz még gondolom ilyen, mert az többet van mostanában nálam, mint a saját laptopom, és időnként fel is töltöm ide, ami rákerül.

Neha hianyzik B. Marmint nem annyira o szemelyesen, hanem valami megfoghatatlan dolog, amit o jelentett, vagy amit o jelentett utoljara. Szeretnek talalkozni vele, hatha akkor kiderul, mi is az. Hogy valami fontos es lenyeges, vagy a megszepult emlekeken es nosztalgian kivul semmi. Roppant duhos voltam ra nagyon sokaig es meg a hozza kapcsolodo posztokat is modositottam, mostanaban megis gyakran eszembe jut.
Eszembe jut, ha munkaba megyek es atvagok a Goldmann teren, ha a Mester utcanal vagy a Ferenc koruti megallonal vagyok a villamossal. Bevillan neha, mikor edzes elott kezembe veszem a vallvedot, es o ugrik be, mikor este visszadobom a sarokba. Nem fajdalmas eszbejutasok ezek. Nem is amiatt latnam ot szivesen, mert barmit szeretnek tole, csak ugy. A lezaras miatt. Mert az nem volt, pedig kene, nem csak két-harom ev, de egy-ket honap utan is. Szerintem.

Janos kiralynak igazan nincsenek nagy igenyei a vers szerint. O csak puskat szeretne es edesseget es csokoladet a szopogatas vegett. Nos, en ennel valamivel tobbet akarok. Mint valamelyik DeakBill szovegben, kene egy kis vilagossag ebben a sotetben.
Szeretnek egy fiut, aki nem csak egy lanyt akar, hanem engem. Egy fiut, akit onmagaert akarok, nem csak azert, mert pasi. Valakit, aki aggodik ertem es hianyol, ha nemethonban vagyok. Aki kijon ertem a repulohoz es viragot hoz, es en a nyakaba ugrom oromomben es boldogsagomban. Akivel beszelgethetek es akivel kavezhatok es akivel olelkezhetek meg akinek hisztizhetek és nyavalyokgatok es sirhatok is neha.
Tudom, tobb ez kicsit, mint egy zsebkes(mely vigan szeletel),de megis,karacsonyapo, kerlek, hogy kegyesen hozz egy igazi,kedves,szeretnivalo fiut nekem.

(Probalkozasok persze vannak, de eddig kudarcba fulladt mind...)

hisztifélóra

azért nem szeretem a nem hétköznapi hétköznapokat, mert ilyenkor teljesen felborul az, hogy normálisan egyek. mert most pl minden reggel megyünk hétre, ezért rettenetesen korán reggelizünk, délben már lyukad a gyomrom, a vacsi meg felemás, tegnap ettünk rendesen és sokat és még sör és perec, ma meg nem rendesen, cserébe csoki süti gumicukor.
aztán utálom a teliholdat is, ilyenkor majd ketté esik a fejem, nagyon fáj, és hiába az Algopyrin, nem használ, nem, nem, nem. az egyetlen megoldás az volna, ha nyöszörögve fekhetnék sötétben és hűvösben, na de ezt bent a BMW-nél mégsem lehet. úgyhogy marad a munka és a zöld karikák a szemem előtt. remélem, holnapra elmúlik.
aztán azt is utálom, hogy mivel minden nap mi vagyunk a reggelesek, nem kapunk rendes reggelit, csak amit még előző este kikészítenek nekünk, ezért nincs rendes kávé, éééértitek, kávé nélkül kell indítanom a napot, botrány, kikészülök.
és utálom, hogy a mai hiszti miatt nem vagyok toleráns, utálkozom és fújok mindenkire, kibírhatatlan lehetek.
el kéne mennem aludni mihamarabb, de alexék azt mondták, ma este még csak lesz valami, remélem nem feledkeznek meg rólam...

münchen, címszavakban

azért az elejére egy kis összefüggő: szóval ugye voltunk tavasszal is többször, de ez most jobb, mert többen vagyunk, és így jobban megtalálom a nekem való embereket.
szóval még csak két napja vagyunk itt, úgyhogy csak címszavak jutnak mindenre, majd később hosszabb is lesz...
- utazás, repcsi, várakozás, ücsörgés, elégmár, mietwagen, audi :)
- munka munka munka, bmw, netmegvonás, németek, munka munka munka, túlóra
- hofbrauhaus, masskrug, brezel, móka kacagás
- hotel, kevesetalvás, mindenreggelkoránkelés