:D

guitar idol

http://www.guitaridol.tv/online_final/entry/cutting_edge

dobjatok egy szavazatot ti is, ha tetszik :)
szerintem jó :) nagyon :)

my little corner of the world

szükség van arra, hogy kicsit helyre rakjam a dolgokat itt a bloggal kapcsolatban, mert adódnak néha félreértések.

szóval: ez itt egy én-blog. azaz rólam szól. rólam, kata-roziról, nem pedig rólatok. már elnézést.
ezt azért fontos így kimondani, mert többször, több helyről hallottam már, hogy most akkor én kiről írok bejegyzést meg miért nem mondom a szemébe hogy, meg ilyesmi.
nem, nem írok rólatok. ha mégis, akkor neveden vagy nevezve, nem célozgatok senkire, nem üzengetek innen senkinek.
minden más pedig nem emberekről, hanem helyzetekről, viselkedésformákról, cselekvésekről szól. ezekről van véleményem (legyen az akár jó, akár rossz). egy emberről alkotott véleményemet pedig nem egy kiragadott pillanat fogja meghatározni, ennyire szemellenzős nem vagyok.
attól, hogy nem tetszenek mondjuk a piros nadrágok, még nem fordítok hátat a piros nadrágot hordó embereknek. de nyugodtan leírhatom, hogy szerintem a piros nadrág ronda. a bejegyzés nem a piros nadrágosokról fog szólni, csak a tényről, hogy én nem venném fel.
ha én csinálok valami bejegyzésre méltót - orbitális ökörséget, vagy világra szóló csudadolgot -, az is ide kerül, de ettől még nem fogom másra tartani magamat sem.
remélem érthető a párhuzam, ennél egyértelműbben nem tudom írni.

ha valamiről mégis úgy érzed, hogy a személyiségi jogaidat sérti, hogy leírtam, akkor pedig szólj. leveszem. vagy megdumáljuk.
de a célozgatásokat, a hozzám visszajutó félinfókat és megjegyzéseket annyira nem szeretem.

vége

ádám végleg ellenem döntött.
újra szingli lány lettem.

pedig én tényleg úgy gondoltam,hogy veled költözök majd az első aligfélszobás, de legalább saját lakásba, hogy neked fogom majd mondani, hogy holtomiglan, és hogy a te gyerekeidet fogom majd a parkban terelgetni, és tényleg elhittem, hogy melletted öregedhetek majd meg.
elhittem 3 hete, de elhittem még 2 hete is , sőt tegnap meg ma reggel is, mert a remény hal meg utoljára.
és most hirtelen üres lett minden, a világ egy nagy gonoszsággombóc, egy teletrombitált papírzsepi. nincs értelme semminek, ugyan minek írjak házit, minek menjek trainingre, nem hív már a müncheni sör meg virsli sem, mert nincs hova hazajönni.

persze jól leszek majd , idővel, előbb-utóbb. de most még jönnek az emlékek, meg a fájó pontok meg hogy kik és mennyire fognak hiányozni, akiktől most biztosan távolabb kerülök majd, mert nem engem kell hogy szeressenek, nem mellém kell, hogy álljanak.

legjobban hiányozni még mindig te fogsz.
aztán majd csak elmúlik.

utálom

nem jó szó ez az utálom: ronda és nagyon erő. nagyon-nagyon negatív és gonosz is. de nem találok olyat, ami kevésbé lenne az: a nem szeretem, az inkább semleges. transzformáljuk hát most át egy kicsit enyhébbé a jelentését, próbáljátok meg levenni a szóról a gonosz élt, és úgy olvasni a bejegyzést.

fontos kérdés nálam az utálom - téma. mivel - sajnos, vagy nem sajnos - elég erőteljes negatív érzelmekkel tudok viseltetni emberek felé. nem arról van szó, hogy gáncsoskodom, vagy bármi rosszat tennék, rossz hírét is egyszer sikerült keletem csak valakinek, és az sem direkt volt.(azóta nagyon figyelek erre) de nem tudok úgy tenni, mintha szeretném, vagy legalábbis közömbös lenne számomra. ha muszáj beszélnünk, annak biztos, hogy összeveszés lesz a vége, de inkább nem beszélek, nem találkozom vele, idegesít és felhúz , morgok és dühöngök és bármi, ha szóba kerül.
amikor másokat kérdezek erről, a válasz mindig az, hogy nem, ők nem utálnak senkit. ezt olyan nehéz elképzelnem. a negatív érzelmek ugyanúgy hozzátartoznak az élethez és a világhoz, mint a pozitívak. és ha a társadalmi normák azt is diktálják, hogy ezeket ne éljük meg látványosan, attól még szerintem nem kell őket elfojtani. kordában tartani, azt igen.
én speciel szeretem tudni, hányadán állok valakivel. akkor tudom: a villamoson beszélgessek vele, vagy inkább olvassam tovább a könyvemet, jobb ha békén hagyom. ne ne kérjek tőle segítséget a grafikaházihoz, mert úgysem szívesen adna. ne én vigyem át neki a lázcsillapítót, ha kell neki, mert az én kezemből nem fogadja szívesen. csak akadályok vagyunk egymás életében, jobb hát, ha kimaradunk belőle.

persze azért azt is hozzátenném: sok kell ahhoz, hogy valaki átcsússzon nálam a nagyon negatív tartományba (ahogy egy emy fogalmazta, magas legyen a rozi-faktora). nem osztogatom olyan könnyen a villámot szóró pillantásokat és nem is szeretem osztogatni.
de nem nem tudom őket magamban tartani.
ez mennyire baj?

új életcél

huginak sikerült új életcélt állítania a szemem elé: ez pedig az, hogy már csak azért is élni kell és kijárni itthonról, hogy hordhassam a gyönyörűséges új cipőmet (bánatvásárlás, igen :P, egyet fizet kettőt kap volt a leonardoban)
még ha nem is a legmotiválóbb cél, egyenlőre megteszi.

working class hero II

hát ismét dolgozom. IT Services Hungary, a magenta birodalom tagja. 

már ez lesz a negyedik napom. és most nem ám úgy kicsiben csak, hanem igazi full-time-job külföldi kiképzéssel meg minden :)

még eddig nem sok minden volt, de mihelyt lesz, majd mesélek. 

 

úgy érzem magam, mint a grafika vizsgám után fogom majd (legalábbis azt is hasonlónak képzelem) várom-várom az eredményt, mert rengeteg múlik rajta. (igaz, grafikából majd csak egy félév, itt kicsit több. )

nyugtatom magam, hogy én igazán megtettem minden tőlem telhetőt, hogy igazán nem tudom, mit lehetett volna máshogy, és hogy végül úgyis minden rendben lesz.

de a kisagyamban hátul ott mocorog, hogy igenis nagyon sok minden volt, amit lehetett volna jobban, másképp, és akkor nem kéne izgulnom, nem ugrana görcsbe a gyomrom tízpercenként.

és nem lépném át a Lányok Nagykönyvének legfontosabb szabályait nap mint nap (jó persze ilyen könyv valójában nincs, de asszem mindannyiunk fel tudná sorolni azt a 10-15 szabályt, amin allapulhatna az egész, ha mégis kiadnák)

vannak helyzetek, amikor hiába okos és stramm az ember, egyszerűenképtelen önmagához hűen viselkedni. nem mindig lehet a racionális talaján mozogni. és ami butaságnak hat, ha más a főszereplő, az kötelező, elkerülhetetlen, egyetlen-megoldás lépés, ha rólunk van szó.

hányszor, de hányszor mondtam a napokban, hogy ááá nekem másképp lesz, mert hát büszkeség meg önérzet is van a világon, és hogy velem nem lehet ám csak úgy, majd én megmutatom.

aztán persze jött, hogy csudajó ám az önérzet meg a büszkeség, de próbáltad már átölelni őket lefekvéskor? vagy rájuk mosolyogni munka után, ha hazaérsz? szóval hiába tied végül az erkölcsi győzelem, valójában nem nyersz. (közhelyek RULZ)

úgyhogy sutba dobtam őket, a cél nem az, hogy sérülés nélkül vidd be a kocsit a célba, hanem hogy nyerj. aztán ha összetörik a kocsi, majd rendbehozzuk. (F1 RULZ :) )

de amíg esély van, tövig kell nyomni a gázpedált :P

update:
a szív lassan durrdefekt közelébe ér. akkor pedig nem tudja folytatni a versenyt.

femili

nem csak húsvét, de szüli és névnapok, nagycsalád, mindenki-mindenki.

íme hát a hétvégi szépek és csúnyák:

http://pruppurupp.mybrute.com

http://mocorka.mybrute.com/
höhö.

Engem nem lehet elfelejteni,
Értem könnyeket illik ejteni
Lehet így, lehet úgy,
De ha nincs is közös út,
Ábrándjaidban ott leszek ugyanúgy.

Gyűrött nappalok, hosszú éjszakák,
Régi csók ízét őrzi még a szád
Lehet így, lehet úgy,
Derű napfény kacagás,
Nem pótol engem soha más.

Ezennel eljött az az óra,
Mely a búcsút hozza szelíden,
De emberemlékezet óta,
Búcsúval nem ér véget még a szerelem.

Engem nem lehet elfelejteni,
Értem könnyeket illik ejteni
Lehet így, lehet úgy,
De az álmok mezején
Találkozunk még, Te meg én.

Ezennel eljött az az óra,
Mely a búcsút hozza szelíden,
De emberemlékezet óta,
Búcsúval nem ér véget még a szerelem.

Engem nem lehet elfelejteni,
értem könnyeket illik ejteni
Lehet így, lehet úgy,
De az álmok mezején
Találkozunk még, Te meg én.

szar, persze, hogy szar. és fáj is, nagyon fáj. és nem, én sem tudom, mi lesz most.

joghurt joghurt über alles

megkezdődött a zöldség-gyümölcs-saláta szezon. ilyenkor pedig a legjobb barátom a joghurt. egyébként is szeretem, mert egészséges és finom, de télen inkább az energiadús ételekre vágyom. és egyébként is, amikor minden hideg és jeges, akkor kevésbé szívesen eszem fehéret.

nem úgy ilyenkor.
a sima fokhagymás joghurtnál eleve nincs királyabb dolog, kiflivel mártogatni mondjuk, hozzá valami zöldség, esetleg felvágott.
ha mindehhez még némi só-bors-olivaolaj is társul, no meg rengeteg kukorica, akkor ádám egyik kedvenc körete lesz belőle, jó a bármilyen hirtelen elővett bolti elősütött-rántott borzalmakhoz(mert legalább íze van) meg jó a rettentő fűszeres husikhoz is (mert a joghurt meg a kukorica enyhe édeskés íze hűsít)
aztán ha még egy kicsi citromlé is megy bele, meg a lereszelt-besózott-kinyomkodott uborka, akkor ugye tzatziki, szigorúan kapormentes változatban, mert a kaporral engem a világból ki lehet üldözni (ez nyilván genetikailag van kódolva bennünk, mert anya sem szereti... :) )
de a legjobb, amikor egy tömlő camping sajttal keversz el egy nagyobb pohárnyi, kevésbé sűrű fajtát. a bors kötelező bele, aztán vagy valami friss zöldfűszer (oregánó, bazsalikom, snidling, petrezselyem) vagy ide is a fokhagyma (igen, bevallom, fokhagyma-rajongó vagyok!!!) ha nagyon sűrű, meglazítod egy pici tejjel, és mártogathatod bele a tortillát vagy a vékony ceruzára vágott zöldségeket, ohh, mennyei nasi.
aztán ugye az előző posztban megénekelt módon lehet édes is. én édesítőt rakok bele, ha épp ilyennek kívánom. a méz ide szerintem nem jó, nagyon fura íze-állaga lesz tőle. a kristálycukor meg nem olvad fel, szóval ha valaki nem szereti az édesítőt, marad a porcukor. persze egyikből sem sokat, épp csak annyit, hogy legyen egy kis édeskés íze. megszállottan rakom ezt mindenféle gyümölcsre - eper, narancs, málna, barack, meggy. akár gyümölcssaláta "önteteként" sokra, vagy gyümölcsjoghurtként kevésre. (ez utóbbi százszor jobb, mint amit a boltban árulnak ilyen cím alatt. és nem is lényegesen drágább.)
és a végén emlékezzünk meg a turmixokról is. Stahl Judit rózsaszín könyve óta tudom, hogy majdnem minden turmix finomabb (könnyedebb) joghurtból némi vízzel hígítva, mint tejből. a turmixok összeállításának pedig csak a képzelet szab határt, gyömbéres-körtés, almás-zabpelyes-fahéjas, banános-fahéjas, banános-csokis, sima barackos, epres, málnás, meggyes-banános, stb stb....

sokféle joghurtot lehet ugyebár kapni, és ha turmixot csinál az ember vagy mártogatóst, akkor mindegy is, milyet használ. a többi esetben viszont én szigorúan ragaszkodom az activiához. az egy dolog, hogy finomabb, meg bifidus actiregularis, viszont egyedül ennek van normális, sűrű, savómentes állaga. ez pedig egészen fontos, mert ha szottyos lesz a saláta vagy bármi a túl sok nedvességtől, az nem jó.

a legjobb tavasz-nyári reggeli

igazából nyári a gyümölcs miatt, de mivel úgyis lehet mindent kapni mierlit, ezért én inkább tavasszal szeretem, mert friss és üde és egészséges, bizonyám.
szóval úgy kezdődik, hogy vegyél egy tő mentát a teszkóban, ültesd át és tedd ki az ablakba. mert kell hozzá. és friss kell hozzá, a szárított nem jó semmire (mint ahogy általában a legtöbb szárított zöldfűszernek semmi íze nincs, legalábbis a frisshez képest)
szóval ha megvan a menta, akkor legyen még a fagyasztóban egy csomag málna vagy eper (nyáron kifejezetten jó, ha teljesen fagyosat raksz bele, de persze ugyanolyan finom frissel is, meg akinek a foga nem bírja a hideget, annak úgyis csak az jöhet szóba).
szedj le kb. 4 mentalevelet, vagdosd őket nagyon apróra(esetleg mozsárban törd össze őket pici kristálycukor segítségével, de én ehhez mindig lusta vagyok). keverd ezt össze egy pohár joghurttal, meg pár szem gyümölccsel (úgy, hogy azért ne joghurtos gyümölcs, hanem gyümölcsös joghurt legyen) és kanalazd.
jó, persze nem a leglaktatóbb reggeli. mondjuk nyáron egyébként sem tudok sokat enni a melegben, szóval akkor kiváló, tavasszal meg ha igényem van rá, elrágcsálok előtte 2 hamlettet. (vagy dupla adagot csinálok :))

egyébként meg az előző lepkés-lányos sablon nem tetszett, túl izé volt. ez most jobb.

ne tanulj

ne tanulj napsütéses tavaszi délutánokon, nem normális dolog, és bizonyítottan nem is tesz jót, mint az alábbi ábra is mutatja.
valamint sose adj idiótának karácsonyra webkamerát, mert előbb vagy utóbb, de egyszer csak biztosan elszabadul a pokol.



valamit szeretném itt ország-világ előtt megkövetni a hugomat, nem gondolom, hogy elcserélt gyerek, és azt sem komolyan mondtam, hogy a gonosz csírája lakozik benne. (bár amennyiben mégis rokonok vagyunk, akkor ez utóbbi semmiképpen sem zárható ki, tekintve h mégis csak hasonló génjeink kell, hogy legyenek.)
én büszke vagyok a testvéremre, más kérdés, hogy ő mennyire büszke rám :)

tavasz

süt a nap, meleg van, csiripelnek a madarak, bazsalikom illatozik az ablakban (a mikulásvirágot, akinek a helyére költözött, legyilkolták valami titkos bogarak, meg a meleg és középről még hiányzik a rozmaring, de hamarosan jön ő is) nyugi van, tavasz-illat.
most magabiztos lettem a hirtelen jött szép időtől és napsütéstől: nem tűnik már olyan borzasztónak a holnapi állásinterjú, nem látom olyan nehéznek az előttem álló grafikaházit és a bár tudom, hogy a torokfájás miatt pendítette meg ádám a lehetőséget, hogy talán nem megy táborba hétvégén, mégis felvillanyoz a tudat, hogy van rá némi esély, hogy itthon lesz.

a húsvétra készülés jegyében meg csak annyit jegyeznék meg, hogy nyusziülafűben.



szóval boldogság-boldogság :)

rozi-bolt

végre megnyitott a meskán a rozi-bolt, és felkerültek a táskás blogra is a dolgok. innentől remélhetőleg már sínen lesz minden, és a jövőben nem fog annyira akadozni, mint az elmúlt hetekben.