2009

nem volt ilyen fontos és mozgalmas évem 2003 óta, amikor is felkerültem pestre, és 180 fokot fordult körülöttem a világ. aztán sokáig úgy maradt. voltak persze kisebb változások, de se semmi különös, nagyon lényeges.
aztán jött az idei év, jött a forgószél. rengeteg minden történt. volt, ami hirtelen, volt, ami kevésbé hirtelen, de tény, hogy a jelenlegi és az egy évvel ezelőtti életem távolabb nem is lehetne egymástól.

- elhagytak (többször is, többen is :) ) életem eddigi legnagyobb szerelmének lett vége idén. sokáig tartott mire TÉNYLEG vége lett, mármint hogy bennem is. de sikerült végleg lezárni. nem volt könnyű, és egyedül nem is bizti, hogy ment volna. de még jó, hogy szuper családja és szuper barátai vannak az embernek, így csak átvészeltem az egészet valahogy.
- nem lett meg a grafika, többedszerre sem. pedig istenuccse, rengeteget foglalkoztam vele. úgyhogy hivatalosan még mindig egyetemista vagyok, de persze már egyre nehezebben viselem, alig várom, hogy vége legyen, hogy szabad legyek.
- dolgozni kezdtem. rendesen, 40 órában, felnőttesen, meg minden. ehhez asszem nem kell kommentet fűzni, érzitek a dolog horderejét :)
- 6 év után ott hagytam a kollégiumot, albérletbe költöztem. jó volt, de elég volt. és az új helyet nagyon szeretem, a lányokkal tök jó együtt lakni, igazán, asszem nem sülhetett volna el jobban ez az egész.
- elkezdtem amerikaifocizni. sokak szerint ez fú, tökmenő. mások szerint hát jesszus, normális vagy te? szerintem meg kell a feszültséglevezetés. szeretem. felidézi bennem a régi judo-edzések keménységét és hangulatát, nem is tudtam, hogy mennyire hiányzott, amíg túl nem voltam az első itteni edzésen. akkor éreztem, rájöttem, hogy nekem ez kell. ja és persze nem utolsósorban, tök jó banda :)
- végleg és 100%-osan átálltam a biciklista-életmódra. az elmúlt két évben tekertem már pesten, hol többet, hol kevesebbet. mostanra már gyakorlatilag csak ezzel, mindenhova. egyébként meg olvashattatok erről eleget :)
- lett egy patkányom
- rengeteg időt töltöttem kint németországban. többet, mint amennyi időt külföldön töltöttem eddig összesen. így a német kultúra sikeresen ismét részévé vált az életemnek. mondjuk az erre való fogékonyságot nyilván anyától örököltem :)
- elfeledett vagy elhanyagolt barátságok kerültek megint előtérbe, meg szövődött egy csomó új. emberi kapcsolatok terén rengeteget fejlődtem, azt hiszem.
- ugyanakkor megtanultam egyedül lenni :) hát ez is jó sokáig tartott. rengeteget sajnáltattam magam miatta. néha még most is. de hát lesz ez még így se :)
- rengeteg táskát megvarrtam, és ezek közül mindössze egyet használok én. kezdem azt gondolni, hogy mégsincs botkezem :)
- ellenben az év végére leszoktam a főzésről, mert egymagamnak minek. és úgyis kapok melegételutalványt...

aztán álljanak itt az év leg... címet kiérdemlő dolgai:
- legfontosabb új embere: B, még ha oly rövid és kérészéletű volt is, ami köztünk volt. de segített kiválasztani luit és nélküle most a foci sem lenne, és azzal, hogy volt, pontot tett az ádám-saga végére.
- legjobb vétele: lui. ofkorz.
- legtutibb ruhadarabja: a dallasos póló :)
- legjobb egyhete: sziget.
- legjobb sorozata: Pushing Daisies
- legjobb filmje: a jó, a rossz és a csúf
- legnagyobb meglepetése: táska-projekt.
- legmaradandóbb mondata: "ennyi. ha ezt most nem érted, vedd elő, ha te is 25 éves leszel. kicsit felnőttebb fejjel tán majd menni fog."
- legtöbbet hallgatott albuma: szabó eszter: minden rendes úrilány

tegnap vagy sportközeli tevékenységet folytattam, vagy standby üzemmódban agonizáltam. a normális állapot kimaradt, nem voltak átmenetek sem a kettő közt.
az, hogy az ilyen szintű agyzsibbadtság oka mi volt, nem sikerült megfejteni. mert 4 órát azért aludtam éjszaka, ami kevés, de volt már kevesebb is, és nem voltam tőle így kiütve soha. másnapos sem voltam, a másnap ennél sokkal rosszabb, az fáj is és nyúz, ez nem csinált semmi ilyet. csupán alig éltem. az átlagos 90-100% körüli pörgés helyett a maximum, amit ki tudtam magamból préselni, a 10% volt. a napi átlag inkább csak 2.
már a reggel is furán kezdődött. nem kívántam kávét. KAKÓT ittam helyette. nem tudom, mikor volt utoljára példa ilyenre. aztán elfelejtettem reggelizni. tényleg elfelejtettem. csak bambultam zsibbadtan magam elé, kezemben bögre, agyamban teljes üresség. nem villant fel a kis "egyél!" lámpa. néha felmerült bennem, hogy a reggel valahogy más szokott lenni, valami mintha kimaradt volna, de ezt betudtam a kávé-helyett-kakaó dolognak. biztos csak emiatt.
de hát hiába az élettelenség, munka van, be kell menni. óvatosan tekertem végig a körúton, csak semmi rohanás, nem bíztam magamban. miután beértem, csak lezuppantam a székembe. egy órába telt rávenni magamat, hogy elmenjek átöltözni, meg kávéért. duplakávéért. ez a kis kirándulás viszont annyira kivette belőlem a maradék energiát is, hogy ebédelni megint nem voltam hajlandó elmenni - azon egyszerű ok miatt, mert akkor fel kellene állni a székből. á-áá, no way. hál' Istennek találtam a fiókomban egy tábla csokit (70%os, narancsos, nyamm...), ez megmentette a napomat. látjátok? minek ide főtt kaja.
bent a cégnél egész nap azzal küzdöttem, hogy nyitva tudjam tartani a szememet. elég sokan nevettek rajtam, és volt, aki megjegyezte, hogy roppant szarul nézek ki. nem ellenkeztem. úgy is éreztem magam. komolyan nem tudtam, hogyan fogok visszaülni hazafelére a bringára, de aztán sikerült, ahogy kiértem a kapun, a frisslevegő felpörgetett annyira, hogy azzal el tudtam gurulni hugiékig, aztán haza, aztán még niára.
merthogy azért este még elmentem niára is, mert áginak megígértem még előző nap (meg aznap a duplakávé 15 percig tartó hatása alatt meg is erősítettem :P), és nem volt pofám lemondani. szeretek oda járni, de tegnap azt is csak ímmel-ámmal, nyűglődtem, szenvedtem. nagyon. de legalább végigcsináltam.
aztán végre-végre haza, ledobni a cuccokat, végignyúlni az ágyon. ott szembesültem megint a problémával, hogy fel kéne állni és elmenni fürdeni. jajnemár. olyan jó most így. aztán némi erőgyűjtés, ímélolvagatás és írogatás (háton fekve, úgy, hogy mellettem van a laptop, szóval elég lassú és nehézkes dolog volt :P, iwiwcsekk, fészbúkcsekk, időelb*ás, aztán csak elvonszoltam magam a fürdőszobáig.
utána már csak szundi. végre. mint akit agyonvertek, úgy aludtam.

megkaptam zsűltől a starwarsos pólót, amit még németországban néztem ki magamnak.
mert hogy megtalálta itthon, és egyébként is olcsóbban tudott magának futócipőt szerezni, mint amire számított. úgyhogy megvette nekem.
hát nem nekem van a legtutibb tesóm a világon? :)

hazaérek az éjszaka kellős közepén, és belesüppedek a virtuális világomba.
nemjóezígy....

az Első Esés

nyilván az éjszaka kellős közepén fél kettőkor, nyilván fél percre rá, hogy az utolsó embertől is elköszöntem, nyilván havasesőben.
ugyanakkor kábé tíz méterre az albi bejáratától. meg abszolút kihalt utcán. és csak a lánc esett le.
tulajdonképpen tök mázlim volt.
a csípőcsontom azért sajog.

két év alatt először. nemisrossz.

UPDATE: a másnap reggeli leltár után azért kerültek még elő sérülések :) vállalhatatlanul csálén áll a jobb (hátsó fékhez tartozó) fékkarom, óriás zöld folt van a combomon, le van zúzva a csípőcsontom

felhívás

nyáron addig-addig halogattam a Becstelen brigantykat, hogy végül megnézte mindenki nélkülem, én meg lemaradtam, mert egyedül mégsem megy az ember moziba.
namármost, az Avatarral nem akarok így járni.
szóval, ha valaki még nem látta, de van kedve velem megnézni 3D-ben, ne habozzon, keressen meg :)

igazi lelki nagyságról tettem ma tanubizonyságot, mikor nem vettem meg se a gyönyörű vagabond cipőt, se a mng parfümöt. pedig mindkettő alkalmi vétel lett volna, és sajgott a szívem ott hagyni őket. muszáj volt hajtogatnom magamban, néha nem is csak magamban, hanem halkam mormolva, hogy pályaagy, monoblokk, felni, hogy tudatosuljon bennem, most tényleg másra van szánva a pénz.
azzal vigasztaltam magam, hogy majd valami rikító színű, nagyon szép, nagyon csajos bandázst is rakok az új bicóra, ha kész lesz, hogy meglegyen a lány-öröm is, ami most kimaradt.
igazi hős vagyok.

a karácsony jó, a karácsony szuper, mert fát díszíteni és közben a tévével együtt énekelni a muzsika hangjait überjó dolog, ajándékokat csomagolni izgi, mert az ember arra gondol, hogy ugye mennyire fognak majd örülni neki a többiek, bejglit enni ebédre jó sok kávéval olyan, amit az ember csak huszonnegyedikén enged meg magának, a templom pedig zsűllel és perccsel nem csak hagyomány, de elég jó móka is.
etamami halászleve legendásan finom, anya krumplisalátája a legjobb a világon, csillus mogyoróspuszedlijének pedig egyszerűen nincs párja, beszt evör. aztán még a töltöttkáposzta, meg a mogyoróslinzer, tuti legalább 2 kiló plusz két nap alatt, hál' Istennek mézes már nincs, az elfogyott mind advent alatt.
ott vannak persze az ajándékok. a lelkes gyerekarcok, az egész este zúgó távirányítósautó, a percenként cserélődő üveglapok a gyerekmikroszkóp lencséje alatt, és a baba, amit most egy jódarabig nem kerül ki az ötéves kezekből. egy elmélyült arc a gőzgépes könyv felett, pár vidám mosoly az edzésnaplót lapozgatva, lelkes sál- és ruhapróbálások, visongás, amikor meglátom a mamuszt és a laptopmatricát, és persze a nagy egymás nyakába borulások, óóó ez annyira szuper, pont ilyet szerettem volna. és tényleg.
és még másnap is, jönnek, játszunk, beszélgetünk, állatsimogatunk, magyarázunk, kacarászunk, vitatkozunk, család vagyunk, aktívan, sokan, együtt.
have yourself a merry little christmas :)

Charlie karácsonyi angyalai

szakmai ártalom

(gtalk)
r: ha már nyitva volt az oldal, beléptem.
r: de csak most egy kicsit.
r: nem bírom ki teljes 24 óráig a virtuális valóságom nélkül...
á: :D
á: te is csak infós vagy

(valami bringás téma egy fröccs mellett)
r: ....ugyan már, ez nem bug, ez feature!
t: bazz, te tényleg informatikus vagy...

az mennyire tuti már, hogy a jézuska abszolúte kétkerék-tudatos, hozott térdmelegítőt, és szervízpumpát, esőkabátot és bringáspólót, meg "cycling in heels" laptopmatricát is :D

BOLDOG-BOLDOG-BOLDOG KARÁCSONYT NEKTEK!!!

Tibi! Szerelüüüünk!

váz már van.
ha Neuzerék is úgy akarják (azaz lesz minden raktáron, amit szeretnék...) akkor újév első hétvégéjén bringa is lesz belőle. Tibit meg bepaliztam, hogy segítsen összerakni, elmondhatom majd, hogy az én kezem munkája (is), ójeee.
by the way, ha jár erre valaki, aki ért hozzá úgy tényleg: fixinek előre is pályaagy kell(mármint hogy első pályaagy, ofkorz), vagy oda megteszi a sima is?

UPDATE: végül nem mi csináltuk, szóval mégsem a mi kezünk munkája lett...

és kitakarítottam a szobát, az előszobát, meg a patkányt, és áthúztam az ágyat, és mostam is, és forraltboroztunk nórival, és félig összepakoltam a hazaviendő dolgokat.
na jöhet a karácsony, készen állok rá.
csak azt nem tudom, csubival mi legyen, mégsem kéne itt hagyni, de haza meg hogyan vigyem már? jaj...

kell egy fix. ez egyre fixebb. nem lui helyett, nem luiból, hanem mellé.
egészen tegnapig csak játszogattam a gondolattal, hogy jóvolna. amikor viszont kishíján letörtem egy kocsinak a visszapillantótükrét kizárólag azért, mert a vizes felnin nem fogott a kék cseppet sem, és nem tudtam megállni, nem voltam a bringa ura, na azóta konkrét kijelentést nyert, hogy kell. és minél előbb.
szó sincs itt kérem divatfixulásról, nekem nem kell szép, én nem akarok vele figurázni és arcoskodni, én csak közlekedni akarok. ennyi. a lehetőségekhez mérten biztonságosan. erre pedig legjobb esélyt momentán egy fixiben látok.
még gőzöm nincs, hogy miből, hogy mikorra és hogy hogyan. de lesz.

ahogy közelednek az ünnepek, egyre kihaltabb a virtuális világ. az emberek szabadságra mennek, vagy haza a családjukhoz, vagy forraltborozni a barátaikkal. nem ülnek egész nap a gép előtt, nem írnak bejegyzéseket, hozzászólásokat, nem küldenek emaileket és üzeneteket.
és ez így van jól, a karácsony - ha nem is giccsesen a szeretet, de mindenképpen a valóság ünnepe, visszazuhanni a pozitív értelemben vett hétköznapokba, az igazi arcok és emberek, a valódi értékek közé. hátrahagyni a biteket, valós színeket látni a 32bitmélység helyett, levenni a fülhallgatót és gyerekzsibongást hallgatni a playlistek és soundtrackek helyett, átkiabálni a szomszéd szobába az msn helyett és puszit adni az email végi "üdv: k" helyett.
hiányzik már anya és a mamik és a gyerekek, igényem lenne a meghittségre és a fészekmelegre.
irigyen nézem az emberek neve mellett az offline jelet. én is szeretnék már. de még holnap estig tuti online.
addig legalább gondoljatok rám, ti ott a realityben.

wáháháhááááááá! a jézuska első ajándéka megérkezett (tőlem magamnak :) ) marhajó lett :)

köszi érte Tamáséknak ;)

karácsony előtt. mindenki szabin. nincs munka. bent kell lenni. unalom.
a napom apró fénypontjai, ha valaki mailt, üzenetet küld, vagy új bejegyzést jelez a google reader - akkor van mivel elfoglalni magam pár percre.
írjatok nekem, szóljatok hozzám, jaaaaj....

zsűlnek új fényképezőgépe van, és ilyen csudajó képeket csinál vele.

a képek ofkorz jogvédettek, meg minden :)

filmet nézni kéne, közben forraltbort inni kéne, és összebújni kéne egy vastag takaró alatt. csak hát ezt így egyedül nehézkes :P

hóember a hóbiciklin

délelőtt mentem át zsűlékhez, főzőcske, aztán ebéd, aztán tolditrafik. délelőtt még nem tűnt kerekezésre alkalmatlannak a nap, tehát bicóra fel, nyomás. aztán amikor ebéd meg minden után elindultam az arany jános utcához, akkor már szállingózott a hó, a koli előtt gyuri rám kiáltott, hogy UGYE nem bringával vagyok. én meg kajánul vigyorogtam neki vissza, hát dehogynem. hát te nem vagy normális, nevet vissza, és el is tűnik a lépcsőn.
vártam zsűlre a metrómegálló mellett támasztva luit, ekkor már eléggé esett , de még mindig nem tűnt a helyzet kritikusnak. útban a toldi felé még mondtam is huginak, hogy vajon csak teljesen normális, vagy elvakultan idióta dolog, hogy ilyenkor is mindenhova két keréken megyek. nevetett rajtam.
a laza másfél óra alatt, amíg mi kávéztunk, meg nézelődtünk, meg vásároltunk, kint a hó már nem esett, hanem szakadt. és ötcentis paplannal fedett be mindent, utat, járdát, házat, biciklit, bicikliutat.
hazainduláskor lazán szitkozódtam, zsűl pedig - megint csak nevetve - megkérdezte, akarom-e, hogy a jelen helyzet fényében válaszoljon a fenti kérdésemre. nem akartam :P
a bicikliúton nem lehetett menni, mert abszolút szűzhó volt mindenhol. a járdán se, mert ott is vagy szűz, vagy a letaposott csúszós. a bajcsyn meg a deákon az útra sem mertem kimenni, mert csak a nyomvonalakon volt rendesen feolvadva, minden csúszott, a kocsik is az úton, jaj.
úgyhogy toltam luit a dob utcáig. addigra engem a felülről hulló pelyhek borítottak be teljesen, a bringát meg ami jött fentről és amit felcsapott lentről. a hó egyébként a szélben szinte vízszintesen esett, a pelyhek szúrták az arcomat, beszöktek a szemüvegem alá, marta a szememet az arcomról belecsurgó hólé, bááá...
aztán a dob utcán már meguntam, felszálltam. annyira nem forgalmas, majd figyelek. a hideg és a hó és a szél bántott, a bringa csúszkált jobbra-balra, sehogy se volt jó, nem lehetett látni pár méternél tovább, de ha mégis megpróbáltam, és felemeltem a fejemet, akkor szél és hó közös és újult erővel vágott arcon. de legalább viszonylag gyorsan hazaértem.
mikor megláttam magam a szomszéd ház üvegajtajában, hangosan nevettem, hóember a hóbiciklin, tényleg.
most én itt bent olvadok egy forró fahéjas kávé mellett, lui meg az előszobában próbál egyedül megszabadulni a mindenét borító laza 3 centis hórétegtől.
szóval, a mindig-mindenhova-kétkeréken dolognak is megvannak a maga határai. most például inkább gyalog megyek tovább karácsonyi ajándékokat vadászni.

na? bírod?

tegnap este gurultam át a koliba tamásékhoz, tök jó volt, alig volt kocsi a körúton, sötét volt, a karácsonyi fények ragyogtak, kissé giccsesen ugyan, de gyönyörűen azért, szóval igazi örömbringa volt. aztán az egyik piros lámpánál begurul mellém robogóval egy pizzafutár bácsi, vigyorogva rám néz, kemény vagy, ilyenkor bringával, mondja. ja, király, csak kicsit hideg van, mosolygok vissza. nekem mondod? te legalább mozogsz.
aztán vált a lámpa, brummogtat egyet a motoron, na? bírod a tempót? kérdezi és indul, visszakiáltok, bírom hát! és eredek utána. oké, nem ment túl gyorsan, mindig csak annyira, hogy még előttem legyen, két lámpán át kergettük egymást, aztán intett egyet, hogy egyébként sietnie kell gázt adott, és lefordult a következő kereszteződésnél, de azért még egyet hátrakiáltott, nagy vagy!
qrvajó volt :D

patkány-hírek

- csubi iszonyatosan gyorsan nő, barátkozik és pofátlanodik.
- eddig kajárt volt hajlandó bármit megtenni, mostmár a szabadságért is. ha nyitva marad a kisajtó a ketrec tetején, már simán kimászik.
- eddig egész éjjel motozott. most egész éjjel randalírozik. hangosan. lassan megszokom :P
- kannibál. teljesen szétrágta már archibaldot, a plüsspatkányt. ez egyébként azért is érdekes, mert csak a ketrec tetére volt rárakva (nem pedig bele, szóval nem voltak összezárva), és mégis, már az összes végtagja csonkolva van, lerágva a farka, és egy döbbenetesen nagy lyuk tátong a hasán.
- nem is patkány, hanem majom. kétkézzel csimpaszkodik a ketrec tetején, időnként így közlekedik. identitászavaros.
- egész jól megmarad zsebben :)

reggel II.

a bekúszó téli fáradtság és általános kimerültség végérvényesen kiszorította a nyugis reggeket. átestem a ló túloldalára, már alig ébredek fel az ébresztőre, mindenféle cselekhez kell folyamodnom, hogy mégse késsek munkából. pédául a szoba tulsó végébe kell rakni a vekkert, hogy tuti felkeljek, amikor le kell kapcsolni.
sokszor csak instantkávét iszom, mert az gyorsabban készen van, mint a lefőzős. semmi kényelmes reggeli, csak néhány elmajszolt mandarin csubival közösen (mert úgyis kinézi a kezemből) a ketrec mellett a padlón ülve félálomban.
csukott szemmel rángatom magamra a végrelen réteg ruhát, fásli a térdre, meleg bringásnaci, sima naci, lábszárvédő, cipő, kamásli, kistrikó, hosszú aláöltöző cucc, pulcsi, kendő, kabát.
kint az utcán érzem először, hogy mostmár kvázi-éber vagyok.

ez általában úgy szokott lenni, hogy az idősebb, tapasztaltabb, nyugodtabb, anyáskodóbb tesó szól a kisebb, felelőtlenebb, szétszórtabb tesónak, hogy főztem, ha gondolod gyere át enni egyet.
na most hugi az elmúlt hónapok során egyértelműen átavanzsált anyáskodóbb nyugodtabbá és én lettem a szétszórt, akinek szüksége van a gondoskodásra.
milyen már :)

muszáj leírni, hogy ma nem tudok mit írni. valahogy ki vagyok fordulva magamból, csodálkozva figyelem a reakcióimat, furcsa, indokolatlan, vállalhatatlan. magam előtt persze, mások nem veszik észre, nem tudják, nem látják, csak én, de jaj hát elég ez is.
jobb is, hogy vége a napnak.

kössük fel a bicikliseket?

most hirtelen nem tudom, hogy szánalom, vagy lol...

abban, hogy úgy érzem, szétreped a fejem, nyilván szerepe van annak, hogy a kelleténél cseppet többet ittam tegnap, hogy hajnal háromkor felébredtem, és nem tudtam utána visszaaludni, hogy nem reggeliztem és még talán az enyhe hidegfronti hatásnak is.
mindez persze, mármint hogy oka van, rohadtul nem vigasztal. ha nem fájna, az vigasztalna.

bringa kisszínes

* igazából egyáltalán nem volt kérdéses, hogy biciklivel jövök-e ma dolgozni, vagy nem. a sebezhetetlenné tevő nagysapkában-kamásliban-duplanadrágban gond nélkül vágtam neki a szakadó hónak. és eléggé wihí, mert a hótakaró mindig vidámmá tesz, valahogy könnyebben és gyorsabban mentem, és ráadásul autósok is viszonylag kevesen merészkedtek ki a csúszós utakra, azok viszont mind jófejek és óvatosak voltak meg vigyáztak rám. tetszett. ilyet minden napra :) egyébként meg a vicces az, hogy az udvaron pont annyi bringa áll, mint tegnap is, szóval a szakadó hó nem riasztja el azokat, akik egyébként is bicóznak télen.

* tegnap a fixisfiú meg a másikfixisfiú gondolatban-szóban már szét is szedték luit, én meg csak csendben mertem megjegyezni, hogy nem-nem, luiból nem lesz fix, ez tuti. meg se hallották :P

* egyre jobb vagyok egyébként, már a váltómat is be tudom állítani. illetve hát tibi állított rajta, de utána mindig felváltott, úgyhogy állítottam rajta én is, amitől katasztrofális lett, aztán az internetről megtanultam, hogyan is kellene valójában, és utána kábé jó lett, szóval tök büszke vagyok magamra, wieder :)

a srácok az irodából

a srácok az irodából nehezményezték, hogy nem írok róluk semmit, pedig mennyire szeretem őket, és hát pedig még teázni meg kávézni is velük megyek, és igazán megérdemelnének már egy bejegyzést, milyen is vagyok már, hogy eddig nem volt.
szóval hatalmas helló ezért innen a bekaptímnek: laci, kleine, csabi, andrás, gabi, szevasztok :)

Szárnya van, de nem madár,
repülőgép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
így ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót,
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomban.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér lesz a világ tőle,
lisztet prüszköl hegyre-völgyre,
fehér már a város tőle:
fehér már az utca
fehér már a muszka,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol
de sehol
nincs más
fekete,
csak a Bodri
kutyának
az orra
hegye-
de reggel az utca, a muszka, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy esik a hó!

(Szabó Lőrinc: Esik a hó)

bizony bizony!! nézzetek ki!! juhúúú!!!

szájkelsikk

tulajdonképpen tök tetszenek az ilyen biciklik, csak nekem nem fekszenek. de megcsodálni megcsodálom őket.
ez itt az előző postban már említett tündércanga, masnik, meg rózsaszín csengő, meg fehér-lila szín (még ha itt szürkének is tűnik a képen) és körbe alá vannak írva a sárvédők, tökjó :)

egyébként élőben milliószor jobban nézett ki, de ha már egyszer fénykép lett belőle, akkor mindenképp kirakom.

egyébként meg tegnap koránkelés bécs miatt, ma koránkelés, mert hétre kellett jönni dolgozni, hétvégén ugye a már elmesélt kevesetalvás. a szempilláim ólomból vannak. ki kéne menni a hidegre, hogy felébredjek kicsit.

egy napnyi bécs

Katával tegnap bevettük bécs várát, jipíí, hát szuper volt. teljesítettük az összes kitűzött, kötelező missiont: kávé a Starbucksban, süti a rózsaszín cukrászdában a Stephansdom mellett, puncs és krumpli a Christkindlmarkton, Naschmarkt. aztán volt még forraltbor és Erdbeeren-spiess a Museumsplatzon (itt egyébként ezerszer királyabb kisvásár van, mint a Rathausplatzon)
a maradék időben pedig bejártuk a belvárost keresztbe-kasul, lett egyenhajpántunk, hangosan vihorásztunk az utcán és az osztrák fiúk gyakran ránk mosolyogtak. ettől pedig igen jó csajoknak éreztük magunkat :)

tessék kacagni, a retard-ovi sünicsoportja akcióban

hazafele meg már alig életünk, de azért halkan és titokban sokat énekeltünk a buszon, és kacarásztunk akkor is, és a mellettünk ülő idősödő úriember gyakran vetett ránk csodálkozó pillantást.
a nap mondata viszont még az odafele úton hangzott el, amikor is a bécsi repülőtérre érve (ott is volt a busznak megállója) a sofőr bemondta a mikrofonba, hogy ugyan menjen már neki segíteni valaki, mert gőze nincs, hogy kell innen eljutni a buszvégállomásig, mivel még csak most van itt először.
aztán sárgaangyalként felállítottam még egy eldőlt biciklit, és láttam egy igazi tündércangát, fehér-lila, és masnik voltak rajta (mert a lila bringa KIRÁLY)

van az úgy, hogy a buli jól sikerül és az ember eléggé későn, mi több, már-már korán ér haza. aztán ahelyett, hogy öntudatlanul bedőlne az ágyba és elaludna, öntudatlanul biciklire pattan, kigurul a nyugatiba, vonatra száll, és ott alszik el. teljes másfél órára.
aztán otthon ilyen furcsa, domború üvegen keresztül szemléli a világot, meg azon keresztül is gondolkodik, ilyenkor az ötletek, a gondolatok, az emberek, a világ a lehető legváratlanabb irányból jönnek, a legvalószínűtlenebb pályán mozognak, és a leglehetetlenebb pont felé suhannak tovább.
megnyugtató, hogy ilyen állapotban is képes vagyok racionálisan vásárolni :) a többiek mondjuk nem értették meg a színes küllőgyöngyöket, pedig az igazán nem a mai amőba-állapot irracionális gondolkodásmódjának tárgyi lenyomata, hanem abszolút musthave.

dresscode

ma este céges parti. dresscode, business casual. elő kell venni a feketerucit meg a magassarkat. jesszusom, meg sem tudom mondani, mikor volt rajtam utoljára olyan cipő, ami kopogott, meg csini volt.
azt hiszem, ideje átgondolnom és racionalizálnom az öltözködési szokásaimat.
(jaj de hát ha egyszer szeretem a piros sportcipőmet, meg a kapucnis pulcsijaimat :P)

vannak napok, amikor nincs kedvem küzdeni az elemekkel. illetve hát nincs kedvem küzdeni semmivel.
az ilyen napokon a piros lámpánál beállok a kocsik mögé a sorba.

határozottan bénának éreztem magam, amikor küzdöttem a MOL-kúton azzal, hogy irgendwie egy kevés levegőt juttassak a kerekeimbe. akárhogy maceráltam, sehogy nem akart 4 (vagy 4,5 tudja már a fene) bar fölé menni a mutató. puffogtam magamban, hogy hát ezt nem hiszem el, hogy ez a cucc kifog rajtam. (igen, most először akartam benzinkútnál felfújni luit) aztán miután idehaza kicsit utánanéztem, rájöttem, hogy a hiba nem feltétlenül az én készülékemben van. ez azért kissé megnyugtatott.

tulajdonképpen roppant vicces ez a halál sok bénázásom a bringával. ugyanis az van, hogy amíg a koliban laktam, a fiúk közül mindig volt valaki, aki megbütykölje, megnézze, megoldja nekem az aktuális géppel adódó problémáimat. ha meg mégsem, hát csak áttoltam a szomszéd utcában lévő szereldébe, és ott megcsinálták.
most ugye már azonban se koli, se fiúk, se szerviz a 200 méteres körzetben (vagy legalábbis nem tudok róla). magamra vagyok tehát utalva. és hiába tekerek 3 éves korom óta, azt mégis most fedezem csak fel, mi minden van a biciklivel kapcsolatban a pedálozáson túl. élvezem egyébként roppantul, de kétségkívül mókás ez az a kontraszt, hogy ha az egyik szögből nézzük bicósrozit, akkor nagymellényes, hiperaktív (de azért majdnem mindig szabályos) nagykörútharcos, ha viszont a másikból, akkor minden triviális dologra is kerek csillogó szemekkel rácsodálkozó, egy keréklevételtől könyékig olajos bütykölőpalánta.

veszélyes hely az a kiskörút, határozottan és nagyon veszélyes. mert a könyvesboltok, ó jaj. az ember odamegy, hogy vegyen _egy_ darab könyvet karácsonyra az unokatesójának, majd vesz _egy_ darab könyvet karácsonyra az unokatesójának, és további hármat magának, csak úgy. Márquez, Rushdie, PKDick. Lesz mit olvasni az ünnepek alatt :)

megmondanám neki, hogy szívesen találkoznék vele még, csak hát az olyan direkt...

idén nem lelem a karácsonyt. egy-egy pillanatra persze megvan, mézeskalácsevés közben, vagy amikor a dido-dalt hallgatom (ami épp itt is az aktuális zene), de hiába pakoltam tele a szobámat hópelyhekkel és karácsony-manókkal és hiába teszem be az az ilyenkor szokásos zenéket, egyszerűen nincs meg az a fíling, ami már november végével rám szokott telepedni. amitől lelkesen ajándékokat keresek és találok ki és gyártok, amitől izgatottan lesem a kipirult arcokat, hogy tetszik-e, és ami segít hinni abban, hogy ez az ünnep igazi, más mint a többi.
és persze várom a nagy családi vacsorát, ahol mindenki együtt lesz és örül, meg a kicsik előadását a templomban, csak valahogy nem találom a lelkem ünneplőruháját, hogy beöltöztethessem addigra, elkavartam valahova az elmúlt fél évben.

Fotó: Aradi László

ezt a képet képes vagyok hosszú-hosszú perceken keresztül bámulni, ki is könyörögtem a kedves fotós barátomtól (:)), légyszi adja ide, ki kell tennem a blogra, mert kell, mert nem tudnám megmondani, mitől annyira jó, de egyszerűen nagyon. a színek, a fények, a hangulat, mindig-mindig más jut róla az eszembe, és csak bámulom és bámulom és bámulom.

mondtam a patkánynak, hogy a látogatók hozzá jönnek, tehát ő takarít.
kábé leszarta. mit kábé, teljesen. tüntetőleg bevonult a házába.
meg kell nevelnem.

más kárán tanul az okos

hát ez esetben én nem vagyok okos :P mert hiába mondták, mai nap kellett, hogy elhiggyem:
- a kamásli nem úrimuri, hanem valami egészen szükséges dolog
- a térdmelegítő kellkellkell

továbbá, hogy ha már van olyan kabátom, ami nem ázik át, és elég hosszú is, meg minden, akkor ugyan, hordjam már. (még ha sokkal kevésbé szép is, mint a többi :P)

mindez persze arra az estre, ha a maihoz hasonló hideg-lucskos időben is két keréken akarok kacarászni.

sufnituning

ez az egész sztori a sárvédő körül most már tényleg kezd igazán röhejes lenni.
délelőtt ugyanis, amikor esett, bepánikoltam, kész, tényleg kell sárvédő, nem játszunk tovább. bemegyek szerelőbához, tegyen nekem rá valamit. bááármit. csak működjön.
szerelőbá pedig hümmögött, nézegette, levett egyet a polcról, hát neki ilyenje van, ezt így rá tudjuk tenni, jó lesz-e . nekem jó, mondtam, ha úgy tetszik gondolni, hogy az úgy oké, nekem oké. az elsőre természetesen ez sem ment fel, nem baj. odaadja, hátha jó lesz még valamire.
aztán a hazafele már a hátsóról is bebizonyosodott, hogy mégsem oké az úgy. hát basszus. nem hiszem el. úgyhogy itthon nekiálltam, faragtam, bilincseltem, csavaroztam, és végül felraktam az elsőt hátra (oké, ez most bizarrul hangzik, de annyira azért nem az, meg egy próbát megér, máshova úgysem jó.) csak attól tartok, hogy rövid lesz. de akkor még mindig vissza lehet rakni a hátsót, valahogy, ügyesen. sufnituningolva azt is.
és a gond egyébként mindig, újra és újra ugyanaz, hogy ez a bringa apró. minden rövid, kicsi és szűk rajta. ezért hát semmi extraság nem fér be sehová, minden akad, szorul, kilóg.
meg kéne nőnöm... meg luinak is.

hétfői mondatfelhő

* már az összes rózsaszínt kiettem tamás franciadrazséjából...
* hétfőn még az internet is szomorú és tökkihalt.
* esik, basszus.
* marcipános krémtúró, marcipános stollen, marcipános csoki most így vacsira, marcipánfetisiszta-e vagyok?
* csubi a fogyasztói társadalom gyermeke: a julknäckét (téli fűszeres kétszersült-szerűség) sokkal jobban szereti, mint az almát.
* vannak napok, amikor egyszerűen mindent ki kell blogolni, a mai pont ilyen.
* sokkal kevésbé magányos dolog egyedül lenni, ha van az ember mellett egy patkány

"és biciklikről és fiúkról beszélgettünk, meg arról, hogy egyértelműen az a legideálisabb, ha a kettő együtt van, mondjuk ha a fiú bringázik. a szputnyik mondjuk azt is hozzátette, hogy nem baj, ha a bringa is jól néz ki, de ezt szerintem csak én hallottam."
aztán én magamban úgy fűztem tovább Maféknak ezt a gondolatát, hogy nem hogy csak ideális, de szükséges is, mert más egyszerűen nem fogja megérteni, hogy nulla fokban miért tűröd fel a nadrágszárat, tekered fel orrig a sálat, tűrüd be pulcsid ujjába a kesztyűd végét és indulsz neki a csípős reggelnek. minden nap.
aztán arra gondoltam, hogy mégis mekkora az esélye annak, hogy van a világon akár egyetlenegy olyan fiú is, aki mindemellett még tolerálja az amerikaifocit meg az informatikát is?
halmozottan hátrányos helyzetű vagyok :)

schneewalzer

úgy látszik, a blogger lányok viszonylag jelentős százaléka elvetemült biciklista és hópehelygyártó.
(oké jó, a hópehelyötlet Maftól volt, illetve hát amikor olvastam, hogy csinált, akkor eszembe jutott, hogy kiskoromban én is, mennyit, és muszáj volt. az a fránya nosztalgia :) )

aztán mikor egyedül maradtam estére az albiban, üvöltetősre bekapcsoltam az eltérített télapót, ha már ez az első alkalom, hogy nem tudtam hazamenni mézeskalácsot sütni, legalább ennyi legyen.
szóval a 25 éves lány szobájából üvölt a mesejáték, miközben ő üvölt vele a konyhában (mivel kívülről tudja az egészet) eközben meg táncikálva lasagnét főz.
hát, nem véletlen, hogy csak olyankor csinálok ilyet, ha nincs más itthon. csubi meg csak tanulja meg tolerálni :)
jut eszembe, már nagyon bátor és merész ám, akkor is ki mert jönni a házából, amikor itt volt a fiú, sőt, még produkálta is magát, mászott a ketrec falán, meg minden.
reggel pedig (na jó, inkább délben) kikerekeztem az ikeába. egyrészt a szívem szakadt meg luiért, mert olyan, de olyan rossz volt az út, én meg nem vagyok elég figyelmes, ezért kapta a pofonokat jobbról-balról-alulról. áúú. másrészt viszont tök jó volt, mert így nem vettem meg minden szirszar marhaságot, amit megtetszett, mivel a virágostáska komoly határokat szabott az elhozható cuccok mennyiségének. még így is ki volt teljesen tömve hazafelé.

igazán boldog persze akkor lettem volna, ha a fixisfiú fel tudja tenni a sárvédőt luira, így viszont magamra vagyok büszke, hogy mégsem vagyok lehetetlenül béna, hanem csak azért nem sikerült, mert nem lehet.
ebből viszont az következik, hogy van egy pár felesleges sárvédőm országúti bringára. Ilyen, spyral,ezüst színű. 3300ért vettem, 2000ért már odaadom.

sunday morning

a tegnap este korán kezdődött és korán is ért véget. ájkáék mentek kispál koncertre, előtte beültünk sörözni, aztán ők tovább koncertre, én meg jobb híján hazabaktattam. jobb is, a wl buli után nem sokat aludtam, majd ma bepótolom, nem mehetek neki a hétnek megint teljesen kialvatlanul. ennek aztán az lett a vége, hogy valamivel 9 előtt elnyúltam az ágyon, aztán valahogy kettő körül felébredtem, átvettem a pizsamát és aludtam tovább. képtelen voltam bármi másra.
ma reggel viszont már kisimult arccal öltem fel az ágyban , a nap süt, csubi ébren kucorog a háza tetején,
felkapom a pihepuha kék köpenyt, átzsuppolom magam a fotelba, élvezem, ahogy a szemembe tűző nap miatt színes karikákat látok mindenhol.
csönd és nyugi, kávé, mandarin, oasis, gyertyák, mosoly.

ma reggeli patkánymenü:
- uborka, mert a zöldség kell az állatnak
- rumos rittersport(kösz, anyu!) morzsa, lekenyerezés céljából
- mandarin, mert kinézte a kezemből

nagyon dagadt patkány lesz, ha mindig engedek neki....

sikerült bekapcsolniii! IGEN!! VÁÁÁ!!! VAN FŰTÉS :D

a mai nap tök jó volt fél hatig, és tök jó volt kilenc után is. a kettő közt nem volt jó, de az mindegy.
addig nyugi volt, hecceltük egymás Tamással, dolgozgattunk, levelezgettünk, telefonálgattunk ilyesmi. aztán Tamás hazament, és hirtelen rám szakadt az ég, és a WL mikulásbulira is csak kilencre értem oda, mert addig dolgoztam, borzasztó volt.
de a mikibuli meg szuper, mindenkinek iszonyúan tetszett a focilabda, amit Mártinak csináltam (hja, a fél csapat bejelentkezett, hogy neki is :)) aztán tök jók voltunk a kvízben, még ha csak utolsók lettünk is, és biliárdoztunk, és kétszer MAJDNEM nyertem a Pali ellen, aztán végül egyszer sem. és vodkaredbullt ittunk Bettiékkel, és mézesbodzát Krisztáékkal, aztán hazafelé egy kocsiból kétszer rám szirénáztak jófejségből, meg ki is integetett a sofőr az Orczy úton, hiába, hajnal kettőkkor hazatekerni menő :)
és most még akartam írni a fixisfiúnak, hogy igen, vasárnap, mert délután egyszerűen nem volt érkezésem, hogy megírjam, de hát mindig hajnalban van iwiw karbantartás. szóval nincs üzenet.
és holnap NEM KELEK FEL IDŐBEN!!!! HÁÁÁÁ!!!

update: az meg milyen már, hogy ilyenkor hajnalban találkozunk össze a lakótársakkal, egyébként szinte soha, és most akkor pizzaparty meg pletykamóka. háhá :)

plörk

rozi szerint: a májas palacsinta kissé bizarrul hangzik...
majom szerint: otthon díszállatnak tartani egy köztörvényes kártevő rágcsálót, ami a középkorban fél európát kiirtotta is elég bizarrul hangzik
majom szerint: aztán állítólag mégis jó

már nagyon várom, hogy kész legyen a táskám. ma rengeteg cuccal kellett jönnöm, a komplett kinyomtatott TH anyagot hoztam ádámnak, cserepulcsi a bringás helyére, az esti WL-bulis ajándékozáshoz még ez-az, meg a sima mindennapi cuccok, háromszor pakoltam be mindent a virágosba, mire megtaláltam az egyetlen elrendezést, ahogy be is lehetett csukni. és miközben megpróbáltam úgy a hátamra imádkozni, hogy ne pattanjon szét minden csatt és varrás a degeszretömött feszüléstől, arról a reggelről ábrándoztam már előre, amikor először kapom a leendő újat a hátamra, és nem fognak az ilyesmik problémát okozni :P

most nyűg, nincs kedvem semmi okosat csinálni, máshoz viszont lelkiismeretem nincs, szóval csak ülök és sajnáltatom magam.
a patkány egyébként nagyon mókás meg aranyos, csak fél még, kaját kell adni neki, hogy produkálja magát, halálra etetni viszont nem akarom, így viszont azt hiszem már ő sem néz felém ma.
szenvedés van, ezerrel, sőt többel...
áááhhh....

fiú a szomszéd folyosóról

a fiút a szomszéd folyosóról nem ismerem. talán kétszer ha beszéltünk, váltottunk összesen talán négy mondatot. de mindig vidám leszek, ha összefutunk a liftben vagy a teakonyhában, mert olyan huncut-pirospozsgás arca van, mosolyra ingerli az embert.
annyit tudok még róla, hogy biciklivel jár ő is. talán a nagyon ködös péntek reggelen volt, nem is annyira reggel, már 10 körül. jöttem át munkába egyetemről, és pont egyszerre értünk a bejárathoz, épp ugrottam le luiról, amikor odagurult ő is. bemegyünk lekötjük a gépeket a belső udvaron, vissza az épületbe, liftbe be. és megkérdezi. jé, biciklivel jársz? ilyen hidegben? (oké, lehet hogy nem szó szerint így, de a lényeg ez volt :) )
kissé meglepetten álltam ott. csak valami olyasmit sikerült makognom, hogy hát ja, igen. utólag eszembe jutott, hogy tágra nyílt, csodálkozó szemekkel vissza kellett volna kérdezni, hogy ki? én? ááá... vagy valami félszeg mosollyal azt mondani, hogy hja, amint látod. de annyira meglepett a kérdés, mármint hogy hát ott molyoltunk percekig egymás mellett a bringával, persze, hogy biciklivel járok.... szóval csak bután nézni tudtam. :P

csubakka beköltözött

végül patkány lett, dumbó fajta, nagy fülekkel, fehér a mancsa meg a farka vége és nagyon fél még. csubakka a neve, legalábbis amíg eszembe nem jut valami jobb :)

a szombati kerékcserén felbuzdulva tegnap megint nekimentem luinak, mondván egy sárhányó igazán nem foghat ki rajtam. de kifogott.
mert vastag a külső, 25-ös, és így nem fér be a sárvédő a gumi és a fék közé. de ezt nem voltam hajlandó elhinni, azt hittem, csak én bénázok, hogy nem megy. szóval elbasztam ezzel másfél órát még késődélután, aztán elmentem kkatával sörözni meg pletykálni egyet, aztán hazaértem és akkor még vagy két órát. könyékig fekete lettem, még az orrom is bicikliolajos volt, egykor már negyed órát kerestem az anyacsavart, amit a markomban tartottam. szóval feladtam, leszereltem. majd ha megint esni fog az eső és megint kétségbe esek, akkor veszek vékonyabb külsőt és nekiállok megint. de ma szárazság és napsütés van és így nyugi, tökjó.
a csoda egyébként az, hogy nem sikerült elrontanom semmit, mármint hiába rakosgattam fel-le a kerekeket, mégis egyben maradt a váltó, és a fékeket sem sikerült vészesen elállítani (jójó, kicsit húzni azt kell majd még rajta, de rosszabbra számítottam) pedig ezeket még leszedni is le kellett, hogy fel (aztán le) tudjam csavarozni a sárvédőt :P
még pár ilyen bringaszerelő gerillaakció, és igazán tökjó leszek :D
más biciklijéhez hozzá nem nyúlnék, de a sajátomat már zseniálisan tudom - ha nem is megjavítani, de legalább nem tovább rontani :)

tökjó, kaptam valakitől google wave meghívót, de nem tudom kitől, az email címe csak annyi volt, hogy "has invited you to preview Google Wave".
mindenesetre kösz :)

bizonyítást nyert immáron, hogy az édesség pont olyan alapszükséglet, mint az alvás.
ugyanis. ha sokáig nagyon keveset (vagy egyáltalán nem) alszol, akkor ugye egy idő után be kell hoznod a lemaradást, és akkor meg egyfolytában és sokat (saját tapasztalat legalábbis ez). és ez így van rendjén.
namármost. nyáron szinte semmi édességet nem ettem. most meg az elmúlt napokban szinte mást sem, csoki, keksz, krémtúró, reggelire, vacsorára. egyértelmű, a nyári hiányidőszak után a szervezetem igényli a cukrot, most próbál feltankolni belőle, amikor van rá lehetőség. higgyétek el, nem kedvtelésből eszem én azt a csokit, hanem mert egyszerűen úgy érzem, muszáj.
ezek után mondhat nekem norbi akármit a gonosz szénhidrátokról, a finomított cukorról, meg ilyenekről. nem hiszek neki, a saját testem jelzéseinek, az ösztöneimnek hiszek :P

szavazz

nem hagy nyugodni ez a tegnap éjszakai téma, mármint hogy kik vagytok ott a vonal túlvégén. úgyhogy kikerült ide oldalra ez a pár szavazás, légyszi klikkold be, hogy mégis mennyire ismerjük mi egymást, hogy hogyan olvasod ezt az izét, meg ilyesmi.
semmi másra nem kell ez, mint a végtelen kíváncsiságom kielégítéséhez, és a lelki egyensúlyom megteremtéséhez.
köszi :)

jelentős hosszúságú időt vagyok képes eltölteni a google analytics előtt, böngészem a számokat, bújom a riportokat és jelentéseket, próbálok mintákat keresni, hátha rábukkanok az apró lábnyom-információkra, ami alapján megfejthetem, hogy kik is vagytok Ti, kedves olvasók, akik ide jártok, hátha egy-egy statisztika mögül kibukkan egy arc, egy hunyor, egy mosoly.
hát nem bukkan. nem értek én ehhez :) szóval megnyugodhattok, továbbra is az ismeretlenség és megismerhetetlenség jótékony homálya fedi előttem kiléteteket.

na de álljon itt azért néhány érdekesség
- bár továbbra is Magyarországról vagytok a legtöbben, rendszeresen olvas valaki Csehországból valamint Németországból is. mostanában Vietnamból van még rengeteg látogatás-ezt igazán nem értem, valamit az ősszel még Brazíliából nézett be ide valaki rendszeresen, na akkor rá nagyon irigykedtem :)
- a legkedveltebb címke a bicikli, a leglátogatottabb bejegyzés pedig a meterial girl, még ebben a hónapban is, ami azért fura, mert ez már szeptemberi. és nem lehet Madonnára fogni, mert valamelyik okos stat megmondja azt is, hogy milyen keresőszavak alapján jutnak ide az emberek, és hát ez nincs közte :)
- háromszor annyian használtok firefoxot, mint explorert, a legkevesebben viszont safarit, az nem éri el az egy százalékot sem :)
- a legtöbben 15'4-es laptopról olvassátok a blogot, mivel a leggyakoribb képernyőfelbontás 1280x800, az pedig azon menő, ugyebár.

hát ennyi. na jóccaka :)