38. Jómunkásember Schönherz Qpa

apa, kezdődik :)

halló-halló, a rendezőség hívja eddyt, eddy jelentkezz, jelentkezz :)

intravénás koffeint nekem

itt volna az ideje, hogy végre kialudjam magam. napok, hetek, talán hónapok óta nem aludtam rendesen sokáig. mert munka vagy móka vagy valami mindig van, ha meg bármilyen csoda folytán mégsincs, már akkor is automatikusan nyílik a szemem legkésőbb nyolckor, és hiába vagyok fáradt, álmos nem.
vasárnap már délután is elszundítottam, ez pedig nálam már tényleg végső stádium. mert sosem szoktam tudni, valami furcsa genetikai degeneráció ez, éjszakán kívül nem tudok aludni. és most mégis sikerült. a világ kifordul sarkaiból.
ha pedig már aludni nem alszom eleget, legalább lenne, ami ezt kiváltja. de sajnos az elmúlt 10 évben elfogyasztott koffeinmennyiségnek köszönhetően mára teljesen immúnissá váltam mindenféle ilyen stimulánsra. persze azért lelkesen iszom a kávét (mert finom) meg néha az energiaitalt (mert hátha) de semmi, semmi.
ha egyszer eljutunk október közepéig, és még élni fogok akkor, istenuccse, átalszom egy egész hétvégét :)

izomláz

nem is tudom mikor volt ilyen izomlázam utoljára.
tökéletesen koordinálatlan tőle a mozgásom, a lábamat ültömben szinte csak kézi rásegítéssel tudom keresztbe rakni. furcsán fordulok, és ha nem muszáj, a karomat sem emelgetem inkább.
ha lépcsőznöm kell, az maga a halál - de luit valahogy le kellett hozni az ötödikről. aztán rá is kellett üli, és eljönni munkába, meg egyetemre. hosszú idő óta először éreztem azt, hogy nem-nem-NEM, nem akarok felülni a biciklire. végül persze jó volt, mert megmozgatta a bekövesedett lábaimat. de az első kilométer maga volt a kín :P
igazából egészen nosztalgikus, még kiskoromban, a keményebb dzsúdóedzések után éreztem ilyesmit. mármint hogy izomláz persze volt azóta is sokszor, de ilyen egész testes, karom-lábam-hátam, na ilyen nem :P.

első edzés

sosem gondoltam volna, hogy az embernek lehet izomláza a hónaljában. nos, ma reggel arra keltem, hogy ez közel sem képtelenség. mert ott volt ám.

két bejegyzéssel ezelőtt megemlítettem ugye, hogy megyek edzésre. az akkor említett keddi végül elmaradt, így tegnapra már meglehetősen felspannoltam magam, így értem ki a Rozsnyai utcára. aztán kicsit elszállt a bátorságom, jajistenem, nem kell ez nekem. de még mielőtt megfutamodhattam volna, inkább gyorsan felhívtam az egyszem "kontaktemberemet" - helló, hogy jutok be? innen már igazán nem fordulhattam vissza.
az elején rettenetesen elveszettnek érzetem magam. átöltözés után csak ácsorogtam a kerítés mellett, néztem a beszélgető-öltözködő lányokat és olyan távolinak tűnt minden - összeszokott csapat, mindenki ismeri egymást... csak én vagyok kívülálló.
aztán jött a másik új lány, és már nem is volt olyan rossz, volt sorstárs.
akkor kezdődtem oldódni, amikor elkezdődött az edzés. mindig volt, aki segítsen, mit is kell melyik gyakorlatban pontosan csinálni. most erre menj, most annyit számolj, így tartsd a derekad, úgy várd a labdát. az egyik lánnyal már hosszabb távra összecsapódtunk, beszélgettünk az üresjáratokban, kaptam tőle vizet, mesélt, segített.
már nem is volt szörnyű, már nem éreztem magam annyira nagyon "az új lánynak".
fuss, sprintelj, ugorj, fordulj, kapd el, fekvő, maci, létra, röpködtek a kódszavak, kapkodtam a fejemet, csináltam. és amikor azt mondták: tök jó ahhoz képest, hogy ez az első edzésed, na akkor nagyon büszke voltam magamra :)
azt hittem, ki fogok dőlni kábé a felénél. ehhez képest én lepődtem meg legjobban, hogy bírtam, egész jól. persze engem nem nyomott-szorított-melegített az 5-6 kilós felszerelés, na de akkor is. azt hiszem, még Hugi néni (a régi tesitanárom) is elismerően csettintett volna, ha lát. persze sípolt időnként a tüdőm - de nem csak az enyém, és el akartam néha feküdni a műfüvön - de nem csak én.
szóval nagyon jó volt.
és a végén, amikor új lányként engem is beküldtek középre (a két bokafájós hőssel karöltve), hogy előordítsuk a többieknek, hogy
- EGYKÉTHÁ
- FARKASOK!!
akkor már nem volt kétségem, hogy nekem az kell.

és hogy mi ez? amkerikaifoci. háhááá.

a bicikli ismét teljesen és kiszakíthatatlanul beintegrálódott az életembe. ez bizonyos szempontból jó, bizonyos szempontból rossz.
jó, mert környezetbarát, mert sportolok és mozgok, jó, mert felébreszt reggel, és ébren tart este, mert könnyű, fürge, ideális bárhová, mert a biciklizés mindig kitisztítja a fejem.
rossz, mert a körút veszélyes, mert már nyavalygok, ha gyalogolnom kell-mondván az lassú, és kezdek agresszív lenni az autósokkal szemben.
egyébként is furcsa dolog pesten ez a biciklis-autós párbaj. nem lenne értelme elkezdeni azon vitatkozni, ki kezdte előbb az egymásra fújást -tyúk volt-e előbb, avagy tojás. de tény, hogy egyik fél sem tekinti magával egyenrangúnak a másikat.
nem akarok kemény vonalas, agresszív, teszek-a-kreszre bringás lenni. de amikor kiordítanak rám a kocsiból, hogy "BÜDÖSKURVA" csak mert a sávnak, ami egyenesen menő és lekanyarodó is, a jobb oldalán mentem(mint minden rendes biciklis) és nem kanyarodtam le és ezért az autósnak kissé fékeznie kellett, vagy amikor áll a sor a Petőfi-hídon, elgurulnék az egy helyben álló (időnként gyökkettővel kicsit haladó) busz mellett, de nem lehet, mert amint a sofőr észrevesz, ráhúzza a buszt az út szélére hogy már nem férek el - hát ilyenek után nem vagyok toleráns biciklis. ilyenkor én ugyan átmegyek a piroson, ha nem jön senki és semmi, ilyenkor előzök jobbról mert én jobb oldalon megyek eleve, ilyenkor az úttesten megyek a Petőfi-hídon, akkor is, ha ezzel feltartom két percig a sort, ami nem száguldhat így hetvennel addig, csak harmincöttel...
de mindezek ellenére nem megyek CM-re. egyrészt azért, mert más dolgom van. másrészt azért, mert nem tartom megoldásnak. mondjuk jobb ötletem sincs.
(mondjuk én semmilyen felvonulást, tüntetést, akármit nem tartok megoldásnak. a csendes lázadás a menő. használd, tedd, csináld úgy, ahogy jónak látod. szerintem ennyi elég ahhoz, hogy észrevegyenek.)

apró színes a mindennapokból

- tök jó, percsóval összejönni látszik végre a hónapok óta tervezgetett gyöngyözés-fülbevalózás. az első kört megejtettük már csütörtökön, becserkésztük az egyik gyöngyboltot az üllőin (ott nagyon sok van ám...) vasárnap pedig megalkotjuk az sk-bizsukat. jó lesz, nem csináltam már ezt sem vagy egy éve, pedig régen sorozatban gyártottam a karkötőket, nyakláncokat, fülbigyókat. varrás, gyöngyözés, miegymás: kezd visszatérni az élet a kezembe :)
- a péntek megint jó hosszúra sikerült, reggel fél nyolckor indultam és este fél tizenegyre értem haza. a kettő közt volt grafika előadás, munka, decathlon budaörsön, végül pedig vacsi meg tévé meg dumcsi áginál. a nap íve egyértelműen követhető, a mélypontról ível felfele szépen, törés nélkül (mint egy NURBS görbe, C2 folytonos és a négy vezérlőpontjából az utolsó kettőt erősebben súlyoztuk :) ) jó volt, kétségtelenül a pesten töltött napok fénypontja
- most, hogy újra kezdek visszaszokni a rendes evésre, az alvást hagyom el. nincs ez így jól, a hét végére már mindig alig kóválygok. kell valami, amit nyugodt szívvel elhagyhatok az alvás helyett. még nem találtam ilyet :P
- minden valószínőség szerint még szoboszlón eltörtem a lábujjamat, azóta is fáj, és nem tett jót neki, hogy hastáncon lábujjhegyen pipiskedtem másfél órát. a közeljövőben nem teszem.
- most épp itthon, végre. szeretek itt lenni, nem voltam már egy hónapja, és most qpa miatt egy darabig majd megint nem. ma volt családi cukrászdázás pesten aztán estebéd itt a csülökben (ha hugi gyakrabban diplomázna, gyakrabban lehetne ilyen. szóval hajrá, tesó :) ). teszkózás julival, ez már hagyomány. holnap bográcsozás csillusékkal, nem unatkozunk egy percet sem. anya istenit főzött nekünk elvitelre (tökös-szalonnás-tejfölös nokedli leöntve tejföllel, megsütve, isssteni - még nem tudtuk eldönteni, hogy tökedli, vagy tökecska legyen a neve. ez utóbbi a sztrapacska után :) )
- kedden megyek először edzésre. nem, nem írom le, hogy milyenre, hogy ne szörnyűlködjetek és ne szóljatok be miatta. eddig akinek meséltem róla, nagyrészt a két lehetőség közül az egyiket kijátszotta. előbb-utóbb úgyis írok róla majd eleget. mindenesetre nagyon izgatott vagyok :)
- kéne néha időjárás jelentést néznem, esős napon simán elindulok bicóval, napsütésesen meg nem, mert előző nap esett, biztos ma is fog.

büszke

huginak ma volt a diplomaosztója.
nagyon-nagyon büszke voltam ma rá.
olyan okos :)

holnapi újság

esztegomi királyság, I. Tamás, miegymás...

material girl

szigorúan a dologiaknál maradva, szeretnék ilyeneket majd, mert előbb-utóbb csak futja rá :)
- ilyen képet az ikeából
- hosszú ujjú bicós mezt meg nadrágot
- szélessávú internetet és kábeltévét :)
- rendes varrógépet
- nagy monitort, amilyen ádámmal volt még közös
- jól terhelhető futártáskát
- rádiót, hagyományost

és majdnem komolyan:
- rószaszín billentyűzetet

reggel

a reggel a legjobb az egész napban. már abban az esetben, ha van az embernek lelki ereje felkelni, és adottak a körülmények is (tipikusan nem koli).
nekem mostanában van, mindkettő :). igen, inkább alszom egy órával kevesebbet, csak lustulhassak, kávézhassak, olvashassak nyugodtan az ágyban, bambulhassam, ahogy egyre fényesebb és kékebb-rózsaszínebb lesz az ég a Magyar Színház felett.
még majdnem teljesen csukva van a szemem, amikor kicsoszogok a konyhába odarakni a kávét, félálomban bámulok ki a konyhaablakból, amíg lefő. aztán redőny fel, visszakucorodok a nagyágyba, zene a fülbe, rejtvényújság vagy könyv az egyik kézbe, kávésbögre a másikba. és kezdődhet az aktív ébredezés.
aztán egy háromnegyed óra múlva ijedten veszem észre, hogy jaj lassan indulni kéne. de ilyenkor már egyáltalán nem vagyok gyűrött. helyette nyugodt, kisimult, mosolygós.
beleugrok nadrágba-pólóba-cipőbe-sisakba, bicót ki a kamrából, fel a vállamra, lefutok vele a lépcsőn. és helló világ, indulhat a nap :)
that's the way i like it :)

FNL

"That's not racism man, I just don't like him. He can be from Saudi Arabia, or Sweden or Czech. That dude could be Santa Claus and I still won't like him."

"- Matt, that’s the thing you’re not listening to me. If you look at a girl like a geometry proof the answer is just right in front of you. It’s your job to find the missing variable. You gotta solve for x.
- Yeah, um, that’s actually algebra."

"Listen up, if you’re wondering if a boy’s thinking about you, he’s not. He’s thinking about sex or he's hungry, those are the only two options."

"Boys think about sex every single minute of the day. That’s what they do, that’s why they lie. They’re gonna leave you waiting around for them to call and they won’t call. They’re gonna be cruel and they’re gonna be misleading, and your mother wanted me to add this, that by in large football players are the worst offenders, however, I think that it pretty much crosses all lines."

"Thank you Lord for letting Buckley win. I know it was nothing short of a miracle and I thank you for that miracle. I know you truly are an all powerful God to let such a crap team win."

" - I’m not gonna talk about it.
- Until when?
- Until ever, Buddy. I can’t talk about it until ever.
- Ever is a long damn time.
- Yes it is"

"- Hey you're cheating
- I cant win if I dont cheat
- Oh, they're some good ethics right there"

Friday Night Lights, legjobb sorozat EVÖR

egy ökörsütés margójára

tulajdonképpen jó, hogy elmentem, mert előbb-utóbb szembe kellett találkoznom ezzel a problémával. mármint hogy ott vannak ádámék. azért mégis arra számítottam, hogy kezelhető lesz a szituáció. nem volt az. bőgés volt, meg kiabálás. nem volt jó.
és rá kellett jönnöm, hogy én is csak olyan nő vagyok, mint a többi: pletykás, gyűlölködő, gonosz, allűrökkel teli. hát jó, lehet, hogy rosszabb az átlagnál. túl magasra ugrott a rozi-faktorom. nem vagyok magamra büszke, ilyenkor nem.
aztán meg arra sem, hogy a kispajtásaim nyakába zúdítom az összes problémámat, kérdezés nélkül. és persze mindenki nagyon megértő és kedves és minden, de én meg tolakodó és önző és követelőző voltam. lelkiismeret-furdalásom van miatta.

ami viszont pozitív volt, hogy bár roppantul idegesített a hatvanadszor is elhangzó úristen, már vagy fél éve nem láttalak mondat, mégis minden alkalommal megmelengette a lelkemet, mert mindegyik őszinte volt, és azt jelentette, hogy tán tényleg hiányoltak és szeretnek.ez jó volt, nagyon.

összességében egyértelművé vált, hogy nagyon nem vagyok még kész a "visszatérésre". szeretnék, mert szeretem azokat az embereket, jó velük találkozni, dolgozni, minden. de amíg ennyire padlóra tesz egy egyszerű rendezvény, ahol csak vendég vagyok, addig mit várok bármi olyantól, ahol felelősség van rajtam, ahonnan nem menekülhetek ki?

katánakéslaccinakéstamásnak

laccinak megígértem, hogy ha hazajövök, nem kapcsolom be a gépet, de...
amikor az embernek eszébe jut, hogy milyen is az, amikor barátai vannak. hogy nem beszéltünk sokáig, mert istentudja miért, aztán hirtelen amikor muszáj ott van, és azt mondja, inkább most sírj, amikor itt vagyok.
vagy amikor elviseli, hogy bárkiről mondjak akármit is, hiába valakiének az akárkije, bólint rá és megveregeti a vállam, mert tudja, hogy erre van szükségem.
és eltereli a figyelmemet, és beszél és csacsog és megnevettet.
sokat voltam ma este elveszett, kicsi és/vagy izé. de jó, hogy mindig volt, aki visszarángasson.

és persze vannak még több nagyon igazi barátaim is, de ez és itt és most azoknak szól, akik ma sokat segítettek.

konyha

először ügyködtem a már-majdnem-teljesen-saját konyhában. hatvannégy helyett már csak hárman osztozunk rajta, valljuk be, azért ez nagy előrelépés.
és nem is apróztam el ugyebár, a lentebb már említett csokis süti, meg fullos ebéd is ma készült.
és, mit ne mondjak, maradéktalanul elégedett vagyok. mert hiába kicsi a konyhaszekrény, mégis, minden kéznél van, nem kell visszaszaladgálni a szobába sóért-borsért-paprikáért, nem kell mások után takarítani a tűzhelyet és mosogatót, nem kell mással osztozni a sütőn.
itt még mosogatni is jó volt :)
minden pillanatok alatt összeállt, közben kossuth-rádiót hallgattam. olyan otthon éreztem magam.
annyira-annyira-annyira más itt lakni, mint kollégiumban. van persze, ami hiányzik. de ez már tényleg olyan otthon. és igen, ehhez kell például a konyha is.

terápia

tegnap rettenetes napom volt. olyan lélekháborgós.
a baj az volt, hogy álmodtam. túl jót, túl szépet, túl boldogat. aztán felébredtem. és az ébredéssel rádöbbentem, hogy semmi nem volt igaz az egészből, és ettől mélységes letargiába zuhantam, vissza akartam kapni azt álmot, a boldogságot, a mindent.
próbáltam lefoglalni magam mindefélével, ikeába mentem beszerezni még ezt-azt, meg bevásárolni, meg táskákat szabtam.
de nem sikerült, sőt, a táskákat nem tudtam megcsinálni, mert marina aludt és nem akartam a varrógéppel felébreszteni, meg a darálóval sem, úgyhogy sütit se sütöttem.
itt ültem hát este a sikertelenség és önsajnálat szemétdombján, és csak azt figyeltem, mikor kopogtat a depresszió első jele, úgy gondoltam, ennél tényleg nincs mélyebb szarul-érzem-magam bugyra a lelkemnek.
aztán mikor ma felébredtem, már jobb volt, nem álmodtam semmi veszélyest. úgy ítéltem, még valami jó is kisülhet a napból.
rögtön kávézás után megcsináltam a tegnapra betervezett csokis-zabpelyhes kekszet (mert az könnyű, gyorsan megvan, nem lehet elrontani, és NAGYON finom). isteni reggeli volt. aztán előkaptam matildát, és összevarrtam a szuper bicós futártáskámat. talán az első olyan munkám, amit tényleg hibátlannak értékelek, pont olyan lett, amilyennek szerettem volna, amilyennek elképzeltem :)
aztán ebédet főztem, nyárbúcsúztatót, sült zöldségek, fokhagymás-rozmaringos husi meg kuszkusz.
és a házitündér-terápia működik, már mosolygok a tegnapi depin, örülök a táskának, a sütinek, a finom ebédnek, a napsütésnek, és annak, hogy estefele kibicózok egy málnafröccsre ökörsütésre is tán.

ha korán reggel - azaz legkésőbb nyolcra akarok beérni a munkába, akkor tök jó bringával jönni, még nincs túl nagy forgalom a körúton. ha későn jövök, tízre, akkor is jó, mert akkor már nincs forgalom. ehhez igazodnak a délután is, három és hét körül egész barátságosan lehet közlekedni.
de próbáljak csak akkor jönni és menni, amikor az átlagember, átlagdolgozó. kilenckor és ötkor garantáltan odahalnék a körútra vagy a Petőfi-hídra. ha ilyenkor muszáj, akkor inkább BKV.
olyankor legalább tudok útközben olvasni :)

az ősz augusztus 28 éjszaka, péntekről szombatra virradóra osont be. ez egészen biztos. emlékezetes éjszaka volt, hugiéknál aludtam bent. azaz csak aludtam volna, mert igazából kábé egy szemhunyásnyit sem. fülledt meleg volt, meg rengeteg szúnyog, meg még valami megmagyarázhatatlan, ami senkit nem hagyott aludni. aztán másnapra hűvös lett, hideg és szeles.
azóta próbál bujkálni az ősz, néha nappalra sikerült is neki. meghúzta magát, erőt gyűjtött, végül is mit neki még az a pár nap ide vagy oda, amikor utána övé a következő pár hónap.
de ma, ma már igazán nem tudta türtőztetni magát, kiengedte széljancsit és hidegmarcsit, hadd játszanak kedvükre. így hát fáztam a kötött veddfelkében, és nyakamba tekertem a nagy virágos kendőt. mert már jól esett.
örülök, hogy jön az ősz. jobban szeretem minden évszaknál, az ősz feltölt, a szél, a hűvös, a sapka, a kabát, a kendő, a pulcsi, a gyertyagyújtás, az eső. (a szülinap, a névnap :D )
kell venni sárvédőt luira.

utálom azt, hogy ha meglátnak egy szál cigit a kezemben, mintha minimum egy szörnnyel néznének farkasszemet, kiül a rettenet az arcukra, aztán a mélységes megvetés, aztán az atyai szigor, jaj kata ne csináld már, tedd azt el, már megint, ne már, nem már, mondom, tedd el.
arra nem szólnak, ha valaki három sörrel többet iszik meg, vagy ha naphosszat számítógépes játékba temeti bánatát. de a sör mellé elő mertél venni egy szál cigit? naneeee....
azt senki nem kérdezi meg, hogy miért fogytam hirtelen hét kilót másfél hónap alatt. mert annak az eredménye jól néz, tehát magától értetődően az oka is biztos valami jó. nem, nem hinném, hogy az.
persze bárkivel szívesen elbeszélgetek arról, hogy miért nem vagyok kiegyensúlyozott és maradéktalanul boldog. de amíg valaki nem tudja, mi történt velem az elmúlt hetekben és hónapokban, addig nagyon kérem, ne ítéljen el egy kósza szál cigi miatt.

nem, nem vagyok dohányos egyébként. és nem, depressziós sem. csak nem ez életem legszebb és legvidámabb korszaka épp. persze leszezmégígyse.

Ich bin nur für dich mit dir in Bridget Jones gegangen,
ich hab nur für dich mit dem Joggen angefangen,
ich lief nur für dich stundenlang durch diesen Park,
ich aß nur für dich fettreduzierten Früchtequark.

Ich trug nur für dich im Sommer Birkenstocksandalen,
wirklich nur für dich, ich musste die auch noch bezahlen,
ich hab nur für dich behauptet, Heidi Klum zu hassen.
Nur für dich, und trotzdem hast du mich verlassen.

Nur für dich, das hab ich nur für dich getan.
Nur für dich, du warfst mich völlig aus der Bahn.
Nur für dich, war ich treuer als Olli Kahn.
Nur für dich, das nennt man wohl Beziehungswahn.

Ich bin nur für dich auf dem Weihnachtsmarkt gewesen,
ich hab nur für dich Harry Potter durchgelesen,
ich hab nur für dich jeden Tag das Klo geputzt.
Nur für dich, und was hat mir das genutzt?

Ich hab nur für dich den Alkoholverzicht verkündet,
ich hab nur für dich meine Playboysammlung angezündet,
ich hab nur für dich sogar ein Liebeslied geschrieben.
Nur für dich, und trotzdem bist du nicht geblieben.

Nur für dich, dieses Lied war früher deins,
das ist es jetzt aber nicht mehr, denn ab heute ist es meins.
Ich hab's ein bisschen umgedichtet, und das macht mich froh.
Jetzt ist es nur für mich und geht ungefähr so:

Ich hab nur für dich gesagt, dein blaues Kleid sei nett,
das war gelogen! Dein Hintern wirkte ungewöhnlich fett!
Im Einparken bist du die größte Niete aller Zeiten!
Wenn dein Computer abstürzt, schau halt in die Gelben Seiten!

Man kann Zahnbürsten locker zwei, drei Jahre lang gebrauchen!
Sex and the City kann man in der Pfeife rauchen!
Es trinken außer dir echt nur alte Tanten Sherry,
die schönste Frau der Welt ist eindeutig Halle Berry!

Nur für dich, dieses Lied war früher deins,
das ist es jetzt aber nicht mehr, denn ab heute ist es meins.
Ich hab auch die Melodie geändert, und das macht mich froh,
ich sing's noch einmal nur für dich, denn jetzt klingt es so:
Nanananana nananananana


Wise Guys: Nur für dich

nagy kedvenc régóta :)

júpíszí

a focilabdát ÉN csináltam, benne van vérem-verítékem és rengeteg munkaórán (igen attól, hogy kicsi, nagyon bonyolult volt megcsinálni :P)
ha látjátok a reklámot, gondoljatok rám :)

az a szép, hogy a biciklim van annyira kedves velem, hogy nem a körút közepén engedi el magát, hanem a szerelőnél.
elvittem ugyanis megint, mert állítani kellett kicsit a váltón (miután beleakadt a nadrágom a váltókarba és így botrányosan túlfeszítettem, kerregett és kattogott már napok óta) aztán megkértem, hogy ha már itt vagyok, kaphatnék-e pár pumpányi levegőt a kerékbe. és amikor kaptam, az első azt mondta, hogy sssssszzzzz. pontosabban, hogy ssssssssssssssssssssssssssszzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz... hát, akkor cseréljük azt a belsőt is.
szorosra volt húzva a szelep, kiszakadt a gumiból. viszont ezek után végre a szerelő is elhitte, hogy amikor a hátsót kellett cserélni, akkor is ez volt a baj. hitetlenkedve nézett rám előtte, mikor azt mondtam, hogy dehát semmi más lik nem volt rajta, csak a szelep félig leszakadva.
így viszont már tényleg minden gyakran cserélendő kopóalkatrész új rajta, és bármennyire is szeretem a szerelőbát, most egy darabig inkább nem mennék.

szoboszló

a szoboszlói hétvége ismét roppant jól sikerült, köszi érte áginak, aki megszervezte és biztosította a helyszínt, valamint mindenkinek, aki ott volt.
volt mulatás, esőben táncolás, halálközeli állapotban leledzés, bográcsozás, sörözés, butafilmetnézés, éttermezés, cukrászdázás, sétálás.
meg valami, aminek következményeként a lábujjam és környéke valószínűtlen színekben pompázik. annak ellenére, hogy nem tűnt fel, hogy történt volna vele bármi is, szóval nem történt, ergo a lábujjam penészedik, le fog esni hamarosan.

WÁÁÁÁ

második, értitek? második!!!! mit? miért? hogyan? huhuhuhú :D ez durva azért

költözés

na ma már az albiban aludtam. a tegnapi nap borzasztó volt, egész nap pakolni meg szerelni meg cipelni meg ilyesmi, hajnal háromig nem bírtam abba hagyni a rendrakást, akkora volt a kupi. az etamami-gén aktiválódott.
mivel múlt szerdán a koliból már ki kellett költöznöm, ezért nem volt kérdés, hogy az első adandó napon már költözök is be az albiba. közel egy hétig hajléktalan voltam, hol itt aludtam, hol ott. igyekeztem senkinek nem terhére lenni, csak csöndben meghúzni magam mindenhol(ez utóbbi nem ment :P)
szerencsére ádám is be tudta illeszteni a programjába, hogy délután átköltöztessen, ez alkalomból pedig rendesen percre pontosan beosztottam minden időnket, hogy beleférjen az ikea, meg minden.
szóval délelőtt egyedül kimentem az ikeába, összeszedtem mindent, ami kell (ötvenkilós szekrényeket emelgettem le polcról, meg puzzel-öztem kétméteres dobozokkkal, hogy rendesen elférjenek a bevásárlókocsin, igazán büszke vagyok magamra). el se hittem, hogy végül sikerült mindent bepakolni a VWbe. nem rajtam múlt :)
alig 10 perces késéssel megérkeztünk, hogy átvegyem a kulcsokat. onnantól aztán nem volt megállás, róttuk a köröket a kocsi és az ötödik emelet közt - az ággyal meg a polccal(oké, minden lapra szerelve) például gyalog, mert az ágy nem fért be a liftbe, én meg szolidaritásból akkor szintén lépcsőn.
aztán a másik alig hiszem el az volt, amikor a koliból minden cuccomat sikerült megint egy körrel elhozni. persze egy csomag ropi sem fért volna már el pluszban a kocsiban. megint csak nem rajtam múlt. tök jó volt, minden szembejövő ismerős lelkesen segített kicucclni a holmijaimat.
aztán tamás is beugrott segíteni, hárman róttuk immár a köröket a VW és az 5. közt. egész hamar felkerült minden - ekkor lehetett csak igazán látni, milyen sok is van még hátra. de a srácok maradtak és segítettek, összerakták a szekrényemet meg a fotelomat, a kis asztalt, meg az ágyat is nagyrészt. így nekem csak az íróasztal és a polc maradt, no meg pár csavar az ágyból.
miután még gyorsan elrendeztük a bútorokat, ádám este 10 körül el is szabadult, így ott maradtunk ketten: én és a káosz.
éjfél körül még átmentem a koleszhez, elhoztam luit, de előtte-utána csak pakoltam, rendeztem, rendezkedtem, illesztettem, helyeztem és rakodtam. hajnalig.
de most már alig hiányzik valami, az íróasztalomat kell még elrendeznem, a forgószéket összerakni, takarítani és voilá, kész is mindjárt minden.

köszönömposzt

- köszönöm julinak, máténak és pistinek hogy megengedték, hogy náluk töltsek indokolatlanul sok időt az elmúlt napokban és fedelet adtak a fejem fölé
- köszönöm máténak, árpinak és gyiszunak, hogy a végtelen mennyiségű cuccomat segítettek fel-alá hordozni a kolesz különböző emeletei közt
- köszönöm ájkának, hogy ő is befogadott egy napra
- köszönöm tamásnak, hogy segített beköltözni
- és végül hatalmas köszönet ádámnak, hogy rám szánta tegnap egész délutánját és összerakta a szekrényt meg az ágyat meg a kisasztalt és elhozta a cuccokat az ikeából meg a koliból meg cuccolt meg pakolt velem, és mindezt úgy, hogy egy rossz szava sem volt, és mindezt úgy, hogy egy rossz szavam se lehetett volna, ha azt mondja, hogy bocs, de nem
- köszönöm mindenki másnak is, aki bár nem lett itt felsorolva, de élhetőbbé tette hajléktalan napjaimat és per vagy segített a költözködésben

nem azért nem írok az istvános dolgokról, mert nem érdekel, vagy mert nincs mondanivalóm, vagy ilyesmi. egyszerűen azért nem, mert ha eszembe jut, még mindig vörösfejű-idegesenkiabálósra izgulom magam. és ez egy olyan téma, amiről nem akarok indulatból írni. majd higgadt fejjel lesz egy összeszedett gondolatokkal teli bejegyzés, ha valaha képes leszek rá.
addigis, úgyis tudjátok, mit gondolok.