tényleg meg kéne barátkoznom a gondolattal, hogy túlzó azon elvárásom, miszerint ha írok valakinek ímélt/smst/bármit, reakciót is várok rá?
...

wild wild west

már zsenge ifjúkoromban is faltam a vadnyugati történeteket, akkor inkább könyvek, később a csihipuhi westernfilmek. a nagy klasszikusokig valahogy mégis csak mostanra jutottam el.
az elmúlt hetekben visszataláltam a revolverek, lovak, kalapok, útonállók, banditák, jófiúk és sivatagok világába. nosztalgikus és mégis újszerű, hiszen a Leone-féle spagettiwesternek egészen más műfajba tartoznak, mit bármi, amivel eddig találkoztam. de jók, nagyon jók.

lányok, ha a lövöldözést meg ütlegelést nem is szeretitek, hát az ifjú Clint Eastwood szúrós kék szeme miatt nektek is kötelező darabok ezek :D


azon túl pedig, hogy zseniális az összes film, amit láttam ezekből, persze megvan mindnek a maga diszkrét vicces bája is, hogy mindenki meghal egy golyótól pillanatok alatt, akkor is, ha csak valahová a hasába röpítik, hogy minden lövésnek hihetetlen hangja van, meg ilyesmik. és még ha ironikusan meg is jegyzem mindet, attól még magát a filmet szeretem, csak nekem mindig beszélnem kell filmnézés közben, moziban is, gép előtt is. ezért is hajlandóak velem olyan kevesen moziba menni. (hmm, gyakorlatilag csak B ) - emlékszem még azokra az időkre gimiből, amikor senki nem akart mellém ülni, ha csapatostul mentünk mozizni a lányokkal... ugye, Percs ? :P

függőség II.

cipő és táska, ezekről volt már szó ugyebár.
ami azonban kimaradt, pedig sokkal inkább jellemző és uralkodó, az az internet.
ráadásul mióta munkában is gép előtt ülök egyfolytában, azóta még súlyosabb. a neten keresztül dolgozok, kommunikálok, szórakozok, rendelek kaját, informálódok és informálok, adok-veszek-fizetek, reklamálok.
ha rájövök, hogyan lehet a szemétkiviést is elintézni a virtuális világ segítségével, teljes lesz a boldogságom.

de tudom, hogy ez nem jó, nem egészséges.
mert ami nincs fent a weben, az számomra nem létezik, amiről nem írnak, ez nem lehet elég jó, aki nem online, azzal úristenmitörtént, és aki nem válaszol rögtön, az elmehetafrancba.

segítség, merre van a kiút a virtuális világból? szeretnék visszatalálni kansas citybe...

szeretnék

a következőket szeretném, rövidtávon, mert most van nyár
- kipróbálni végre hosszabb távon az új biciklit
- strandra menni
- fagyizni, nem otthon, hanem tölcsérből, úgy, hogy szétolvad a kezemben, elázik, és nyakig maszatos leszek tőle
- napozni, mert mindjárt augusztus, és még mindig hófehér vagyok
- nyaralni, akár két napot, csak valahol, valamikor
- csudajó albérletet találni
- állatkertbe menni
- olvasni (NEM grafikát)
- pihenni
- nemdolgozni

tegnap egészen meglepődtem azon, hogy ha akarom, mennyi minden belefér egy délutánomba.
na jó az a délután igazából nem délután, hanem este, csak mivel eleve este érek haza munkából, ezért eltolódnak nálam a napszakok, ez például a 4 - 5 óra és lefekvés közti időt fedi le.
időnként csak bebuffadok a forgós székbe munka után, kijelentem, hogy a napnak vége és nem csinálok a továbbiakban semmi értelmeset. és persze nyafogok, hogy nekem igazán nincs semmire időm a munka mellet.
ehhez képest tegnap megtáltosodtam. pedig délutános voltam, így majdnem fél 7 volt, mire a kolihoz értem. fáradtan, feltört-fájós láb miatt nyűgösen. nem sok jóra számítottam magamtól. mégis, amellett, hogy lógattam másfél órát a lábam B-vel, még elmentem bevásárolni, megfőztem 3 napra előre (2 különbözőt, ilyenre sem volt már példa egy ideje :P) megnéztem egy filmet, világmegváltottam Tamással, és még a grafika-könyv is a kezembe került.
mondjuk volt is hajnak 2 mire ágyba kerültem :P
de amire legbüszkébb voltam, hogy sikerült beérni ezek után is reggel 8ra dogozni.
mostmár lesz mit a saját orrom alá dörgölni: tudom, hogy képes vagyok hát az Etamami gént aktiválni, és aktív lenni a nap 24 órájában.
képes vagyok rá, csak nem szeretem :)

Elsüllyedt világok

amikor ezt meghallgatom, mindig újra kisgyereknek érzem magam.
jaj, úúúúgy szerettem...

lui

tralalla hejj-hejj, végre van új biciklim. lui, csak hogy a rövid, L-betűs férfineveknél maradjunk.
szép és jó és csodás, luc-höz képest egy álom tekerni (no meg fékezni :P). bár mentem ma vele összesen vagy 200 métert, de akkor is, az ilyet könnyű eldönteni.
jó barátok leszünk, csak el ne vigyék őt is.

EFOTT

az efott meg nagyon-nagyon jó volt, csak épp sikerült valahol elhagyni a másfél nap alatt a hangomat, még mindig nem jött vissza teljesen.
lacci, ha megtalálnád Baján, hozd már utánam, ha jössz fel. köszi :P

viszont a bunkóklikk hosszúhajúi megnyiratkoztak, az egyikat sose láttam így, a másikat is csak 4 éve utoljára szóval roppant meglepő volt (nagyon szépek vagytok így, fiúk :D ) de remélem ezt nem kell magamra nézve is kötelező érvényűnek tekintenem.
én hosszú hajjal vagyok szebb, még ha a rövidet sokkal jobban is szeretem.

érdekes látni magamat. érdekes, hogy egy fél éve azt hittem, már felnőttem, megkomolyodtam, kopogós cipőt vettem és élére vasalt nadrágot, és dolgozni kezdtem, és főztem gyakran, talpas pohárból ittam a szárazvöröst, és komoly, felelősségteljes embernek hittem magam.
aztán ugrott egy nagyot a világ, én meg visszafejlődtem, és pont olyan lettem megint, mint három éve. valahogy csak ahhoz tudom magam hasonlítani. pöttyet vad, kicsit féktelen, eléggé nemtörődöm, hebrencs és nagyon színes. most megint nem nézek a lábam elé az utcán, és megbotlok minden buckában, most megint nem főzök magamra, csak ha nem ettem már főtt kaját 3 napja, most megint minden délutánra jut valami program, és megint sikerült elnyomni a rendmániámat, a fejemben, az asztalomon kezd néha eluralkodni a kellemes káosz.
nem hiszem, hogy ez a mindenféle ellenkező nemű egyedek velem való interakciójának hatása lenne. de legalábbis közel sem csak az övék. ez az elmúlt félév mindenének hatása, a munka, az egyetem, a grafika, a viharok és napsütések (mindenféle értelemben) a szobatársak és barátok, a nagyon sok befele figyelés és gondolkodás, új emberek és nagy adag lázadás.
nem tudom, mikor és miért sikerült magamhoz képest túlfelnőttesedni. nem tudom és nem is akarom másra, vagy a világra fogni: azt az irányi is én választottam magamnak.
most mindenesetre úgy érzem, magamhoz találtam vissza, mert én inkább vagyok piros sportcipő és kapucnispulcsi, műanyagpohárból a sör és fesztiválmásnapon hangnelhagyás, kétkerék és doktorhauz, parkban fűbenülés és moziban nyugtonmaradninemtudás.
persze előbb-utóbb muszáj lesz kicsit komolyabbnak lenni. 25 évesen nem lehetek majd olyan, mintha 18 lennék. most azonban még nem vagyok 25, még semmi szükség rá.

bicikli még mindig

az én tragédiám, hogy kicsi vagyok, és még ehhez a kicsiséghez képest is rövidek a lábaim. ilyen méretre pedig apró bicikli kell. kéne. mert nincs. 300 bringa közül 3, max 4 akkora, amekkora jó lenne nekem, és mire ráveszem magam, hogy megveszem, elviszik mindet. már kettőt kaptak el az orrom elől, ami elég bosszantó, mert most már tényleg nem válogathatok egy szemernyit sem (na jó, most összesen kettő ilyen van a neten, de a abból legalább az egyik vidéken...)
pedig nincsenek nagy igényeim: férfivázas országúti, 48-50es vázmérettel, közepes árkategóriában. és mégis: hiába túrok át naponta újra és újra minden használt bringákkal foglalkozó honlapot - sehol semmi.
pedig az apró emberek is bicikliznének. ha gondolna ránk valaki.

ellopták II.

Luc-nek lába kélt. vagy stílusosabban: kereket oldott - inkább kerekét oldották. ő már a második.
de ezt most igazán nem értem, miért. a monti legalább szép volt és jó és új, de Luc nem volt szép, nem volt új és rettentően rozoga volt, épp készültem beleölni egy fél vagyont, hogy újra használható állapotba kerüljön (itt szeretném megköszönni a tolvaj uraknak hogy most vitték el, lényegesen mérgesebb lennék, ha a nagygenerál után fújják meg)
bánatomban be is nyomtam egy fél doboz fagyit.
most pedig nekiállok használbringát keresni. megint. :(

nyár

eddig 50 százalékon pörög a nyár. a két főfőfő jellemző közül (sör, strand) eddig csak a sör volt meg értékelhető mennyiségben (azaz a strand egyáltalán nem). a nyaralásról meg inkább ne is beszéljünk, nem lesz idén olyan...

pedig a strand szuper, a klórosvizes és a zöldvizes is, csak idén valahogy nem jutottam el addig, hogy eljussak addig. amikor lent voltam a balcsin, akkor ugye botrányos idő volt. pesten nem megyek strandra, mert időm sincs rá, meg mert azt az irdatlan tömeget, ami itt van, nem bírom. otthon nem megyek strandra, mert botrányosan drágának tartom amit a kicsiét elkérnek, a nagyba meg már csak elvből sem (no meg ott is a tömeg). a duna most árad, szóval oda se (pedig otthon néha szoktunk a biciklis út mellett lábat áztatni). a velencei-tóhoz kéne valamikor, mert közel van és jó, csak hát mikor.

a nyaralás is szuper lenne, csak elég szabi kéne hozzá, az pedig most nincs, holmi vizsgázásokra meg diplomázásra tartalékolok. egy-egy nap persze jut így is (EFOTT, sziget) de az még csak pihenő, nem igazi nyaralás :P

és a sör, na az gazán szuper, és nem kellenek hozzá az előzőekhez hasonló nagy erőforrások. persze annyira nem nyárhoz kötődő (de mondjuk nekem csak ilyenkor esik igazán jól, szóval mégis). a jó az, h összehozza az embereket, mert mamival is sokkal nagyobbakat beszélgetek, ha mindenki előtt van egy pohár hideg, göngyöző sör, és hugival is a Termálban egy korsó mellett nevetünk a legnagyobbakat és végre Gáborral is sörözés címszóval találkoztam hetek óta először. és ilyenkor anélkül lehet, hogy az emberre ferde szemmel nézzenek, mert a nyár és a meleg teljesen tolerált dologgá teszi :)

ilyennek láttok

az már volt, hogy én milyennek látom magam.

most kaptam montázst kívülről. tulajdonképpen hízelgő, én rosszabbra számítottam :P

ma az abszolút nulla állapotban lebegek. nem érdekel, nem motivál és nem izgat semmi.

úgy érzem, ez a hétvége nem is volt, sikerült tökéletesen elkótyavetyélnem. voltam otthon, ami jó persze, de még az is olyan volt, hogy csak szombaton délután találtam ki, hogy akkor megyek, szóval nem volt az egész 24 óra sem.
másfél nap észrevehetetlenül kiugrott az ablakon, és ez dühít.csomó tök jó dolgot csinálhattam volna ez alatt, de nem csináltam, még az sem érzem, hogy legalább aztamindenitmennyire kipihentem volna magam. ez a hétvége egész egyszerűen elmaradt, követelem vissza, újra akarom kezdeni és feltöltődve nekimenni a hétnek. mert így nem jó.

gondolatstopp

valami furcsa blokk van az agyamon az elmúlt napokban. nem mintha egyébként sokat foglalkoztatnának a világ nagy problémái, de mostanság tényleg nulla, zéró, semmi-semmi-semmi szintre esett vissza a fogékonyságom a környezet iránt. az agyam aktivitása lekorlátozódott a {munka, szépidő, alapítvány-trilógia} halmaz által érintett témákra, bármilyen más inger tökéletesen hatástalan. ezért nincsenek mostanában mélyértelmű posztok, sőt semmi olyan, ami rajtam kívül bármi illetve bárki mással foglalkozna.

idővel csak elmúlik, akkor megint írok olyanokat, ami titeket is érdekel :)

sorozatok

mivel hirtelen rengeteg (háhháhá...) időm szabadult fel, újra elkezdtem sorozatfüggeni. a dolog még nem hatalmasodott el rajtam, még kordában tudom tartani, de megint előfordult múlt héten, hogy 5 részt néztem meg egy huzamban. ez pedig normálisnak semmiképp nem mondható :P
de ha egyszerűen nem lehet 1 epizód után csak úgy abba hagyni chuck és ned kalandjait, kell az az egyszerű boldogság és mesebeli romantika, ami a képkockákból árad.
és ha rákapsz dr. house szarkasztikus humorára, nehezen élsz túl nélküle napról napra.
georgie meg akár én is lehetnék, néha úgy érzem...

a "szerencsém" az, hogy a dr. house-on kívül egyik sem vált igazán közkedvelt sorozattá, nem értek meg sok évadot. így nem fognak sokáig lekötni. ha például a dallast vagy a szomszédokat nézném, az nagyságrendekkel tovább tartana, mint ezek :P

minden a normális kerékvágásban

most végre nincsenek felesleges problémák, zavaró tényezők és kellemetlen kötelességek az életemben. most már végre a jó(jobb) szobában lakok, jó emberek mellett vagyok, értelmes munkamenetben dolgozom. vége a vizsgaidőszaknak, vége a müncheni utazgatásoknak, úgy tűnik vége mindennek, ami nem kell.
nyugodt és derűs minden.