senki sem tökéletes

van igazi paramami. sopánkodik, jajong, sóhajtozik egyfolytában. meg magában beszél.
aztán van, amelyik végletesen öntelt. csak mondja, de nem figyel. csak beszél, de nem hallgat.
van, aki nem szól semmit. nem tudod milyen is valójában, nem tudod mit gondol rólad, mint egy nagy sötét szoba.
és van, aki pszichológusnak képzeli magát, és lenézi, kigúnyolja mindet. magában.

de megvannak a jó tulajdonságok is:
mert igazából kedves és barátságos.
és van önbizalma, rábízhatod magad, nem fog összeomlani, megold minden helyzetet.
és meghallgatja amit mondasz neki, kicsit végre kibeszélheted valakinek a problémáidat.
és megissza a kávét a többiek elől, legalább nekik ne legyen magas vérnyomásuk és szívproblémáik :P

B&B

- Ön sokkal nemesebb lelkű, semhogy tréfát űzzön velem. Ha most is úgy érez, mint áprilisban, mondja meg rögtön. Az én érzéseim és vágyaim változatlanok, de önnek csak egy szavába kerül, s én soha többé nem szólok erről a tárgyról.

Elizabeth teljesen átérezte a fiatalember szokatlanul fonák és kínos helyzetét, s hirtelen erőt vett magán. Ha nem is nagyon összefüggően, de rögtön tudtára adta, hogy az említett időpont óta az ő érzelmeiben olyan mélyreható változás állt be, hogy most már hálásan és örömmel fogadja előbbi szavait. E válasz hallatára Darcyt olyan boldogság fogta el, amilyet talán még sohasem érzett, s az alkalom olyan okos és meleg szavakat csalt az ajkára, amilyenre egy fülig szerelmes ember csak képes. Ha Elizabeth Darcy szemébe mert volna nézni, láthatta volna, milyen jól illik hozzá a szívből fakadó öröm, amely csak úgy sugárzott arcán; de ha nem is nézett rá, hallgatta szavait az érzésekről, és megértette, mit jelent ő Darcy számára, s pillanatról pillanatra többre becsülte a férfi szerelmét.

Továbbsétáltak, maguk sem tudták, merre. Annyi mindent kellett nekik gondolni, érezni és mondani, hogy egyébre nem is figyelhettek. Elizabeth hamarosan megtudta, hogy egymásra találásukat Lady Catherine erőfeszítésének köszönhetik, aki Londonon átutazva csakugyan felkereste unokaöccsét, beszámolt neki longbourni látogatásáról, arról is, hogy mi vitte őt oda, s elmondta az Elizával folytatott beszélgetés lényegét, külön kiemelve minden olyan szavát, amely őladysége nézete szerint kész bizonysága volt annak, hogy Miss Bennet milyen konok és magabiztos. Lady Catherine szentül meg volt győződve, hogy ily módon kicsikarhatja unokaöccséből az ígéretet amelyet a leány kereken megtagadott. De őladységének nem volt szerencséje, mert közbelépésével éppen az ellenkező hatást érte el.

- Reményt ébresztett bennem - mondta Darcy -, ahogy addig talán még sohasem reménykedtem. Ismertem annyira az ön természetét, hogy ha végérvényesen és visszavonhatatlanul ellenem döntött volna, akkor ezt nyíltan és őszintén meg is mondja Lady Catherine-nek.

Jane Austen: Büszkeség és balítelet

ez egy jó könyv :) szeretem

wilkommen in München

újra itt, vagyunk, most öt napra...
most a kevésbé szuper részét látom. munkászálló-osztálykirándulós jellegű szálláshelyünk van, kétes elemek állnak mindig a recepciónál, félek elmenni mellettük. az aluljáróban itt is masszív pisiszag.
az eheti pasi, aki az előadásokat tartja, na ő sem egy pedagógus-fajta, nemtetszik.
szenvedek. haza szeretnék menni. most nem jó itt. most még jó kaját sem sikerült venni vacsira, most nem ízlik a döner ebédre.
nyűgös vagyok.

Egy reggel felkelés után.
Egy a repülőn.
Egy, amikor megérkeztünk.
Egy az első szünetben.
Egy ebéd után.
De muszáj most is, mert elalszom.
Úúúúristen, ez már 6 kávé, csak ma….

most kicsit nyugi van

illetve nincs konfliktushelyzet, belső legalábbis. megvannak az aláírások, jegyek, most nyugi van a munkahelyen, már nem emésztem magam ádám miatt, jön egy újabb müncheni hét, szóval éppen nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak érzem magam.
ilyenkor nem érzem szükségét a blogolásnak, nincsenek kéznél témák, amiket feltétlen ki kell írnom magamból. ez pedig önzőség, mert ahogy a kisherceg felelős a rókáért, én is felelős vagyok értetek, ha már ideszoktattam a kedves olvasótábort, akkor nyújtani is kell nektek valamit, a blog már nem csak az őn játszóterem és gumiszobám, hanem a tietek is, csak kicsit máshogy.
szóval próbálom összeszedni a gondolatokat és történéseket, csak lassacskán megy

szeretnék jó lenni

igen igen, nagyon szeretnék.
szeretném, hogy ne legyenek előítéleteim, hogy tudjak kedves lenni azokkal, akik nem szolgáltak rá az ellenkezőjére, hogy ne bántsak embereket olyasmi miatt, amiről nem tehetnek.
de nem megy.
mert hiába neveltek jóra a szüleim, azt hiszem, alapvetően kicsit gonosz vagyok.

hardest félév evör

a grafika van már csak hátra. és bárhogy is sikerül, akkor is azt kell mondjam, az elmúlt 6 év legrázósabb félévét tudhatom magam mögött. mihelyt vége lesz. mert hiába csak 3 tárgy, de a legkeményebbek az egyetemi pályafutásom során. és hiába "csak" egy szakítás, de eddigi legnagyobb érzelmi vihart okozta kicsiny lelkemben. és hiába nem az első munkakereső akció, ez ment a legnehezebben.
és bár sokmindenre csak a félév vége fogja megadnia végleges választ, akkor is azt kell mondjam: megdolgoztam ezért a nyárért :)

egy ki nem rakott poszt helyére

miért vagyok szolidáris valakivel, aki a saját tetteit sem vállalja, aki azt várja, hogy mások döntsenek helyette, a kritikát a szőnyeg alá söpri és elbújik minden felelősség elől?
MIÉRT?

miért én vagyok lekorlátozva miatta? miért én gondolom csak végig, hogy mi az, amit még megtehetek? miért miért miért miért miért?

az első fizetés

bár még csak fél hónapra kaptam, de már legalább van, és juhú én meg most gyorsan még megengedek magamnak mindent amit már mióta akartam. úgyhogy nincs már több neptunos tartozásom (egyetem felé), és lett iPod (igaz vaterás, használt) és vízipipa (kicsi és akciós) és szigetjegy (féláron, diák) . most még nagy dőzsölés, de csak mert aztán nyártól már nem akarok, mert végre lesz miből spórolni, akkor kell is.

jaj meg anyáéknak megígértem, hogy ha megjön az első teljes fizum, akkor elviszem a családot vacsorázni :) da az majd csak a májusi lesz.

amerikai nagynéni :P

(pedig azért nem végtelen sok ám, csak ahhoz képest, ami eddig volt)

hármas lett az önlab. ez a befektetett munka fényében teljesen reális, ha viszont a tanszék nyújtotta lehetőségek és támogatás szempontjából nézzük, akkor kaphattam volna jobb jegyet is.
de jó ez így, nem hiszem, hogy ha a feltételek jobbak lettek volna attól tényleg többet dolgoztam volna rajta.
viszont az, hogy az én előadásom lement már 10-re bőven, de nem jöhettem el, csak kettőkor, na ez kiborít. négy órát ültem bent tulajdonképpen halál feleslegesen, csak hogy legyen közönsége a többieknek. mert ezen a tanszéken mindent jól definiált, túlszervezett, mutatósnak tűnő keretek közt kell csinálni (nagycsoportos beszámolók, véresen komoly laborbeugrók, nagyon korai határidők) az, hogy mind emögött mennyire kevés tartalom van, azt csak mi látjuk. mert a külsőségektől még nem lesz jó ez a szakirány.
azon gondolkodtam, hogy ha Mape elmegy civilbe dolgozni és mégsem marad a tanszéken, akkor vajon trónörökös nélkül bélabá kiöregedésével idővel eltűnik majd a szakirány? egyátalán, hogy lehet egy komplett szakirányt lényegében egy emberre építeni?

05.10-én (vasárnap) este a bp- esztergomi vonaton ellopták Bakai Márton hegedűjét tokkal, vonóval.
Aki tud valamit a hangszer hollétéről, kérem küldjön üzenetet, hagyjon megjegyzést. Kérlek, küldd tovább, hátha valaki olyanhoz is eljut ez az üzenet, aki felismerheti ... hiszen a srác neve bele van vésve a hegedűbe.

az meg mennyire jellemző már, hogy az év első harmincfokos hétvégéjén megfázom. egész télen egy darab zsepi sem kellett, most meg tüsszögök, fújom az orrom és arra ébredek az éjszaka közepén, hogy más nem csak az orromon, de szinte a számon keresztül sem kapok levegőt.
az egész tulajdonképpen megint azt az általam unalomig ismételt teóriát erősíti, hogy aki nem alszik rendesen, megbetegszik. (mert ugye legyengül a szervezet, stb...)
az elmúlt héten én sem sokat, tanulás miatt (de igazából amennyit ebből az időből valóban tanulásra, nem a tanulás pedig idegeskedésre fordítottam, akár aludhattam is volna...) szóval meg van az ok. meg ráadásul beindult a munkahelyen a légkondi-szezon is, ez a legrosszabb, mert ettől még a fejem is fáj néha. és fázom persze, mert melegben nem akarok hosszú ujjúban dolgozni járni, mert hát mégis nyár van könyörgöm, akkor pedig már elvből sem. de a fiúk ingben meg hosszú nadrágban, és mindig bekapcsolják.
nyűg-nyűg.

grace kelly

józene :)

tegnap hallottam egy negyvenes pasit úgy hisztizni, mint egy óvodás kislányt. egy élmény volt :D

rímfaragás

rímek az egyszer majd talán leendő pasimnak(nem nincs jelölt, félreérteni ne tessék), önlabozás és training közben a szállodából

a munka betemet
dünnyögöm nevedet
klikkolok jobbra-balra
arcod vetítem a falra
dokumentációt gépelek
elválasztanak a kilométerek
stuttgarti szállodaszoba
néküled nem vágyom ide. oda.
reggel, autópálya, 120 fölött
ott lapulsz minden meg nem értett slide mögött
millió oracle környezetek, keretek
egész nap csókod után epedek
training, wirklich túl sok fejezet
hiányod betölti a teret. teremet.

ezt megint akkor faragtam, amikor inkább figyelni kellett volna :)
sokkal jobb kecskerímek jutottak eszembe egyébként mindre, de az meg milyen már.
egyébként meg nehogy azt higyjétek, hogy ez művészet vagy bármi, mert nem. ez csak szórakozás, rímfaragás. nem, nem, nem vers.

he's jost not that into you

van ez a film. nagyon szeretem.
tegnap ment a premiere film-en itt dajcslandban, pont elkaptam a végét vacsi közben.
a kedvenc részemtől (ezt néztük hugival is a minap, csak ezt a 20 percet belőle) amikor a flegma és nőcsábász bártulajdonos rájön, hogy szerelmes az igazit megszállottan kereső Gigibe és be is vallja neki, akior jenifferr conelly rájön, hogy a férje hazudik neki és végre kirakja, amikor drew barrymore összejön az ingatlanügynökkel mert meglrdemli, ééééés amikor ben affleck megkéri jeniffer aniston kezét. na ezzél a résznél megint elkezdtm bőgni, mint mindig, pedig vidám, csak annyira-annyira-annyira szerelmes romantikus, hogy az ilyen igazából nincs. és fáj rádöbbenni, hogy az álmainkban kislánykorunk óta élő kép sosem fog ÚGY megvalósulni, mert ha már nem a fejedben pörgeted le, hanem kívülről nézed, akkor látszik, hiányzik belőle a realitás. és persze irigykedek jeniffer anistonra, hogy ő legalább eljátszhatta.

borzasztó, hogy ez az én blogom, az én életem, és legalább a felét nem írhatom le annak, amit akarok, mert XY-nak nem kéne tudnia róla.
nem pletykálhatok, szörnyülködhetek, fikázhatok és nyafoghatok kedvemre.
mert ezt a lánynak nem kéne megtudni, azt annak a fiúnak, erről jobb lenne ha a szülők nem hallanának, arról meg a munkatársaknak nem kéne inkább tudniuk.
kéne vagy 5 különböző blog, diszjunkt olvasótáborral, és akkor minden kimehetne valahol.
jaj, pedig néha szükségem lenne ám az okos hozzászólásaitokra.

apa mindig azt mondta, hogy a tavasz akkor kezdődik, amikor először ehet az ember az évben tojásos nokedlit friss fejes salátával. (üvegházi nem ér :P)
hát, idén teljesen elfeledkeztem a tojásos nokedliról, cserébe ma sikerült megint egy finom, inkább nyár eleji ebédet rittyenteni. bár nem hordozza magában a nokedli egyszerűségének báját, megpróbálni érdemes :)
szóval az úgy volt, hogy volt a sparban spárga. tetszett, meg mindig ki akartam próbálni, úgyhogy vettem. de nem nagyon tudtam, hogy álljak neki. rémlett, hogy valahol olvastam h holland mártással jó, de annyit nem akartam vacakolni. fanni azt mondta, ő simán vajon megpárolja, ez jó ötletnek tűnt. de a mártást sem vetettem el teljesen, meg akartam valami husit is, mert csak.
a vége tehát ez lett: a spárgát olya 5 centis darabokra vágva megpároltam vajon pici sóval (nem tudom, hogy a nagykönyv szerint egyben kéne vagy darabokban, nekem így fért a lábosba)
a csirkemellet falatkákra vágram és olivaolajon sóval-borssal megpirítottam, de úly, hogy tényleg legyenek közte piros-roogós részek is.
a mártás pedig a "szokásos" ízesítéssel: bacon kipirít, kevés olivaolaj, fokhagyma apróra, megint pirít, rá tejszín, bele egy tojás, só, bors, parmezán.
mit mondjak. isteni lett.

mondjuk ki is voltam már éhezve az ízekre: a németeknél dönert ettünk dönerrel. na jó, meg egyszer nordsee. már kicsit untam a végére, de csak ilyen volt a közelben ebédszünetben.

függőség

kinek alkohol, kinek munka, kinek szerencsejáték.
nekem táska és cipő.
pedig sosem voltam igazán csajos, nem néztem a szex és newyorkot sem, valamint a családban sem jellemző ez senkire,maximum a függőség, de a tárgya igazán nem tudom, honnan jött.
teljesen megbotránkoztam magamon egy pár perce, amikor megszámoltam: 19 pár cipőm van, csak pesten. és ebben nincsenek benne a papucsok, a téli cipők, és a szandál sem.
a táskáimat meg sem merem számolni.
komolyan el kell gondolkoznom és vissza kell fognom magamat.
nem gondoltam volna, hogy ennyire elszaladt velem a ló...

tanulás

ma elmentem venni hordozható winchestert a gépemhez, meg postára, és beugrottam kicsit a turkálóba, aztán mosogattam és pakoltam és fürdőszobát takarítottam, és hugit is meglátogattam.
mindezt csak azért, hogy addig se kelljen tanulni.
borzasztó vagyok :P

kicsit besűrűsödtek körülöttem a dolgok.
írtam ugye, hogy dolgozom megint. tetszik, olyan dolgot fogok végre csinálni, ami azóta érdekelt, hogy tanultam róla valamit. Oracle Junior Database Adminidtrator. jól hangzik, mi? :)
ahhoz pedig, hogy mindent szépen és jól megtanuljak, a következő hónapok jelentős részét Németországban töltöm: ezen a héten Münchenben voltam négy napot, hétfőn Stuttgart jön. utána kis pihi, és München megint, és és és... rettentően élvezem :) Németországot, a embereket, mentalitást mindig is szerettem, most is csak úgy lubickolok a dojcsland-fílingben, amikor kint vagyok. a trainig érdekes és értem is, a minkatársak nagy részével is jól kijövök, szóval jobb nem is lehetne :)
egy aprócska problémám mégis csak akad. pontosabban kettő: önlab és grafika. ugyanis a maradék egyetemi tárgyaimra semmi időm nem marad, ami így a félév végén azért elég nagy probléma.
így aztán a kevés itthon töltött időmet meg mindet ezekre kell fordítanom. hát, remélem azért meglesz minden rendben.