nem tudom, politikai szempontból milyen előnyei vagy hátrányai vannak Bajnaj Gordon jelölésének.
az viszont biztos, hogy nagyon jóképű és hasonlít Kevin Costnerre. :)

Ross Brown, a zseni

a mai futam után ehhez kétség sem fér.
mert hát elindult az F1 2009-es szezonja, és a Brown GP kapásból rajt-cél győzelemmel nyitott.
sehol a ferrari, a mclarennek csak mázlija volt, a toyota is épp csak annyira jó mint volt. vannak viszont kis csapatok, új szabályok, van button és vettel meg kubica. és van kiszámíthatatlanság, izgalom, autóverseny, forma1 megint.
rég volt ilyen futam. jó volt, zseniális, remélem, ilyen lesz az egész szezon.

remélem a diffúzor maradhat. legyen, ami motiválja a "nagy" csapatokat.

kátyúfalva

évekkel ezelőtt volt, szintén így tavasztájt. az egyébként is rozzant esztergomi utak a fagynak-hónak köszönhetően rettenetes állapotban voltak. senkinek eszébe nem jutott megjavítani őket. apának eldurrant az agya. este, mikor már sötét volt, nyomtatott jó néhány papírt, és körbejárta velük a város szélét jelző Esztergom táblákat. leragasztgatta őket a papírral, melyen ez állt : Kátyúfalva.
nem járok be nagy területet, mikor itthon vagyok. csak azt a háromszöget, melyet a müller-etamami-otthon pontok határoznak meg (meg néha csilláék, de hozzájuk szigorúan csak egy útvonalon, szóval ebből a szempontból nem mérvadó.) szóval ezen a háromszögön belül gyakorlatilag képtelenség közlekedni. az utak ezerszer rosszabbak, mint a kátyúfalvás időkben. kocsival ha az ember 30-nál többel megy, tuti , hogy belemegy valamelyik 10 cm mély gödörbe, amelyik az út közepén terpeszkedik. ne részletezzük, hogy ennek milyen következményei lehetnek.
biciklivel szinte csak az út közepén lehet közlekedni, mert az út szélén is óriás gödrök vannak. ezzel meg ugyebár az autósokat tartom fel. csodás.
a járdán is vannak gödrök, de ugye gyalogosan könnyebb kikerülni. vagy átugrani. nekem. hogy az idős nénikkel-bácsikkal mi a helyzet, hát nem is tudom...
ezen a körzetben az egyetlen jó (sőt, csillivilli)utcája a Budapesti utca. hadd ne mondjam, kinek az anyukája lakik ott.
botrány.

már annyiszor megfogadtam, hogy nem veszek olyan könyvet, amit a kelly kiadó adott ki, de megint nem állhattam meg. és megint csak ugyan az a vélemény: gyááász. nem maga a regény, hanem a mögötte lévő munka.
botrányos és idióta félrefordítások, az egységes fordítói stílus hiánya. nem értek az irodalomhoz, tényleg nem, de ez még nekem is feltűnik.
Hugh Laurie könyvéről mindenhol ódákat zengtek, nálunk a gyenge közepest is alig éri el, annyira rossz a fordítása. most a csábító toscana-t olvasom, és hiába jó a sztori, ha érezni a könyvön a hiányosságokat.
olyan érzésem van, mintha a jó és bevált fordító helyett valami kezdőt felvettek volna, majd anélkül, hogy valaki átnézte volna a munkát, már ment is nyomdába. mert nem hiszem, hogy amikor a "pilot season"-t valaki tényleg pilótaszezonnak fordítja, amikor 1) ilyen magyar kifejezés nincs 2)sorozatokat író forgatókönyvíróról van szó, és ha valaki minimálisan utánanéz, nagyon könnyen meg lehet találni, mi az a pilot ebben a témakörben (azt nem mondom, hogy a magyar nyelvbe is beépült volna, de sorozatokkal kicsit is foglalkozó magyar weboldalak már simán használják a szót)
az ronda könyvborítókról ne is szóljunk, hiszen ízlések és pofonok...

szóval igénytelenség, igénytelenség, igénytelenség. és pont könyveknél. ahh, annyira fáj. elrontják, és nem fog senki nekiállni még egyszer lefordítani, és nem lesz belőle jó magyar kiadás és ez szomorú.

az utóbbi időben annyi minden történik, és mégis, semmi lényeges. mert tanulgatok (csináltam egyedül grafikaházit, juhíí) meg néha egy-egy napot dolgozom (4 hét alatt 4 nap - hát a semminél épphogycsak több) néha egy-egy buli, barátokkal találkozgatás, hastánc, és pikk-pakk vége van a hétnek. nem érzem azt, hogy haszontalanul vagy semmittevéssel tölteném ki a napjaimat, de mégis, kicsúszik a kezemből az idő.

nem jött be ez a munka-dolog. mármint hiába lenne papíron hová menni, ott azt mondják ne menjek, nincs feladat, majd szólnak ha lesz. hát kösz szépen, de az otthon ülésért még nem fizettek sajnos órabért.
úgyhogy kezdem előröl az egész mókát. remélem, ezúttal nagyobb szerencsém lesz.

tavasz van :)
piros cipellős, napsütéses, színesvirágos, fűzöldellős tavasz.
és ennek ellenkezőjéről nem fog meggyőzni a viharos erejű szél és az időnként felbukkanó hóesés sem.
hiszen ha nem fagynak el a virágágyásban az árvácskák, akkor már nem lehet hideg.
ha pedig nincs hideg, akkor tavasz van.
a levezetés logikus és egyértelmű ;)

ez most egy gonosz, és az átlag olvasó álthal nem érthető bejegyzés lesz, bocs

lassan érik egy új tabló, egy új emberről....

(nem, elkészülni természetesen nem fog, mint ahogy az elsőnek sem kellett volna. de ha lennék olyan hirtelenharagú és meggondolatlan, mint harmadévben voltam, akkor bizony elkészülne az...)

"Ha a női erény elvész, az pótolhatatlan...
Egy nőnek a jóhíre nem kevésbé kényes pontja, mint amennyire dísze. Ennélfogva nem lehetünk eléggé elővigyázatosak abban, hogyan viselkedjünk a másik nem méltatlan képviselőivel szemben."
/Büszkeség és balítélet/

egy felező margójára

nem az én felezőm volt, nem is voltam ott. de láttam a képeket, hallottam a sztorikat és ismerem a szereplőket.
lehet, hogy csak megöregedtem és konzervatív lettem. lehet, hogy ez az évfolyam már más, mint a mienk volt. vagy csak az érintett emberekhez állok túl negatívan. de
- miért kavar össze egy szingli lány 3 (legalább 3) különböző pasival egy bulin (mindeközben folyamatosan azon nyíg, hogy egy fiú sem veszi őt komolyan)
- miért issza valaki síkhülyére magát már az első 15 percben, hogy aztán egy évfolyam röhögjön rajta (ráadásul nyilván nem emlékszik semmire a saját felezőjéből)
- miért enyelegnek nyílt színen, fotósokkal teli teremben fiúk a nem-barátnőjükkel, hogy aztán minden követ meg kelljen mozgatniuk, mivel az eset dokumentálásra került
- miért fanyalognak az emberek mindenre, a korsóra, a vacsira, a borra, a zenekarra, miért nem tudják a pozitívumokat meglátni?

az ilyen kiemelt bulikon (gólyabál, felező, ilyesmi) az emberek kifordulnak magukból. mármint a bulizós önmagukból. mert ez egy hétköznapi bulin olyan töménységgel, mint itt, nem fordult volna elő. de most mégis.
mert első igazán nagy buli a koliban idén? vagy mert itt végre együtt az egész évfolyam? vagy mert nem csak buli, hanem plusz alkalom is volt?
áhh, nem tudom. de annyira nem bánom, hogy nem voltam ott.

könyvesbolt

új könyvesbolt nyílt az újbudacenterben. olyan, amiben az évek óta raktáron lévő, vagy szépséghibás termékeket lehet megvenni, olcsón. rengeteg időt elpiszmogtunk ma ott.
persze a könyvek nagy része borzasztó. de ha az ember ügyesen keresgél, gyöngyszemekre akadhat :) így lett nekem most szívdesszert hatszázért, meg régebben kinézett többezres könyvek négyszázért(Beceneve Gogol, Csábító Toscana) aztán meg midenféle könyvek a Medvey fiúknak (vámpíros - blöá) és lányoknak(nem vámpíros :)), hangoskönyvek Orsinak, ajándékok ennek-annak.
szóval érdemes elnézni, legalább egyszer.

táskák el

szóval a táskák és egyéb kreatívok átkerülnek máshová, ide. szándékozom ugyanis nagyobb üzemben dolgozni majd, eladásra, és nem ezt a blogot akarom erre feláldozni.
hogy az ügy tiszta legyen mégis, a meskán lehet majd vásárolni tőlem. a blog csak bemutatóteremként funkcionál majd.

rozik a családban

gyóni mami érdekes dolgot mesélt ma. azt eddig is tudtam, hogy volt neki egy rozika nevű huga, aki fiatalon meghalt. most azonban kiderült, hogy az ő apukájának is volt egy rozália nevű testvére, aki még csecsemőként meghalt. a rozi tehát finoman szólva sem szerencsés név a családban.
nem hiszek a név- meg számmisztikában, sem az eleve elrendeltetésben és a karmában, de a véletlenekben sem. a pszichológia is foglalkozik a családokban generációról generációra örököltetett problémákkal, amikor az ember életét felmenőinek lelki traumái, megoldatlan lelki problémái befolyásolják (az nlc-n soma a leveleiben gyakran ír ilyesmeiről). de a név kötelez-e? jelent-e valamit?
bár a rozi nem eredeti nevem, mégis elég sokan szólítanak így. a becenév eredetének semmi köze a családhoz, annál több kázmérhoz és hubához.
lehet-e mégis bármilyen összefüggés? vagy mégis csak véletlen volna?
most egy kissé foglalkoztat ez a dolog. de azt hiszem, túlságosan földhözragadt gondolkodásom van ahhoz, hogy utána járjak, vagy tényleg hinni tudjak ilyesmiben.
mami úgy mesélte, hogy az ő nagymamája azt mondta anyukájának: addig szüljön gyerekeket, míg az egyik rozália nem lesz.
talán csak annyi van az egészben, hogy végül mégis lett egy rozi a családban, még ha csak félig is, aki végül fel is nőtt. félig :)

vonaton

ülök a vonaton. mellettem egyetemista lány, nálam pár évvel talán fiatalabb. telefonál. nem akarom kihallgatni, de nem lehet nem hallani, mégiscsak itt ül közvetlen mellettem, és már vagy fél órája beszélnek, elkapok mondatokat, nem figyelek tudatosan, de összeáll a kép.
és hirtelen elfog a nosztalgia, ó...
a téma valami olyasmi volt, hogy a telefon másik végén lévő lány összekavart egy fiúval, ám az azóta történtek nem igazolják, hogy a fiú szeretne valamit. a lány viszont de, próbál bizakodó lenni.
a nosztalgikus rész most jön. a két lány a mondataikat a másikéba fűzve próbálják bizonygatni hogy dede, a fiú igen is szeretne valamit csak nem mer, vagy ezt nem is úgy értette amit mondott, hanem amúgy, női praktikák egész sorát vonultatják fel szóban, hogy hogyan is lehetne kiugrasztani a nyulat a bokorból. végül a fiú köré valóságos mr darcy imidzset festenek, a nehezen lépő ám roppant megnyerő, szerelmes férfi imidzsét.
eszembe jutottak erről a nagy gimis lányos beszélgetések, óó hányszor voltunk mi is pont ilyenek. és mindig-mindig pofára esés lett belőle.
nem akarom megjátszani itt a bölcset, meg nem állítom, hogy átólcettig ismerem a férfiakat. de azt azért nagy biztonsággal tudom mondani, hogy a férfiak 95%-a nem ilyen. ha nem hív, annak az oka nem az, hogy nem mer, hanem hogy nem akar. mr darcyk nincsenek. vagy ha vannak, hát nagyon kevesen. nem csavaros gondolkodásúak ők a párkapcsolatban, úgyhogy felesleges még a saját gondolatmenetünknél is furmányosabb-bonyolultabb dolgokat a fejükbe képzelni.
reménykedni persze szabad, sőt kell is. persze a józan és szabta határokon belül.
és akkor később a megfelelő iróniával tudjunk visszagondolni az ilyen esetekre.

curry

a curry jó dolog, nagyon jó, és vidám sárga lesz tőle az ebéd is. csak nem mindenki szereti és nem mindenhez passzol.
múltkor összedobtam egy jó kis tésztát, amiban nagyon ott volt, bár azért van még mit csiszolni a recepten.
a tészta lassabban főtt meg, mint ami a rávalónak kellett, szóval igazán gyors kaja.
szóval 4 hagymát szálasra vágtam, olivaolajon megpirongattam. amikor már összeesett rendesen, meg kicsit az alja is megpirosodott, raktam rá sót, borsot, curryt, felkarikázott virslit és kevés vizet, ezzel rotyogtattam még egy darabig. a vizet nem szabad hagyni mind szétfőni, egy kevés kell, hogy maradjon rajta, ne legyen teljesen darabos a dolog, mikor rákerül a tésztára (vagy ha mégse maradt rajta víz, akkor a tészta főzővizéből kanalazzunk rá egy keveset)
jó volt, fincsi volt.
viszont. frankfurti virslit tettem rá: ennek elég erős volt az íze és túl nagyok voltak a virslifalatok, így legközelebb biztos más lesz rajta, mondjuk apró kockákra vágott sonka (alapból gépsonkára gondoltam, de lehet kipróbálom majd valamilyen füstölt-félével, vagy baconnel, nem tudom, mit fog szólni egymáshoz a füstös íz meg a curry... majd beszámolok róla)

curry témában Stahl Juditnak van egy nagyon jó lencsekrémlevese : a lencsét hagymával, babérlevéllel, sóval kell feltenni főni, meg cayenne bors is kéne, de az nekem sosincs. ha megfőtt, ezt kell kevés joghurttal összeturmixolni, még egyszer megforralni és tádámm, kész. na ezt a receptet fogom én tésztává fejleszteni (azért tésztává, mert laktatóbb, mint a leves, gyorsan kész van és ádám is szereti - de legalábbis biztosan befogadóbb lesz felé :). a terv, hogy jóval kevesebb vízzel főzőm majd, mit levesként - hagyom, hogy majd' mindet magába szívja. ugyan úgy turmixolom joghurttal, de nem mindet - teszek félre a lencséből, hogy maradjon kicsit darabosnak is. végül pedig valamilyen füstölt húsfélét - vékonyra és apróra vágott kolbászt vagy angolszalonnát vagy valamilyen érlelt sonkát kicsit megpirítok és ezt keverem még bele. remélem, jó lesz, majd beszámolok róla, ha igen (meg ha nem, akkor is. de ez nem fordulhat elő :P :) )
update: megcsináltam, pirított baconnel, nekem nagyon ízlett :)

ha van még csudajó currys receptetek írjátok meg légyszi kommentben (anya! ha erre jársz, akkor azt a fini tojáskrémet, amit régebben csináltál!)

egyébként (mielőtt hugi megint gúnyosan rákérdezne) igen, dolgoznom kéne most itthon a gép előtt a terminfó-jegyzeten, ezért a sok új bejegyzés :). mert inkább csinálok minden mást. ugyebár.

sasha

óóó, fiatal koromban imádtam, odáig voltam érte, éjt nappallá téve őt hallgattam. aztán elfelejtődött egy időre, de tavaly előkerült megint, és bebizonyosodott, hogy nem csak ifjú kori hóbort volt, számomra tényleg nagy szerelem sasha, nem tud olyat csinálni, amit ne imádnék, legyen az szerelmetes-lassú, rockosabb dolog vagy akár rockabilly.
szeressétek-hallgassátok ti is ;)

tavaszi fáradtság

hiába szedek csidicsuda vitaminokat, eszem egészséges dolgokat, sportolok mostmár viszonylag rendszeresen, mindez mit sem ér. a tavaszi fáradtság elől nincs menekvés.
álmos vagyok már délután ötkor, reggel alig tudok kimászni az ágyból és nincs erőm semmire. alszom táskavarrás helyett, bambulom a sarkot olasz tanulás helyett, csukott félálomban zenét hallgatok olvasás helyett és erős kávét és feketeteát iszom víz helyett, hogy kibírjam.
tegnap munka után hazajöttem, ledőltünk kicsit, tényleg csak egy kicsit hét körül. ádám fel tudott kelni, amikor dolga volt, én viszont csak éjfél után nyitottam ki a szememet. csak mikor a többiek mondták, hogy volt itt gabó, meg lacci is, kezdett derengeni valami. laccíval mintha beszéltem is volna, de hogy miről, gőzöm sincs. rejtély, hogy hogyan aludhattam így el, sose szoktam, sőt, az ilyen kora esti-késő délutáni alvások mindig megviselnek, csak az éjszaka való nekem.
rettentő ideges voltam, mert persze egy csomó mindent akartam csinálni még az este folyamán, lett volna dolgom épp elég, ami helyett aludtam. de azért fél háromtól folytattam a durmolást, és hiába csörgött az óra hétkor, nyolc előtt nem bírtam kimászni az ágyból. ma sem.

working class hero

dolgozó nő lettem, ismét. az accenture-nél (nemzetközi tanácsadó cég) keresem a kenyerem. hosszú és viszontagságos út vezetett addig, hogy valóban kapjak náluk munkát, de most már nem bántok senkit, elvégre a helyére került minden :)
bár itt is diákmunkatárs vagyok egyelőre, de úgy érzem, komolyabban vesznek, mint az eddigi helyeken. van céges laptopom és nekem is business look szerint kell öltözködni (nos igen, ez okoz némi nehézséget, mivel farmerokkal, pólókkal és lapos cipőkkel van tele a szekrényem. mégsem bánom: határozottan nőiesebbnek érzem magam a csini ruháimban. csak lehetnének kicsit színesebbek)
és ami jó: van feladat. vagy ha épp nincs, akkor azt mondják, menj haza nyugodtan, nem kell holnap bejönni, majd felhívlak délben, hogy mi legyen holnapután. nem pedig ülök és netezek és semmitteszek látványosan. szóval tetszik.
jaj, és a legnagyobb előnye: a projektiroda mindössze 5 perc sétára van a kolitól. így alhatok akár nyolcig is, akkor is békésen beérek.
hurrá :)