várakozás

itt van hát advent első vasárnapja. elkezdjük díszítgetni a lakást (részünkről inkább szobát), a szívünket, hajhó, jön a karácsony, szeressük egymást, gyerekek.
a saját magamnak kreált szabályt betartva mától lehet elkezdeni karácsonyi dalokat hallgatni, kikerültek az Adventskalenderek (én anyától kaptam zsákocskákat, ádié pedig amit tavaly vettünk Bécsben, neki én töltöttem meg) megbontottunk az első adag Nürnberger Lebkuchent (ohh, pont olyan finom, mint amire emlékeztem)

az igazi leülős, megnyugvós, gyertyagyújtós, kicsit elbeszélgetős adventelés mégis elmaradt most. ennek egyik oka, hogy nem merek a szobában gyertyát gyújtani, nem szeretném, ha bejelezne a plafonon lévő füstérzékelő. ádi sem érezte túl jól magát, meg fáradt is, nyolckor lefeküdt, azóta is alszik.

úgyhogy most veletek gyújtok gyertyát itt és most, megeszek egy narancsot, öntök egy pohár bort, felidézem a régi advent- és karácsonyemlékeket, anyáékra gondolok és boldog vagyok :)

itt volt az utolsó lehetőség, hogy újra hinni tudjak a lovagrendben. ha most (az elmúlt évek példáitól eltérően) helyes, elvekkel megtámasztható döntések születtek volna, ha megcsillant volna a lehetőségek és változás szikrája, akkor elhittem volna megint, mint másodévesként, hogy ez jó, ez lehet jó, ezért érdemes küzdeni, ide érdemes bekerülni.
három lehetőség volt. pozitív kimenetel, semleges, vagy negatív. jelentem, a kerekasztalnak a döntéseivel sikerült minden várakozásomat alulmúlnia. nem egyszerű -1es kimenetel ez, kérem, ez bizony elszállt a negatív végtelenbe.
vártam a pillanatot az elmúlt félévben, amikor megbánhatom, hogy nemet mondtam az apródi jelölésre. ez a pillanat most már biztos, hogy soha nem jön el.

óriásit csalódtam.

Kedves Jézuska!

Azt már rég tudom, hogy az ajándékot nem Te hozod, de azért szerintem van némi közöd ehhez az egészhez, ott lapulsz az emberek agyának hátsó kis zugában, és a te susmutolásodra lesznek jók Karácsonykor és te adod az ötletet és az indítékot, úgyhogy azt hiszem, mégis csak te vagy a megfelelő, akihez fordulnom kéne.
Szóval tekintsünk el most a Karácsony dologi és megfogható részétől, lenne helyette két egyéb kérésem feléd.
Az első nem is karácsonyi, inkább még adventi kívánság lenne. Légyszi susmutold oda Cs.-nak, hogy azért úgy igazi a Szenteste, ha mind együtt vagyunk, és én (nem is csak én, azt hiszem az egész család) mind nagyon örülnénk, ha idén is együtt ünnepelhetnénk Velük is. Persze tudom, hogy ezt neki kell eldöntenie, de mégis, egy kicsit besegíthetnél.
A másik rám vonatkozik (ohh, önzőség, tudom). Erről írtam már múltkor is, talán olvastad. Szóval az lenne igazán csodás ajándék, ha végre megtalálnám azt, amit csinálni szeretnék, és hinni is tudnék benne, akkor lenne valami célom, ami végre túlmutatna a jelenlegin (ami mindössze annyi, hogy legyen végre kezemben a diploma) Azt hiszem, neked ez sem kerül különösen nagy munkába, kicsit meg kéne csak mozgatnod a drótokat bent a fejemben, és sínen lenne máris minden :)
Tudom, hogy elfoglalt vagy ilyenkor, de mégis, ha lenne pár perced foglalkozni ezekkel, nagyon-nagyon örülnék neki.

Üdv, és jó munkát egész decemberre:

Kata

furcsa emberek

ma láttam egy fiút, aki egészen valószerűtlenül nézett ki. vékony volt és nagyon magas, rettenetesen kicsi volt a feje, de a haja meg egy nagy boglya, és a szeme meg az orra meg a szája pedig be volt sűrítve a kicsike fejen lévő még kisebb arc közepébe és még szemüvege is volt, ami meg aztán még aztán. és ráadásul csupa feketében volt.

egyszer találkoztam egy lánnyal a metrón. a lány süket volt, de a fülei rettentő nagyok és elállóak voltak.

Istennek furcsa a humorérzéke...

rendszerváltozás

egyre gyakrabban érzem úgy, hogy ez a rendszer már nem az a rendszer, amibe én belecsöppentem, amiért és amiben olyan sokat dolgoztam. a változás pedig nem tűnik pozitívnak. az elvek már egyre kevésbé számítanak, a hagyományok eltűnnek, a plebsz nem érdekel szinte senkit. nincs mit követni. vagy csak én nem látom?
nem tudom eldönteni, hogy ez vajon már egy régebb óta alakuló dolog és csak nekem nem tűnt fel eddig, vagy az elmúlt 1,5 év tett be mindennek, esetleg néhány embernek sikerült félresodornia mindent. (én hajlamos vagyok az utóbbiban hinni, de nem tartom kizártnak, hogy ezt csak a személyeskedés és a gonoszság mondatja velem)
Tamással sokat beszélgetünk erről (nem csak vele, de vele látjuk és gondoljuk egyformán sötétnek a dolgokat) a szerintünk lehetséges forgatókönyvek a következőek:
- miközben a vezetés elképesztő koncepciókat gyárt, szövetkezik mindennel és mindenkivel (csak arra felejt elfigyelni, amit valójában vezetnie kellene) szépen lassan elsorvad ami most van, pár dolgot mesterségesen életben tartanak, no de minek
- a következő 2 évben kikopnak a mostani túl nagy gondolkodók és irányadók, a rendszer pedig talán fel tud frissülni a mostani igények alapján. jön valamennyi (de nem túl sok és nem túl radikális) reform, felpezsdül kissé az élet, és kb 3 év múlva elérjük a 3 évvel ezelőtti szintet
- teljes világégés, ami most van teljesen meghal és esetleg elkezdődhet elkezdődhet valami egészen más.

természetesen mindhárom eretnek gondolatnak számít, hiszen Schönherz van, volt lesz, mindig és pont ugyanígy. hiszen a huszonévesek nyilván ugyanazt és ugyanúgy akarták a hatvanas években, mint most. és természetesen a régiek tanácsát kell meghallgatni, hiszen az fontosabb, mint a mostaniak igényei.

asszem, már megint lázadok. nem nekem való már ez, túl sok mindenről van túl karakteres véleményem, de túl kevés már a lelkesedés a vitához és a megvalósításhoz.

nehéz a mandátumtól búcsút venni

na annyira azért nem :)
szóval tegnap volt az új HK alakulóülése. és mivel én nem jelöltettem újra magam, ezért nekem ez volt a HK-s tevékenységem záróakkordja. kész, vége, sohamár. bőven elég volt ez az egy év, és bár a társaság jó volt, jól lehetett együtt dolgozni, meg minden, egészében mégsem éreztem magaménak ezt az egy évet. nem emlékszem már, mit vártam az egésztől eredetileg, talán hogy majd hegyeket tudunk együtt megmozgatni és megváltjuk a világot, jól. hát, a helyek a helyükön maradtak, a világmegváltás sem egészen úgy ment, ahogy én azt képzeltem volna.
de félreértés ne essék, nem negatív értékelés ez, csupáncsak nem pozitív. abszolút semleges. felejthető.
mindenesetre az újaknak (és a bentmaradóknak)kívánom, hogy több örömmel és lelkesedéssel csinálják, mint én, és sikerüljön nekik jobban élvezni a munkát.
valamint itt szeretnék elnézést kérni, hogy a tenkjú/velkám partyból kihúztam magam: nem veletek volt bajom, csupáncsak magánhiszti. megesik, bocsi, de azért örülök, hogy ti jól éreztétek magatokat.
jómunkát :)

új évszakhoz új sablon dukál, Dénes pedig segített túrni a HTML-t, mert én azt utálom, úgyhogy köszi :D

(igazából eredetileg csak lementeni akartam a régit, de mivel sikerült ehelyett meggondolatlanul betöltenem egy másik standard sablont,ezért kellett vele valamit kezdeni, és ha új, akkor legyen már szép)

hóhahó

most kivételesen itt is esett annyi, hogy megmaradt és mindjárt megyünk sétálni, hogy aztán átfagyva beülhessünk valahova egy forró teára, és utána vissza a hidegbe, hogy vélül piros orral hazaérkezzünk, de közben lehet hógolyózni meg angyalkát csinálni, és ádi is felveheti a manósapkát, mert most pár órára úgysem lesz komoly képviselő úr :)

ájkával ebédeltem ma (már nagyon ideje volt, jó rég találkoztunk) kettőnk közül ő a főkreatív, a horgolásmániát tőle koppintottam. olyanokat tud csinálni, hogy ihaj.
szóval ájka felvetette: kéne nyitni egy webshopot, vagy valami hasonlót. kipakoljuk ide a szabadidőben varrt horgolt kötött tervezett mindeféléket. szórakozunk, és még pénzt is keresünk vele.
az ötlet nagyon tetszene, csupáncsak két problémám van. az egyik, hogy nincs saját varrógép (persze ha lenne, sem tudnám egyenlőre hová rakni) és hogy egyenlőre rengeteg ideig tart egy táska megvarrása. de ha ezeken az akadályokon túlléptem, semmi sem állhat a sorozatgyártás útjába :)

addig is pedig nézzétek a legújabbat (ami nem is olyan új, mert már 2 hetes, de eddig nem tettem fel):

állások

először is tisztázzuk ezt az állás ügyet, mert ugyebár furcsa lehet h nem is olyan rég lelkendeztem még, hogy dejó, a TATA CS-nél fogok dolgozni, aztán itt ez az állásinterjú dolog.
szóval a munka a TATA-nál nem volt (lett volna) igazi munka, az önálló laboratóriumi munkámat(8 kredites projektfeladat az egyetemen) csináltam volna náluk. de mivel 2 hete még mindig nem volt kiírva a konkrét témám, búcsút intettem nekik(és kértem egy tanszéki témát, amire most lesz kb 1,5 hetem, hogy 9sszedobjak rá valamit). úgy tűnt, nem fogok most egy darabig semmit dolgozni.
aztán jött az állásbörze, nyomtattam pár önáletrajzot és kinéztem. nem akartam én feltétlen munkát (sőt, csakis köv félévtől gondolkoztam) de mégis, nem árt szemmel tartani a piacot :) ott találtam meg az accenture-t, beszélgettem a standoló sráccal és mivel van gyakornoki programjuk (amiben mellesleg az egyik ismerősöm már régebb óta benne van, szóval tőle is hallottam már róluk) úgyhogy mivel veszteni valóm nem volt, ott hagytam náluk az önéletrajzomat.
már másnap hívtak is: menjek be tesztet írni. huhh, ez gyors volt (legutóbbi állásbörze alkalmával egy hónapig nem hívott vissza egy cég sem)
szóval bementem, megírtam az aritmetika-precizitás-időmenedzsment-angol teszteket. aztán vártam. hívtak. visszahívtak.
én pedig ma mentem nagy boldogan interjúra. még nem tudom, mi lesz az eredmény, de hogy majd másfél órát beszélgettünk bent, az bizakodásra ad okot. furcsa volt kicsit, mert aki interjúztatott, alig több 30 évesnél (nem HR-es lányka, hanem szakmabeli) ezért inkább tűnt egy kötetlen beszélgetésnek az egész, mint komoly állásinterjúnak. beszéltetett HK-s, KB-s szituációkról, jövőbeli tervekről, eddigi tapasztalatokról, de mégis kevésbé tűnt hivatalosnak.
szóval élveztem. ha nem kapnál meg a munkát, akkor is megérte ez a két óra. hasznos volt, jó volt.

karácsony

lassan itt van első advent (na jó, még két hét, de az már nem olyan sok), el is kezdődött a karácsony-mizéria a médiában. mindenhoz azt szajkózzák: ajjajaj-ajjaja, jön a karácsony, most aztán mi lesz veled, hogyan is fogod tóltenni magad ezen az előtted tornyosuló ÜNNEPEK nevű problémahalmazon.
tényleg erről szól a advent? a végigparázott négy hétről, hogy hú, kinek milyen drágát veszek? meg hogy szép legyen ám a frizurám meg a sminkem, amikor a családdal körülüljük a karácsonyi vacsoraasztalt? és hogy szebb-e a koszorúm, mint a szomszédnak?

borzasztó.

az advent sokkal inkább szól nekem a közös eltérített télapót és kormoránt hallgatós mézeskalácssütésekről, a gyertyafényes reggelikről otthon, a kolipolcok szélén végighúzódó apró égőkről, az izgatott várakozásról, hogy örömet szerezzek, az ajándékkészítésről, a közös teaszürcsölésekről és baráti forralrborozásokról. a képeslapírás és ajándékvásárlás nem görcsös teher, hanem izgalmas kutatás, hogy kinek mit. és egyátalán nem érdekel, hogy a hajam vagy a ruhám tökéletes-e (hehe, vercsi tavaly szenteste pl lehányt, szegény beteg volt)
hiszen a lényeg tényleg az, hogy együtt nyüzsög a tizeniksz fős család. otthon is, makón is.

de az én megingathatatlan hitemet a karácsony és advent tökéletességében is képesek kissé kipöckölni egyensúlyi helyzetéből. és csak nekiállok listákat készíteni és naptárat egyeztetni, és félni, hogy lemaradok valamiről.

úgyhogy a média monnyonle, de legalábbis hagyják abba a karácsony ledegradálását. azzá lesz, amivé teszik. és ha azt sulykolják az emberekbe, hogy szörnyű és borzasztó, akkor azzal sok ember adventját és karácsonyát teszik tönkre.

tervek

sokat gondolkozom mostanában, mi lesz, ha diploma lesz a kezemben. még mindig nem tudom, mit is akarok pontosan.
tegnap beszélgettünk Tamással, mondta, hogy mennyire jó, hogy a mostani munkahelyén megtalálta azt, amit szeret és későbbiekben is szeretne csinálni. irigykedtem. elgondolkoztam, mi az, amit én szeretnék. az már biztos, hogy hosszú távon nem az informatikát. érdekes a téma, de megcsömörlök az itt mégzendő munkától. tanuljak akkor hát tovább? de mit? múltkor eszembe jutott, igen, szülésznő szívesen lennék. na de nem, az egyáltalán nem egyeztethető össze az infoval, és mégsem kéne ezt az 5 évet kidobni az ablakon. akkor hát valami gazdasági témát? végül is azzal már ütős kártyák lennének a kezemben. a baj csak az: ez sem érdekel igazán. mármint maga a téma de, de nem akarok egy életen keresztül ezzel foglalkozni.
valami produktívat szeretnék csinálni, vagy aminek látható, érezhető, kézzel fogható értelme van.
lennék varrónő, aki mehet a saját elképzelései után, vagy vezetnék egy kis kávézót, pont amilyet megálmodtam már évekkel ezelőtt, vagy vagy vagy vagy vagy. de nem akarom a következő 40 évemet üvegfalú irodaházakban, egymástól elszigetelt kis boxokban tölteni...

nincsidő

most tényleg nincs időm posztokat írni, sajnálom, de rettentően el vagyok havazva. ha felszusszanok, akkor sem a blog az első, ami szembe jut.
épp hogy vége e gólyabálnak, és labor van, és 2 hét múlva önlab leadás, és grafikaházi, és a téhálabor, aztán még teljesítményelemzés nagyzéhá és úúúúrissten, milezsvele.
ha túléltem írok, ígérem.
jah és csütörtök állásinterjú, drukkoljatok

Vom kleinen Maulwurf, der wissen wollte...

kötelező, mindenkinek, aki kicsit is beszél németül :D

szerintem a magyarérzelműség nem kéne, hogy kizárja az alapvető stilisztikai és helyesírási követelményeket.

hepikriszmösz

már egy hónappal ezelőtt is lehett kapni mindenféle karácsonyi cuccokat, a nagy üzletekben más akkor is játszották a winterwonderland meg whitechristmas dalokat. még most is korainak érzem, hát még akkor.
még 3 hét van első adventig, hová sietünk? még talajmenti fagyok sincsenek, mit akarunk akkor a hóemberekkel meg korcsolyázó angyalkákkal?
még a kézzel gyártott ajándékoknak sem állok neki december előtt, hát még a vásárolgatásnak...
szeretem asz adventet, nagyon. sokkal jobb, mint maga a karácsony, a melegséggel teli várakozás, a készülődés arra, hogy örömet tudjunk okozni. de ha túl hamar belerángatnak ebbe az egész mizériába, akkor decemberre elfogy a szusz, akkor a karácsony ahelyett, hogy a betljesedése(kicsúcsosodása) lenne az adventi időszaknak, csak teher, nyűg lesz már....
én szeretni szeretném a karácsonyt.

szakrendelésen

egy órát ültem a váróban. 8-ra mentem, de mire odaértem, már több, mint tízen vártak előttem. rövid időn belül már húsznál is többen voltunk. ehhez képest kilenckor doki még nem volt sehol.
nekem sikerült elszabadulni valamivel 9 után, mivel csak gyógyszert irattam, és azt meg tudta nekem írni az asszisztens, amikor siekrült elkapnom.
de a többieket nagyon nem irigyeltem.

24

bizony-bizony. amikor anya ennyi idős volt, volt már diplomája, pár év munkatapasztalata, jeggyűrűje, házassági anyakönyvi kivonata és én a hasában.
nekem egyik sem és huh de messze van még bármelyik is ezek közül, csak az évek, azok mennek, hogyafenevigyeel.

ülök a vonaton

nem szeretem túlságosan a vonatot péntekenként amikor megyek haza esztergomba, olyankor tömve van és hangos, nem lehet koncentrálni,ezért írni se, olvasni se, tanulni se. így marad az ablakon kibambulás (bár mivel mostmár korán sötétedik, ez is kiesik)
vasárnap délután is hasonló a helyzet, bár közel sem ennyire drasztikus.
de ilyenkor, amikor hétfő délben ülök a vonaton, ez egészen más. ilyenkor van hely (lelkiismeretfurdalás nélkül bástyázhatom magamat körbe a mindenféle szüttymüttyeimmel)
van levegő, csönd és nyugalom honol :).
kevés az ember, egyébként nagyrészt fiatalok. itt van pélául az Informatikus Lány, nagy rózsaszín fülhallgatóval, ahogy felszállt, már kapta is elő a laptopját. körülnéz, prüntyög a billentyűzeten, matat valamit, megint körülnéz, megint prüntyög. dejóneki, ltászik, hogy nem tanul, van ideje ilyesmire (mivel ez természetesen én volnék, itt jegyzem meg, volna mit tanulnom, de mivel nem nagyon sürgető, ezért most inkább offline blogírás, csak mert már rég nem posztoltam semmit.)
aztán itt van az Informatikus Lány volt osztálytársnője. csak elviharzik mellette, köszönés nélkül (a lánynak levegőt venni sincs ideje, nem hogy köszönni) valyon csak nem ismerte meg, vagy mint rosszemlékű középiskolai éveinek mementóját, próbálja egyszerűen figyelmen kívül hagyni.
ott van aztán az Egyetemista Fiú. látszik, hogy nem gimis: tanul. a gimis, amikor megy haza suli után a vonaton, kétlem, hogy elővenné máris a füzeteit. az egyetemista, ha megy fel pestre zéházni, minden pillanatot kihasznál arra, hogy az utolsó képleteket is sikerüljön valamelyik hátsó kis agytekervényébe belegyömöszölni. a fiúnak bérlete van-tehát bejárós. rémlik valahonnan, hogy műegyetemista. elszörnyűlködöm, napi 4 óra pendlizés (BKV-vel együtt) jesszusom, rengeteg.
a kalauz fülén headset, talán nem is rám figyel, miközben kezeli a jegyemet. furcsállom. de legközeélebb, mikor visszajön, már nincs rajta. helyes. (alapvető feladata a kommunikáció, ezt ne blokkolja már, na...)
elfogytak az emberek, ennyien fordultunk meg piliscsévig a kocsinak ezen részében.
azon tűnődöm,a hátralévő időben megnézzek egy rész DrHouse-t, vagy tanuljak inkább. laptopakksi szempontjából mindegy.... :P

UPDATE: Egyetemista Fiú nem lehet teljesen bejárós, mivel mint utóbb kiderült, nagyhátizsákja volt. ebben az esetben a bérlet rejtély :)

eladó

tudom, nem blogtéma, de most akkor is, hátha valaki ráharap.

szóval van egy 41-es, Roces RX3-as, alig használt, jó állapotban lévő női jégkorcsolyám, ilyen:


sajnos nekem kicsit nagy (ezért nem tartja rendesen a lábamat) és az orrán lévő recék nagyon zavarnak (hja, minek vesz ilyet, aki hokiokorin csúszott csak az elmúlt 14 évben... )

szóval ha érdekel, keress :)

Virtuális nomád

asszem ezzel a kifejezéssel illették az indexen azokat az embereket, akik az internet mindenhol-elérhetőségét kihasználva kávéházakból és hasonló helyekről végzik napi netes munkájukat.
bár azt nem állítanám, hogy dolgozom, de a mcdonalds free wifijét használva, egy kávé mellett pötyögöm ezt a postot a PDA-n éppen.
az ugy volt, hogy a koliban próbatűzriadó volt, amikor elindultam, és gondoltam majd a villlamoson letisztázom a gólyák keringőruháihoz a méretlistát.
ezzel azonban nem sikerült végeznem és mivel félkész táblázatot mégse vihetek a kölxsönzőnek, be krllett ülnöm a mekibe, mert itt asztal is van és meleg is. és kávé is. ez utóbbi azonban elég rossz.
úgyhogy halaszrom ezt a virtuális nomád életmódot, amíg nem találok egy jó kávét/teát és ingyenwifit kínáló és nem túl drága helyet.
tudtok ilyet?