december 20 óta nagyjűból 2*10 percet töltöttem a számítógép előtt, hogy megnézzem a leveleimet (na jó, egyik éjszaka játszottam is rajta egy órát, meg hugival filmet is néztünk, de az nem számít mert net sem volt akkor rajta, meg csak kiegészítő tevékenység volt ajándékcsomagolás közben).
jó volt, hogy volt mit csinálni otthon: segíteni , családolni, ünnepelni, játszani, olvasni. aztán itt makón is, játszani, ünnepelni, korizni, palacsintát sütni, pihenni. még mindig nem kezdett el hiányozni a virtuális világ, kicsit sem. majd ha vége a szünet jelentette jó világnak úgyis órákat fogok megint a képernyő előtt ülni, behozom majd minden lemaradásomat blogok, hírek, újdonságok, levelek területén.
legyen ennyi most elég. ennek a posztnak úgy sincs semmi célja azon kívül, hogy lejelentkezzek: élek, csak a világi dolgok most elérhetőbbek, mint máskor, ezért előrébb valóak, mint a virtuális valóság.
majd amikor már (várhatóan néhány napon belül) belecsömörlöttem a menedzsment szépségeibe, na majd akkor elmesélem, mi minden történt a "szünetben"

Kedves Jézuska! II.

Felejtsd el az eddigi kéréseimet. Inkább hozz nekem egy grafika-aláírást.

Köszi:

Kata

nemjól vagyok mostanában, sokat fáj a fejem, meg egyébként sem jó, itt fáj, ott nemtetszik.
ádám szerint a tanulás teszi. remélem csak az.

János király karácsonya

Amikor elő osztályos lettem, első iskolai napom után kaptam apától A.A. Milne Hat évesek lettünk című verseskönyvét. apa még írt is bele nekem, hogy katának első iskolai napja alkalmából, és kérte, hogy olvassam fel neki, mit írt oda, de én nem akartam, pedig tudtam már olvasni. azt hiszem, elég csalódott lehetett, de a könyvet megkaptam, és nagyon szerettem.
ebben van benne az egyik kedvenc karácsonyi gyerekversem is, a jános király karácsonya. íme.



János király nem volt jó-
volt görbe dolga sok.
És néha senki nem szólt hozzá,
így teltek a napok
És aki látta, nem köszönt,
szótlan továbbhaladt,

csak gőgös pillantása hullt
Jánosra és továbbvonult,
ő némán állt és elpirult
koronája alatt.

János király nem volt jó,
nem kedvelték, tehát
nem látogatták hasztalan
forralt mindig teát,
s ha eljött a december,
karácsony csillaga,
polcain a sok kis cédulát,
mely boldog ünnepet kívánt,
soha nem írta jóbarát,
csak mindig ő maga.

János király nem volt jó,
s ajándékot noha
vágyott reá, nem is kapott
sok éven át soha.
De karácsonykor mindig,
míg szépen énekelt
a lantos és jó pénzt kapott,
ő harisnyával caplatott
a kéményhez, kirakta ott
s félő reménye kelt.
János király nem volt jó,
s így magányosan élt,
egyedül tervelt levelet,
míg a tetetőre ért.
Leírta és lerakta így
kért fájdalmára írt:
"E LAP MINDENKIHEZ KIÁLT,
SZENT KARÁCSONYHOZ LEGKIVÁLT."
Sarkába nem "János király"-t-
szerényen "Jancsi"-t írt.

"Szeretnék egy kis puskát
és egy kis édességet
és egy kis csokoládét
a szopogatás végett:
a narancsot sem bánom,
a diót szeretem,
ÚGY SZERETNÉK egy zsebkést,
mely vígan szeletel.
És, ó Karácsony Apó, kérlek, hogy kegyesen
hozz egy igazi nagy piros gumilabdát nekem!"

János király nem volt jó-
a csatornacsövön
szobájába csúszott megint,
és várta, hogy mi jön.
És egész éjjel ott feküdt,
félt és remélt bután.
"No, azt hiszem, ő járhat ott"
(a homloka is izzadott)
"biztos ajándékot hozott
sok hosszú év után."

"Jaj, felejtsd el a puskát,
felejtsd el az édességet,
és csokoládé sem kell
a szopogatás végett, a diót, a narancsot
már nem is szeretem,
és VAN MÁR egy zsebkésem,
mely majdnem szeletel.
De, ó, Karácsony Apó, kérlek, hogy kegyesen
hozz egy igazi nagy piros gumilabdát nekem!"

János király nem volt jó-
karácsony reggele
eljött vidáman s számtalan
szép ajándék vele.
A harisnyákban játékok,
sok-sok kíváncsi szem
minderre boldogan tekint,
János mogorván mondja: "Mint
sejtettem, úgy történt megint:
számomra semmi sem."

"Szerettem volna puskát
és egy kis édességet
és egy kis csokoládét
a szopogatás végett:
kértem diót, narancsot,
mert nagyon szeretem,
és minthogy nincs zsebkésem,
hát nem is szeletel.
És ó, Karácsony Apó nem hozott kegyesen
egy igazi nagy piros gumilabdát nekem!"

János király kinézett
durcásan ablakán:
lent nagyvidáman játszott
sok fiú s kisleány.
Mind irígyelte őket,
állt rendületlenül...
S hát, íme, pirosan beszáll
egy jó nagy labda, a király
fején pördül, de meg nem áll,
s az ágyára repül.

ÉS, Ő, KARÁCSONY APÓ,
HÁLÁJÁT REBEGI,
MERT HOZTÁL, EGY NAGY
IGAZI
GUMILABDÁT
NEKI!


King John was not a good man —
He had his little ways.
And sometimes no one spoke to him
For days and days and days.
And men who came across him,
When walking in the town,
Gave him a supercilious stare,
Or passed with noses in the air —
And bad King John stood dumbly there,
Blushing beneath his crown.

King John was not a good man,
And no good friends had he.
He stayed in every afternoon ...
But no one came to tea.
And, round about December,
The cards upon his shelf
Which wished him lots of Christmas cheer,
And fortune in the coming year,
Were never from his near and dear,
But only from himself.

King John was not a good man,
Yet had his hopes and fears.
They’d given him no present now
For years and years and years.
But every year at Christmas,
While minstrels stood about,
Collecting tribute from the young
For all the songs they might have sung,
He stole away upstairs and hung
A hopeful stocking out.
King John was not a good man,
He lived his life aloof;
Alone he thought a message out
While climbing up the roof.
He wrote it down and propped it
Against the chimney stack:
“TO ALL AND SUNDRY - NEAR AND FAR -
F. CHRISTMAS IN PARTICULAR.”
And signed it not “Johannes R.”
But very humbly, “JACK.”

“I want some crackers,
And I want some candy;
I think a box of chocolates
Would come in handy;
I don’t mind oranges,
I do like nuts!
And I SHOULD like a pocket-knife
That really cuts.
And, oh! Father Christmas, if you love me at all,
Bring me a big, red india-rubber ball!”

King John was not a good man —
He wrote this message out,
And gat him to his room again,
Descending by the spout.
And all that night he lay there,
A prey to hopes and fears.
“I think that’s him a-coming now,
(Anxiety bedewed his brow.)
“He’ll bring one present, anyhow —
The first I’ve had for years.

“Forget about the crackers,
And forget about the candy;
I’m sure a box of chocolates
Would never come in handy;
I don’t like oranges,
I don’t want nuts,
And I HAVE got a pocket-knife
That almost cuts.
But, oh! Father Christmas, if you love me at all,
Bring me a big, red india-rubber ball!”

King John was not a good man —
Next morning when the sun
Rose up to tell a waiting world
That Christmas had begun,
And people seized their stockings,
And opened them with glee,
And crackers, toys and games appeared,
And lips with sticky sweets were smeared,
King John said grimly: “As I feared,
Nothing again for me!”

“I did want crackers,
And I did want candy;
I know a box of chocolates
Would come in handy;
I do love oranges,
I did want nuts.
I haven’t got a pocket-knife —
Not one that cuts.
And, oh! if Father Christmas had loved me at all,
He would have brought a big, red india-rubber ball!”

King John stood by the window,
And frowned to see below
The happy bands of boys and girls
All playing in the snow.
A while he stood there watching,
And envying them all...
When through the window big and red
There hurtled by his royal head,
And bounced and fell upon the bed,
An india-rubber ball!

AND OH, FATHER CHRISTMAS,
MY BLESSINGS ON YOU FALL
FOR BRINGING HIM
A BIG, RED
INDIA-RUBBER
BALL!

elaludtam

óóó a fenébe, már fel kellett volna kelnem másfél órája és nem tudom, hogy nem ment, de tanulni akartam. de este meg nem tudtam elaludni, vagy egy órát forogtam csak ágyban, most meg tessék, ezt nem hiszem el, ezt nem hiszem el áááááá.....

saját készítésű ajándékok

a velveten felsorolják egy cikkben a 10 szerintük leggázosabb ajándékot. nem akarom firtatni, hogy melyik mennyire jogosan vagy nem jogosan került be közéjük.
az viszont mint lelkes kézművest mellbe vágott, hogy a 10 közé bekerültek a saját készítésű ajándékok. hiszen szerintem pont így lehet a legjobb dolgokat adni. egy jó szabású táskát csak sokkal jobb színben, mint amilyenben kapni lehet, sablonos plüssállat helyett valami kedvesebb horgolt állatkát, a hétköznapi zokni helyett egy olyan lábszármelegítőt, ami a kedvenc színekből van összeválogatva. saját polcon készült likőrt egy szép üvegben. vagy egy fotóalbum összeválogatott képekkel, saját készítésben, szép papírokból összefűzve.
Valóban ciki lenne ilyen dolgokat adni????

a világ legroszabb teája

a címben említett díjat pedig aki elnyeriiii aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa(param-param-param-ratatratatratata dobpergés)

HERBÁRIA EMÉSZTÉST ELŐSEGÍTŐ TEÁJA

nem kétlem én, hogy segít, sőt, érzem. de attól még nagyon rossz az íze, olyan keserű, amilyet még soha nem kóstoltam. ehhez képest bármilyen pirula csodás, mert nem kell egyben lenyomni belőle másfél decit, ebből meg de. pfuj.

eszek is most előtte pár mézest, hogy felkészítsem (előre kérpótoljam) az ízlelőbimbóimat a készülő traumára.


(azt nem tudom még, hogy a piszokrossz emésztést kitől örököltem. minden mást sikerült már beazonosítanom, a rendmániát, meg a kézművtehetséget, meg a vastag combot meg mindent, de ezt még nem. persze lehet h nem genetikai hanem inkább a dokit kéne miatta meglátogatni de azt nem akarom, az a legvégső lesz, majd ha hiába iszom a teát. bár ennél rosszabb a doki sem lehet)

tevékeny nap

huhh, a mai nap majdnem minden percét értelmesen használtam ki.
megvarrtam (magamnak :) ) a tegnap este kiszabott táskát, kimostam 3 adag ruhát, boltba mentem, sportoltam, tanultam rengeteget menedzsmentet, álláshirdetésekre jelentkeztem és (majdnem) befejeztem 3 egyforma ajándékot amiről nem merek írni semmit mert nem tudom, jár-e erre valaki a leendő tulajdonosok közül :) majd karácsony után rakok fel róluk képet.
na de most jóccakát, sosenem szoktam ilyen sokáig fent maradni, most sem tett jót, mindjárt leragad a szemem, de még legalább 10 perc, mert nem ittam még meg a világ legrosszabb teáját.

készülődés

Jézuska angyalkái belekezdtek a munkába, bizony. veszettül válogatnak a boltok polcairól, gyártják a limoncellot és aszalt szilva likőrt, kesztyűket varrnak és mintákat terveznek rá, macikat gyártanak és táskaszabásmintákat, és nagyon szeretik csinálni az egészet :)
és elképzelik, hogy a kicsik is nagyok hogy fognak örülni mindennek.

és mindemellett még a ZH-ik is sikerülnek, de utálják, hogy házit kéne írniuk grafikából, mert az blöe és pfujj még az angyalkáknak is. főleg az angyaklánkak.

szenvedés

nagyon rossz beteg vagyok. sokkal rosszabb, mint amilyennek a férfiakat tartják általában (mert ugye a férfi, ha megbetegszik szenved, és hirtelen cselekvésképtelen lesz) én eleinte tartom magam: ugyan, ez semmi, mit nekem egy kis izé. persze ha a nem fájdalmas az egész, akkor nincs gond, ám ha de.... ha nem múlik el rövidesen és tudatosul bennem, hogy na most nekem ROSSZ akkor szenvedni kezdek. nem kicsit, nem csöndben, hanem NAGYON és HANGOSAN. aztán egy idő után belefáradok ebbe is. akkor már csak halkan sírdogálok a sarokban.

tegnap dél óta folyamatosan fáj a fejem. egy-egy algoflex ideig-óráig segít, de hosszó távon nem. már tól vagyok a keménykedős, a szenvedős és a sírdogálós fázison is. mostmár csak agonizálok. várom, hogy múljon. nem akar....

újra budapesten

a nyugis-csodás esztergomi hétvégéből muszáj visszacsöppenni a dolgos hétköznapokba, de nehéz.
jó volt otthon. sütöttünk mézest és hallgattunk eltérítettélapot meg bojtorján karácsonyi albumot, voltunk a Széchenyi téren forraltborozni, biztató volt, hogy az orrunk előtt rakták az igazi vaníliarudat a kondérba, azért is vettünk annál a standnál és NAGYON fincsi volt, és vettem kövér karácsonyfadísz verebet Simon Edinánál, csudajó az is, aztán voltunk Ria néniéknél, végül a három csaj (anya, hugi, kata) vihogva, kipirosodott arccal vonult végig a városon hazafelé a hidegben, nagyon jó volt.
aztán voltunk tegnap családi banzájon Eta maminál, és Esztit tanítottam horgolni meg hugit is, mindkét lány ügyes és lelkes volt, visítva rohangáltunk körbe Tibivel a kis lakásban (az ő nyakában Matykó, a én hátamon Vercsa, nyilván nekik szólt az egész)
és bár a hugi táskáját ellopták szombaton, de majdnem minden megkerült és végül csodás lett a hétvége.
itt meg az otthonról hozott advent-reggeli emlékeztet rá, hogy már csak egy kicsit kell kibírni karácsonyig és újra-otthonig.

Csingiling-csingiling szánkó jár az éjben
Süppedő fellegekből lágyan hull a hó
Csingiling csingiling zuzmarás fehérben
Kincset érő puttonyával megjött Télapó

Csingiling-csingiling, hogyha majd sötét lesz
Lopva zörget minden alvó gyermek ablakán
Csingiling csingiling ám ha reggel ébredsz
Mint a kémény karcsú füstje, messze jár a szán

Csingiling-csingiling szánkó jár az éjben
Süppedő fellegekből lágyan hull a hó
Csingiling-csingiling zuzmarás fehérben
Kincset érő puttonyával megjött Télapó





ez egyébként a méltatlanul elfeledett Eltérített Télapó mesekazettáról való, Presser Gábor jegyzi a zenét (no meg az Öreg Mackóvarázslót) Csetényi Anikó pedig a szöveget, a hangokat adó impozáns gárda pedig neves színművészekből áll: Csákányi László, Szakácsi Sándor, Hernádi Judit, Hűvösvölgyi Ildikó, Balázs Péter, Rátonyi Róbert, Kiss Mari.
azt hiszem, minden gyereknek hallania kéne egyszer. kiderül, mi az összefüggés a Télapó és Mikulás közt, hogyan lett és ki a Krampusz, és hogy mire képes egy táltosló patkója.

(igen, vissza lett dátumozva, mert ez nyilván hatodikától szól, csak akkor elfelejtettem)

vizsgadrukk

nem is vizsga, hanem ZH drukk. ilyenem régen sosem volt. vagy legalábbis nem jött le ennyire látványosan. mert hogy mi is történt?
ma ZH-t írtam teljesítményelemzésből. nem rossz tárgy, érdekesek (helyenként gondolkodtatóak - pl ma is) belőle a feladatok. 35 perc volt a ZHra, ami eleve kevésnek tűnt. aztán kezembe kaptam a feladatsort. és jött az ideg. nem volt nehéz, de kicsit más mint amire számítottam. pánik, negyed óra összevissza firkálás. utána lenyugodtam valamennyire, jött már némi ihlet is, de még bőven sehol nem tartottam, mikor szóltak, hogy hát az idő letelt, adjuk be (mondjuk amikor egy emberként hördült fel a terem, hogy micsoda??? na ne már!! akkor megnyugodtam, nem csak én vagyok ennyire béna.) persze, hogy ideges voltam, mikor kijöttem, hiszen tudtam, hogy tudom, hogy tanultam, nem hiszem el, nem lehetek ilyen béma, hogy "öregségemre" hatodévesen kezdek pánikolni egy számonkéréstől.
hazajöttem a koliba, simán megcsináltam (jegyzet, minden segítség nélkül) az ott lehetetlennek tűnő feladatokat. nem is voltak igazán nehezek.

tegyük persze hozzá, hogy sosem volt még szerencsém más tárgyból ennyire rövid, de ilyen komolyságú ZH-hoz. valószínűleg egyéb esetekben is átfut rajtam ez a pánikroham, csak a 15 perc kiesést be lehet hozni a további 75 percben. itt, most nem lehetett.

a vizsgadrukk monnyon le :(

matilda megérkezett

tudom, bolond dolog elnevezni tárgyakat. de mentségemre legyen mondva, nálam is csak kettőnek van: a bicikli Luc, és most Matilda a minivarrógép.
most érkezett meg postán, már vártam eléggé.



matilda nem túl okos, olyan, mint a szobalányok meg a házvezetőnők: a főnökasszony persze sokkal jobban tudja, hogyan kéne, de megcsinálni azért mégsem ő fogja, dolgozzon más helyette, azért fizetik. pont így vagyunk mi is matildával: nem tud se cikkcakkot, se hátrafelét, és túl könnyű is, de legalább van, és nem nekem kell öltögetnem. pont olyan, mint amire számítottam, kolivarrógépnek tökéletes.
és ha már megérkezett, NYILVÁN ki is kellett próbálni, aminek az eredménye ez a szalagpántos gyönyörűség, ami kívülről nézve szerintem jó lett, de ha tudnátok, milyen szégyenletesen összecsaptam egyébként, hát, szóval jobb ha nem tudjátok.



és mindemellett még tanultam is ma, és voltam ajándékbeszerző körúton is, és még az új telefonom is megjött, végre-végre hallom mit beszélnek hozzám, ha felhív valaki.
azt hiszem, egy felettébb tartalmas napot tudhatok magam mögött. :)

Sven Joulupukki Svenson

közel másfél hónapos munkám eredménye Sven, mert sose volt időm vele eleget dolgozni. utolsó simításként lett neki haja is meg orra meg keze tegnapelőtt.