re: CM egom

voltam, jó volt. bár kevés ember volt (nos, khmm, a PR hagyott kívánnivalót maga után) de ettől függetlenül jól éreztem magam. anya is jütt, bár félúton haza ment, hogy javítania kell :P
kár, hogy nem jöttetek

tegnap este lefekvéskor tök egyedül voltam a szobában. halálosan fáradt voltam már,, meg kicsit meg is vagyok fázva meg szar kedvem is volt, és akkor ott nagyon magányosan éreztem magam.
aztán eszembe jutott apa, és hogy mennyire hiányzik, és hogy nem fog falovat csinálni a gyerekeimmel soha, és nem fog tánconlni velem a talánegyszermajdcsaklesz esküvőmön.
akkor, ott nagyon sajnáltam magamat, és a leendő gyerekeimet. és nagyon zokodtam, egyedül, a palan alatt.

már több, mint négy éve.

iGoogle

jó ez az iGoogle dolog, lehet rá pakolni mindenféle jóságokat, mégis a fejléceket szeretm rajta, hogy van belőlük annyiannyi és nagyon jók, hangulathoz igazíthatósk és nem uncsi mert napszakonként változnak. délután például a mosómedve egy bazinagy hajszárítóval fújja a faleveleket :)

CM egom

a pesti critical masst az elmúlt években mindig pont olyan időppontra tették, hogy nem tudtam elmenni. de mivel vasárnap esztergomban leszek, az ottanira kitekerek mindenképen :)
úgyhogy Luc jön megint velem haza (igen, a biciklinek van neve... más kérdés, hogy a rózsaszín csengő meg bandázs nehezen fér őssze a férfinévvel, de mindegy. )

ehhe, a plakátot én hákoltam painttel a munkahelyen, mert csak áprilisit találtam. :P

szóval, én ott leszek, aki velem akar tekerni, keresse a lyányt a rószaszínszarvú biciklivel (meg van egy pici powerranger a sisakomon, de azt úgyse találod meg)

TATA

szóval jövő héttől náluk, viszlát dorsum.
jó volt, itt, szerettem mert kicsi és barátságos cég. de a munka nem volt se kihívást jelentő, se előre mutató. de azért tényleg jó szívvel fogok ide visszagondolni.
itt viszont lesz egy indiai mentorom, akivel csak angolul fogok tudni beszélni. .NET programozás lesz elvileg, kíváncsi vagyok magamra, mit fogok alkotni. elsősorban tanulni megyek, ha meg tetszik, akkor majd maradok is.
szerintem izgalmas lesz, várom :)

tényleg ilyenek volnánk?

most találtam rá erre a a blogra, azon belül erre a posztra.
mindkettő felbáborított, de mindkettő másért.

a blog
tulajdonképpen nem tudom, miért csodálkozom, a megjelölés teljesen pontos: offenzív sztereotípiák. szeretek én is gonoszkodni, neadjisten néha még bunkó is vagyok, de csak csöndben, magamnak, talán kicsit meg is bánom. a blog írója pontosan ugyan ilyen, eltekintve attól, hogy nem csöndben, nem magának, és egyátalán nem bánja meg.
pedig kár érte, mert gördülékenyen ír, akár jól is csinálhatná, de nem. az összes poén leszólásból fakad, mert a posztíró magán kívül talám mindenkit életképtelennek tart.
a masszív és folyamatos fikázás hosszú távon nem volt még jövedelmező senkinek. itt sem az: az első poszton még mosolyog az ember, másodikon már felhúzom a szemöldököm, hogy jé, nem tud újat mutatni? harmadikat már nem olvasom végig, mert bántja az igazságérzetemet. olyan dolgokról ír , amit nem ismer pontosan, a fogyatékosokat bántó poszt pedig túlmegy a jóízlés határán.

a műegyetemista-poszt
a itt a hozzászólókon akadtam fent. nem csoda, hiszen én is az általuk leszólt csoport tagja vagyok, aki senior, aki közösségileg aktív.
amit nem értek, az nem a negatív kritika maga, hanem hogy miért így? respect anak, aki odajön, szemtől szembe megmondja a véleményét, esetleg elmondja, hogy szerintem így jobb lenne. de azok, akik sz*rnak a rendszerbe és csak annyira képesek, hogy kívülről név nélkül fikkantsanak és pocskondiázzanak mindent, azokról inkább nem modom ki az egzakt véleményemet. de tuti sose lesz belőlük sikeres ember.
a legjobban mégis az zavar, hogy valótlanságokkal és általuk sem ismert dolgokkal vagdalkoznak, amit ha nekiállok megcáfolni, akkor én leszek megint a buldózer rosszgyerek.

a legjobb egyébként ez:
"na igen, hozza kell tenni a seniorok meg a hksok a legnagyobb taplo paraszt retardalt negerek a viken" ez tök jó, eltekintve azzól az apróságtól, hogy ezen a két néger bandán kívvül nem nagyon foglalkozik senki a hallgatók lelki üdvével. never mind.

ilyenkor kicsit úgy érzem, feleslegesen gürizek 5 éve.
(persze amikor meg azt látom, mennyi ember regisztrált már a qpahonlapon, látom ennek cáfolatát. de attól még rosszul esik az egész.)

tojások és zöldségek

tegnap a tojásoké és a zöldségeké volt a főszerep.
úgy kezdődött, hogy hazafele már nagyon éhes voltam a buszon, de nem volt kedvem simán kenyeret enni. valmi olyan kellett, ami gyors és finom és meleg, mert az egészre bevásárlással hazajutással főzéssel együtt volt szumma háromnegyed órám.
beugrott a sültpaprika, amit anya csinált múltkor. hmm, jó lesz :)
beszaladtam gyorsan a pluszba, vettem tojást meg paprikát.
mondjuk vékonyabb húsú paprika kellett volna, de a lecsóbavalóból csak másfél kilós kiszerelés volt, az meg nem fogy el soha. úgyhohgy lett TV, így kicsit tovább tartott, de HK ülés elejére pont leértünk, ott meg befaltuk jóízűen, isteni lett :)
aztán amikor ülés után későn felcammogtam a szobába, rájöttem, hogy nincs még mára sem kaja. rémlett, hogy vettem nemrég cukkinit meg padlizsánt, nem kéne hagyni megromlani. Úgyhogy a mai menü főszereplői is a zöldségek lettek: szálasra vágott kisfej hagyma, egy felaprított közepes padlizsán, három kissé fonnyadt (:P) aprócska cukkini, 2 paradicsom, 1 gerezd fokhagyma, só, bors, kakukkfű. végül azt így kicsit soványnak találtam, úgyhogy kapott még a tetejére ő is tojást, mint vacsira a paprika.
most pedig itt figyel a táskában, várja, hogy megegyem.

qpázzááá

ajj, haj, jön a qpa. már csak párat kell aludni és itt van. :) előző évben kivontam magam belőle teljesen, idén is ezt szerettem volna, de az egyetemi napok meghozta a kedvemet. nevtúra részemről nem lesz, helyette egy nap bécs, de a többit igyekszem irgendwie beilleszteni a zsúfolt napjaimba.
idén a schimánnal, ha beengednek :) jó volt anno a kpmmf-fel nyerni meg rendezni, de elég volt, kicsit másra vágyom, a schimán egy kicsit nyugisabb. vagy józanabb. vagy nem istudom, rozisabb csapat és telistele van barátokkal, pajtásokkal, mókahaverokkal.
és hogy mi az a qpa?
ez mind, itt ni. ismerős? mi voltunk. bme-vik forevah!
Schimán fíling
mónika só
stück
terézanya
mátrix
sör

eznkívül. tüntetés a tévémaci ellen, legyen vulkán a gellérthegyből, városinap, vidékinap, SKEBU, SKABU, SKUBU ésatöbbi.
gyertek. jólesz

qpa.sch.bme.hu

mozgalmas hétfő

voltam interjún a TCS-nél, hogy mehessek hozzájuk önlabozni. először tesztet kellett kitölteni, rengeteg matek meg angolfeladatokkal, meglepődtem magamon, jó lett. aztán vissza kellett menni beszélgetni is, akkor egy indiai pasi interjúztatott angolul, ami vicces volt, mert alig értettem, milyen szavakat nymmog a bajúsza alatt. de magammhoz képest meglepően jó voltam, valószínűleg mert nem volt akkora tétje a dolognak: ha minden kötél szakad, még mindig tudok itt maradni és kérni valami témát a dorsumnál, bár semmi kedvem hozzá.
az azért nyugtalanító, hogy még mindig nem jeleztek vissza a tcs-től, de bizakodó vagyok, a magyar bácsi az interjú után nagyon kedves volt.
aztán utána megbuktam laboron, emin én nem csodálkoztam, mivel az egész napom elment a fent említett mókával meg a rákészüléssel, hétvégén meg makón nem nagyon tanultam. de azért amikor szikorabácsi azt mondta, hogy szerinte én nem nagyon vagyok egyetemista, meg tanulni is kéne, akkor felhúztam magam, mert direkt mondtam neki, hogy az interjú önlabos, tehát szorosan az egyetemhez kötődő volt, és mostanra kaptam időpontot, tehát mérsékelten az én hibám.
bélabá persze egyéb kérdésekben is kitett magáért hétfőn, de ezt nem fejtegetném, mert egyrészt lehet h csak félig lenne igazam, másrészt meg nem akarom szegényt annyit szidni.

ZBF

azaz zöldborsófőzelék. el is felejtettem már, milyen fincsi, pedig az a kedvenc főzim.
tegnap miután karok közti vetélkedő után visszaértünk a koliba, lacci nyaavajgott, hogy főzzünk valamit. pff. nem volt kedvem semmihez, de rájöttem, hogy van két zbkonzerv meg ilyen félkész panírozott sajttal töltött, húspépnek hazudott dolog, hát nosza.
negyed óra alatt olyan kaja lett belőle, hogy na. persze valszeg azért esett annyira jól, mert egész nap nem ettem normálist, meg főzeléket is nagyon rég, de kétszer szedtünk mindketten, ma ebédre még elhoztam virslivel a maradékot.
szóval a tapasztalat, hogy egy jó kis főzelék simán lenyom bármilyen csudatésztát. néha :)

leszívva

leszívott ez a hét nagyon, egyetemi napok volt, amire csapatvezetőként el kellett mennem, alig akart jönni valaki. igazából én sem, de menteni kellett a kar becsületét O.B előtt, aki így is fúj rám, no nem mintha érdekelne.
elképesztően fáradt vagyok és nem csak fizikailag, szellemileg is. ppedig még csak épphoy elkezdődött a suli, mi lesz így velem decemberben?
és ma amikor bejöttem munkába, kiderült, hogy megint átköltöztettek: most a harmadikon lakom egy irodában. mondjuk legalább ablak is van rendesen, nem úgy, mint az előző helyen volt. no de akkor is, ott már legalább ismertem az embereket, megszerettem a helyet. itt most megint tök feszélyezve érzem magam. még ez is. nyaff.
hétfőn meg mehetek a TATA-hoz interjúra. milyen már, hogy egy sima kis szar önlabhoz is teljesértékűen interjúztatják a diákot, mintha minimum kisóvezetőnek jelentkeznék. tesztírás, beszélgetés az indiai muksókkal. de ha fel is vesznek, pénzt természetesen nem kapok a náluk végzett munkámért, csak a kreditit. maximum.

lilahajú nagymama

mivel hideg van és eső, ezért tegnap is meg ma is felvettem a csidicsuda lila sapkámat, amin oldalt még egy horgolt virág is van és nagyon tetszik. mikor hugi meglátott, köszönés helyett kiröhögött és azt mondta, úgy nézek ki benne mint egy lila hajú nagymama.
pedig nem is.

őszi táska

vettem az ikeában anyagot, ilyet:



és csináltam belőle táskát, ilyet:



csakhogy ugye itt pesten nem segítettek engem a technika olyan csodái, mint például a varrógép. ugyhogy két kis kezecskémmel, tűvelcérnával és némi leleménnyel kellett megoldanom a problémát. mint például a ritkán mosott dolgoknál (pl táska) ahelyett h beszegem az anyagot, működik az h végigkenem a szélét színtelen körömlakkal: nem foszlik tőle el, és a ritka mosás nem hozza ki.

azért persze még így is jó sok munkaórába került összeöltögetni az egészet. de nekem nagyon tetszik :)

Mozgalmas hetvege

Hu, hat tenyleg mozgalmasra sikerult. Penteken meg munka utan, Adam mondta, hogy Tewweek hivtak minket görkorizni. Hullafaradtsag, no de mindegy, menjünk. Jo volt, reg nem volt a labamon görkori, jol esett gurulni. Ha a budapesti utak görkorikompatibilisebbel lennenek, meg jobb lett volna. Na de ne akarjak mindent egyszerre.
Aztan masnap irany Kistarcsa. Übergazolas a kertbe: volt mit. Tėptuk a szederindat meg mindenfele füveket orak hosszat. Nemi izgalmat lopott a napba, mikor bezartam a kocsiba a kulcsot (meg minden mast is gyakorlatilag...). Adam nem volt tul boldog, hogy mehet be a varosba a potkulcsert. Vegül Fanniek kihoztak a kulcsot az Örsre, igy csak HEVezni kellett. Miutan kesz lett a kert, meg meglett a kulcs is, hazafele meg beugrottunk a Decathlonba penzt kolteni. Este meg filmnezes (Wanted- erös közepes), agybahalas.
Vasarnap ökörsütesre mentünk ki a Romai partra. Jo volt, bar hideg, es estere az aram is elment. A bor nagyon rossz volt: nem ittam sokat, de remesen beteg voltam hetfon.
Szoval nem sokat pinentem a hetvegen.

------
azer ekezetmentes a moka, mivel pdarol irom es nem tudom, hogyan kell nemelyiket beadnia kezirasfelismerönek.

hallgatom eztet egész nap

horoszkóp

na eztet írja a nők lapja café a heti karmikus(!) horoszkópomban:
"Skorpió:

Karmikus kötelességed: felvilágosítani egy ismerősödet arról, amit róla tudsz, illetve hogy vele kapcsolatban egy fontos információ birtokában vagy. Ha elmondod neki, akkor nem biztos, hogy azonnal örül neki, de változtat az életén.

Karmikus kapcsolatod: egy rokonoddal van, akivel nem vagytok túl jó viszonyban, és erről lehet, hogy te semmit sem tudsz. Viszont ő ott áskálódik ellened, ahol csak tud. Ezért jó lenne, ha figyelnél, hogy ki az, és kedves lennél vele.

Karmikus feladatod: a háttérben meghúzódni, vagy egy orvosi vizsgálaton részt venni, amelynek már régen itt az ideje. De ha beteg hozzátartozót kell látogatni, abból is vedd ki a részed."

ami a karmikus kapcsolatot illeti: még jó, hogy kicsi a család, így legalább csak kevés embert kell gyanusítanom. úgyhogy: anya, hugi, mamik, csilla, vigyázzatok mit tesztek, tudom, hogy valamelyikőtök utál :P


csak az egyértelműség kedvéért: nem, nem hiszek a horoszkópoknak és nem gondolom, hogy a családom bármely tagja épp kiutálni készülne. ha ez mégis megtörténne a következő napokban, ígérem, asztrológusnak állok

tea

nem értek a teákhoz, de nagyon szeretem őket. mondjuk nincs ebben semmi különös: az elmúlt pár évben roppant felkapott lett a teázás és a teaházak (de hogy a kettő közűl melyik indukálta a másikat, nem tudnám megmondani). a népszerűségük nem véletlen: a babzsákon/párnákon ülős helyek sokkal több lazaságot, meghittséget, fesztelenséget, nyugalmat sugároznak, mint a kávéházak, vagy diákkocsmák nagy része. gyanítom, a hangulat több embert vonz, mint maguk a teák, a legtöbb helyen nem lehet panasza az embernek. bár valószínű, hogy a kellemes marcipános ízt nem kizárólag manduladarabkákkal érik el, hanem segítségükre siet a teakészítő kisiparosoknak az aroma is, tekintsünk el eme apróságtól, hiszen laikus teafogyasztó esetében ez csak növeli az élvezeti értéket.
szerény véleményem szerint a legjobb teákat a bigben-nél lehet venni és inni. bár ez a hely kevésbé hasonlít a fent leírt fiatalos teaházakhoz, meghittsége és aprósága miatt ezt szeretem a legjobban.
aztán ott van a sirius. a bigbenhez képest ég és föld, a teák is kevésbé jók, de maga a hely nagyon mókás-színes, mindig tele sutyorgó nagygimnazistákkal-kisegyetemistákkal.
nem szabad persze kifelejteni a vörös oroszlán teahálózatot sem, bár én személy szerint nem annyira szeretem, kissé komoly és rideg a többihez képest. de a teáknagyon jók.
végül, de nem utolsó sorban az általam látogatottak közt ott van még a teaerdő. pofás hely, zen stílusban, nem túl sok fajta teával, de van free wifi :) és nagyon-nagyon rendes a kiszolgálás. egy fiatal pár csinálja, akik maguk is nemrég még műegyetemisták voltak, ez meg is látszik a diákokhoz való hozzáállásukon. sokan is járnak ide, ez néha a nyugalom rovására megy. de csak picit :)
kis listám persze a teljesség igénye nélkül készült. ha valaki tud még jó teaházakat, hajrá, ossza meg a közzel, örülni fogunk a választékbővülésnek.

a teák pedig, amiket érdemes megkóstolni: jázminos zöld és török alma a vörösoroszlánban, csokisszilvás, marcipános na meg teakoktélok a bigbennél, volt valami baileys-es a teaerdőben, ami emlékeim szerint finom volt :) a siriusban már rég volta, arra most nem emlékszem :) ha járok ott, majd lesz update

felhívás: ha valaki tudja, hol lehet kapni olyan filteres teát, hogy Lipton Marocco, azt könyörögve kérem, ossza meg velem ezt a tudást. két éve vettem egyszer görögországban, pillanatok alatt elfogyott, és azóta sem találok itthon

hát itt van, elkezdődött. mármint az egyetem. remélhetőleg az utolsó olyan félév, amikor még tárgyak is vannak.
az első labor meglett csont nélkül, magam sem értem, hogy hogyan. de legalább túl vagyok rajta. holnapután aztán az önlabos dolog is kiderül, és ezzel együtt az is, hogy mi legyen a dorsummal.
egyébként semmi különös. ha lesz, megírom úgyis.

megint új, valahogy nem találom azt, ami hosszú távon is tetszene. az első sötét volt, aztán csak egy rövid átmenet, az előző olyan semmilyen. ez meg lehet h nagyon színes, no majd meglátjuk.

(tudom, hogy zizis a kép meg a felirat környéke is, de direkt van, nekem tetszik így, okés?)

BOLDOG ROZINAPOT MINDENKINEK :)

úgy bizony

hülye heppek

mindenkinek vannak hülye heppjei. az egyik csak gabonapelyhet hajlandó enni reggelire, a másik csak mac-et használ, a harmadik meg tizekilómétereket fut naponta (bocs, hugi :))
nekem is van sok. ilyen például az alvás-dolog. illetve nem is maga az alvás, inkább a hol vagy hogyan alvás.
első és legfontosabb, a pizsama. ami őket illeti, régen egyátalán nem érdekeltek. egy kinyúlt póló meg valami boxer-jelegű kisgaya és kész. aztán amikor gólyatáborba mentem, vettem egy normálisat, mert mégis. azóta vagyok pizsamafüggő. télen csakis a kockás flanel. nyáron az, aminek kisvirágos ujjatlan felsője és égszinkék rövidnacija van, esetleg amin cukorkák meg sütik virítanak. tavasszal meg ősszel pedig a hálóingek, vagy a lila nadrágos, esetleg a macis narancssárga, amit anya hozott nekem germánföldről.
a második az ágynemű. vettem néhányat leárazáson ikeában, azóta ezeket is csak rendszer szerint lehet használni. mert nincs is jobb, mint télen bebújni a hópehelymintás paplan alá, első tavaszi napsugárkor elővadászni a kisvirágosat, nyáron pedig napsárga takarót magunkra teríteni (az őszi kicsit jellegtelen, drapposbarnás, jó lenne helyette valami lila-bordó-sötétbarna...)
lehet, hogy ez sznobságnak, vagy butasának tűnik. nekem inkább ólyan apróságok, amik segítenek jól indítani, vagy nyugodtan lezárni egy napot.

nem igaz, hogy nem szeretem a munkahelyemet, mert szeretem, bírom a munkatársaimat is. csak maga a munka, az az, ami valahogy nem megy. de ez volt tavaly az iqsysnél is.(illetve nem, ott a helyet sem szerettem) tudom, hogy nem én vagyok az informatikusok gyöngye, de én is vágyom a kihívásra. márpedig egy dokumentáció elkészítése nem az. nem igényel gondolatokat, sem kreativitást, csak ujjakat, billentyűzetet, és azt, hogy legalább egy program kódját láttad már életedben.
nagyon rossz, hogy olyat csinálok napi 8 órában, aminél jobban semmi nem untat a világon.
de most épp bizakodom, újra önlabot kell választani, ami azt jelneti, hogy vagy itt kapok hamarosan izgi témát, vagy valahol máshol kell kutakodnom majd...

girls just wanna have fun

valaki valahol (talán iwiw, vagy tudomisén) azt írta: "Lány vagyok a villanykaron. Ha nem voltál még ebben a helyzetben, ne hidd, hogy tudod, mit jelent ez."
a nemek aránya 95% - 5%. a fiúk javára. és ide becsöppennek a 18 éves lányok, nagy részük olyan gimiből, ahol ez az arány pont fordított.
így öt év után nem nagyon szoktam már foglalkozni ezzel, de ilyenkor szeptemberben, amikor megjönnek a gólyákok, és látom a furcsán, néha önmagukból kifordulva viselkedő lányokat, akkor mindig újra és újra eszembe jut.
nehéz ennyi fiúval egy koliban lakni. hiszen a kolis évekre ők lesznek a tágabban értelmezett család, akikkel az ember együtt ezik-iszik-örül-sír-él. és ebben a "családban", a fiúk őszintesége, egyszerűsége és néha durvasága közepette a női allűrök nagy kavarodásokat tudnak okozni.
nehéz megtalálni azt a keseny sávot, ahol még lány marad az ember, de a fiúk is elfogadják, mint havert. valamennyit fel kell adni a nőiességből (szerintem), meg kell érteni - meg kell tanulni a fiúkat, ha együtt akarunk élni velük. meg kell találni a határt, amíg még haverok tudunk maradni a szemükben és nem kezdenek el nagybetűs Nőként tekinteni ránk.
ugyanakkor nőnek is kell maradni. nem szabad hagyni, hogy keresztül gázoljanak a lekünkön (akár csak véletlenül is, hiszen ők ezt poénból mondták....), nem szabad túlkeménykedni, hogy tudomezténis, ha egyszer nem.
tudni kell hárítani úgy, hogy az ne legyen bántó és százszor meg kell gondolni, hogy biztos éremes e lecserélni ezt a barátságot többre. vigyázni kell a jóhírünkre, hiszen semmilyen általam ismert közegben nem terjed úgy a pletyka, mint egy ezer fős fiúkollégiumban. (és ha egy lány volnatkozásában elhangzik a lyuksógor szó, akkor nem kell sok idő, hogy durvább jelzők is előkerüljenek)
nem tudom mennyire érthető-érezhető mindez ebből a posztból, mennyire tűnik komolytalannak, de igenis el kell telnie sok esetben 1-2 évnek, mire a lányok reéreznek erre. keresztül mentem én is mindenek, gyalogoltam én is keresztül embereken anlkül, hogy észrevettem volna, bántottam meg sokakat véletlenül és bántottak meg sokan engem is véletlenül. da így 5 évvel a hátam mögött az sch-ban már azt hiszem láttam, tapasztaltam eleget :) . szóval fiúk, csak türelmesen a lányokkal itt. they just wanna have fun. és ez nem is mindig olyan egyszerű, mint amilyennek első halásra tűnik

álmomban

nagyon sokat szoktam álmodni. vannak azok az álmok, amiket szeretek. ezek azért is érdekesek, mert nagyon sokszor beléjük álmodok valamit az elmúlt napok bonyodalmaiból. ezeket aztán mókás kigobozni, és rájönni, hogy miért és hogyan is jöttek..
ott vannak a rémálmok. visszatérő rémálmom, hogy történik valami szörnyűség, ahol nekem sürgősen segítenem kéne, de sokkot kapok és mozdulni, levegőt venni sem tudok. ezek azért is rosszak, mert valóban arra ébredek fel, hogy nincs oxigén, és fizikailag sem kapok levegőt, nem csak álomban, esetleg hogy tényleg zokogok és már csupa könny a párnám.
aztán meg ott vannak a teljesen kiszámíthatatlan álmok, amiket tényleg nem értek. ezektől kicsit félek. például ma álmomban mást szerettem, és reggel, mikor felébredtem, megnyugtató volt, hogy mégse. mert már álmomban rossz érzéseim voltak a helyzet miatt. és bár az álom elmúlt, a rossz érzés a "mintha megcsaltam volna" itt maradt, pedig semmi értelme. tudom, délre elmúlik, de addig bánt. én tényleg nem akartam ilyet álmodni. le is írom, el is mondom, nehogy véletlen valóra váljon :/