huh, annyi minden kavarog a fejemben, amit le akarok írni, csak nem sikerülnek a mondatok.
na majd holnapra. ígyérem, az egész elmaradt hetit bepótolom
2008. július 31., csütörtök
balcsin voltunk baliékkal a hétvégén, alsóörsön. jó volt, jó idő is lett végül. csak a víz volt nagyon hideg, úgyhogy most a tororokfájás. de sebaj, megérte.
találtunk egy helyes kis étterem-borozót, isteni finom helyi traminit lehetett kapni, meg művészien tálalt zsírosdeszkát :) bőven kárpótoltak azért, hogy - miközben próbáltuk követni a házinéni útbaigazítását - körbejártuk egész alsóörsöt kétszer, mire megtaláltuk a pincét.
új tapasztalat az, hogy nem tudok normálisan csúszdázni, legalábbis a delfines-csúzdás vizibiciklin tuti nem. a többiek mindig harsány röhögésben törtek ki, amikor - mint egy suta kecskebéka - a kúszda végén idióta beledőlős-hasast sikerült produlálnom a balcsiba.
megtanultam kanasztázni is, úgyhogy anya, majd otthon megtanítalak téged is, és mehet a kártyaparti ;)
szóval szuper hétvége volt. kár, hogy csak hétvége.
találtunk egy helyes kis étterem-borozót, isteni finom helyi traminit lehetett kapni, meg művészien tálalt zsírosdeszkát :) bőven kárpótoltak azért, hogy - miközben próbáltuk követni a házinéni útbaigazítását - körbejártuk egész alsóörsöt kétszer, mire megtaláltuk a pincét.
új tapasztalat az, hogy nem tudok normálisan csúszdázni, legalábbis a delfines-csúzdás vizibiciklin tuti nem. a többiek mindig harsány röhögésben törtek ki, amikor - mint egy suta kecskebéka - a kúszda végén idióta beledőlős-hasast sikerült produlálnom a balcsiba.
megtanultam kanasztázni is, úgyhogy anya, majd otthon megtanítalak téged is, és mehet a kártyaparti ;)
szóval szuper hétvége volt. kár, hogy csak hétvége.
2008. július 24., csütörtök
egészség
ma megint túl sokat böngésztem a neten. ezzel az a baj, hogy ilyenkor hirtelen rengeteg információ (félinformáció?) tódul az agyamba, elveszítem az értelmes mértéket az adott témában.
ma ilyen például az egészséges élet. Nem gondolkoztam eddig azon, hogy mennyire élek egészségesen vagy egészségtelenül. hiszen biciklivel járokdolgozni (általában) tehát mozgok, még ha keveset is, szoktam főzni(általában), tehát nem mindig csak a dzsánkfúd, meg van zöldség meg gyümölcs meg kiegyensúlyozottság. aztán néhány kattintás, és kapod az arcodba, hogy a vitamintabletta így meg úgy, a gabonaféléktől epilepsziás leszel, a fogamzásgátlódtól rákos, ha kimész az utcára, a szmog a tüdődnek árt, ha a szobában maradsz, az a fenékméretednek meg a testtömegindexednek. bio meg update meg test- meg súlykontroll egymást szidják felváltva, sorolva a mérgező és garantáltam halálos szövődményeket.
és hiába írod be a mindentudó gugliba a címszót, arra nincs garancia, hogy az oldal, amit kidob, valóban hiteles információkat tartalmaz. elolvasod, és nem tudod, hogy most akkor melyiknek is van most igaza? mi alapján dönts? (az, hogy hányadiknak is dobja ki a kereső, nem releváns, ugyebár...)
és mindaz a stressz, ami emiatt ér, csak még ront a helyzeten.
ma ilyen például az egészséges élet. Nem gondolkoztam eddig azon, hogy mennyire élek egészségesen vagy egészségtelenül. hiszen biciklivel járokdolgozni (általában) tehát mozgok, még ha keveset is, szoktam főzni(általában), tehát nem mindig csak a dzsánkfúd, meg van zöldség meg gyümölcs meg kiegyensúlyozottság. aztán néhány kattintás, és kapod az arcodba, hogy a vitamintabletta így meg úgy, a gabonaféléktől epilepsziás leszel, a fogamzásgátlódtól rákos, ha kimész az utcára, a szmog a tüdődnek árt, ha a szobában maradsz, az a fenékméretednek meg a testtömegindexednek. bio meg update meg test- meg súlykontroll egymást szidják felváltva, sorolva a mérgező és garantáltam halálos szövődményeket.
és hiába írod be a mindentudó gugliba a címszót, arra nincs garancia, hogy az oldal, amit kidob, valóban hiteles információkat tartalmaz. elolvasod, és nem tudod, hogy most akkor melyiknek is van most igaza? mi alapján dönts? (az, hogy hányadiknak is dobja ki a kereső, nem releváns, ugyebár...)
és mindaz a stressz, ami emiatt ér, csak még ront a helyzeten.
2008. július 23., szerda
almás-fahéjas
az egyértelmű, hogy ma teaivós nap van. ronda idő, eső, max. 15 fok. az ember lelkének kell a meleg és a nyugalom. ezt pedig leginkább egy bögre finom tea tudja megadni.
ahogy beértem az esőből a munkahelyre, az első utam a konyhába vezetett, turkáltam a teák közt a polcon. semmi kedvem nem volt a nagyon savas zöld- fekete- és a túlaromás gyümölcsteákhoz. ráakadtam viszont egy doboz almás-fahéjasra. na, ez pont jó lesz.
most pedig már a monitorom előtt gubbasztok, várom, hogy hűljön a tea, beszívom a meleg teagőzt. karácsony-illata van :) kellene még egy meleg takaró meg norah jones, és eskü, boldogan dolgoznám végig az egész napot :)
ahogy beértem az esőből a munkahelyre, az első utam a konyhába vezetett, turkáltam a teák közt a polcon. semmi kedvem nem volt a nagyon savas zöld- fekete- és a túlaromás gyümölcsteákhoz. ráakadtam viszont egy doboz almás-fahéjasra. na, ez pont jó lesz.
most pedig már a monitorom előtt gubbasztok, várom, hogy hűljön a tea, beszívom a meleg teagőzt. karácsony-illata van :) kellene még egy meleg takaró meg norah jones, és eskü, boldogan dolgoznám végig az egész napot :)
2008. július 22., kedd
tökéletesen felesleges nap
pontosan így érzem a mairól. attól, hogy van, nem lesz semmi jobb, de ha nem lenne, akkor sem változna semmi. az idő pocsék, a hangulatom is. unatkozom, pedig dolgozni kéne. idiótaságokat olvasok a neten dokumentálgatás helyett. legszívesebben csak hátradönteném a fejem a forgósszékben és zenét hallgatnék munkaidő végéig. ebben azonban megakadályoz, hogy túl közel ülök az ajtóhoz és meglát valamelyik főnök, valamint hogy rossz az mp3-lejátszóm (vagy csak le van merülve, szóval nem szól).
ha hazaérek, legszívesebben átaludnám az egész délutánt-estét, de nem , mert akkorra meg időzítettek nekem egykét kötelezőt. báhhh....
ha hazaérek, legszívesebben átaludnám az egész délutánt-estét, de nem , mert akkorra meg időzítettek nekem egykét kötelezőt. báhhh....
2008. július 19., szombat
sikerült addig kattintgatnom jobbra-balra, amíg mentés nélkül elszúrtam a sablonomat. és ha már úgyis itthon voltam, ahol vannak fényképek, csináltam egy kedvemrevalóbbat :)
bár nem olyan szép színes, mint az előző, de nekem tetszik.
a kép egyébként nagyságrendekkel gázabb, mint a feketén volt, na de mindegy, ez van.
bár nem olyan szép színes, mint az előző, de nekem tetszik.
a kép egyébként nagyságrendekkel gázabb, mint a feketén volt, na de mindegy, ez van.
2008. július 18., péntek
az egyedüllét nem épp áldásos hatásai egy fiatal egyetemista átlagos héttköznapjaira, étkezési és egyéb szempontokból
nem tesz jót nekem, amikor egyedül vagyok (ádám efottol nagyban).
ilyenkor egyrészt mániákusan pakolok, takarítok, mosogatok, SZIMPLA KEDVTELÉSBŐL! (tudom, beteges. én sem tartom normálisnak) iszok egy pohárból és máris rohanok elmosni, letörölgetek minden asztalt, elrendezgetem háromszor a müttyöket az asztalon, mosok, takarítok. de ez a kissebbik gond, mert legalább használok vele.
a nagyobb baj az, hogy ilyenkor teszek rá, hogy mit eszek. azt tömöm be, ami épp a kezem közé kerül. nem nagyon főzök, nem nagyon törődök magammal (a tegnap esti salátavacsi volt az üdítő kivétel). kedd este sikerült vacsorára szalonnáskenyeret, sárgadinnyét és gumicukrot ennem gyors egymásutánban. a szerda ebédet megmentette anya sztrapacskája, a vacsora azonban megint kaotikusra sikerült, mivel mentem ájkával sörözni. azonban előtte csak keveset ettem, ezért minden korábbi meggyőződésem ellenére hazafele éjféltájt beugrottam a mekibe sajtburgerért. aztán tegnapi ebéddel előre mit sem törődve megint a sarki hentes-kifőzdébe kellett mennem kajáért, és ismétcsk nem voltam hajlandó erőszakot venni magamon, úgyhogy rántottsajt, majonéz... (a vásárcsarnokban és itt MINDIG rántottsajtot eszem. pedig nem egészséges. de finom. és tápláló :) - norbi meg ha nem élne, forogna a sírjában)
de ma már rendes gyerek voltam, ebédre tzatzikit és barnakenyeret ettem a PLUS-os húsgombócok mellé, gyümölcsöt meg joghurtot reggeliztem, és ismét felültem a biciklire.
meg különben is, megyek haza munka után, anya majd vigyáz rám :)
ilyenkor egyrészt mániákusan pakolok, takarítok, mosogatok, SZIMPLA KEDVTELÉSBŐL! (tudom, beteges. én sem tartom normálisnak) iszok egy pohárból és máris rohanok elmosni, letörölgetek minden asztalt, elrendezgetem háromszor a müttyöket az asztalon, mosok, takarítok. de ez a kissebbik gond, mert legalább használok vele.
a nagyobb baj az, hogy ilyenkor teszek rá, hogy mit eszek. azt tömöm be, ami épp a kezem közé kerül. nem nagyon főzök, nem nagyon törődök magammal (a tegnap esti salátavacsi volt az üdítő kivétel). kedd este sikerült vacsorára szalonnáskenyeret, sárgadinnyét és gumicukrot ennem gyors egymásutánban. a szerda ebédet megmentette anya sztrapacskája, a vacsora azonban megint kaotikusra sikerült, mivel mentem ájkával sörözni. azonban előtte csak keveset ettem, ezért minden korábbi meggyőződésem ellenére hazafele éjféltájt beugrottam a mekibe sajtburgerért. aztán tegnapi ebéddel előre mit sem törődve megint a sarki hentes-kifőzdébe kellett mennem kajáért, és ismétcsk nem voltam hajlandó erőszakot venni magamon, úgyhogy rántottsajt, majonéz... (a vásárcsarnokban és itt MINDIG rántottsajtot eszem. pedig nem egészséges. de finom. és tápláló :) - norbi meg ha nem élne, forogna a sírjában)
de ma már rendes gyerek voltam, ebédre tzatzikit és barnakenyeret ettem a PLUS-os húsgombócok mellé, gyümölcsöt meg joghurtot reggeliztem, és ismét felültem a biciklire.
meg különben is, megyek haza munka után, anya majd vigyáz rám :)
mozzarella feat. paradicsom and bazsalikom RULZ!
még jómúltkor vettem két gömb salátamozzarellát, meg volt néhány már gonoszodó paradicsom is a hűtőben. na meg a zöldellő bazsa az ablakban. mivel hétvégére megyek haza, ezért, ha nem akartam kidobni a parikat és a sajtot, meg kellett enni tegnap. különben egyik sem érte volna meg a hétfőt.
szóval egy kevéske (tényleg kevéske!!) hagymát apró kockákra vágtam, rádobáltam az összevisszadarabokra vágott paradicsomot (persze a gonosz részeket kivágtam belőle) ment rá só, bors, olivaolaj, kiskanál ecet (igazság szerint vörösborecet kellett vona, de nem volt otthon). összekavarás, félretevés. eztán pár szép nagy bazsalikomlevelet sóval-borssal-olivaolajjal összezúttam mozsárban. ráraktam ezt is a paradicsomra, meg rátépkedtem a mozzarellát is.
igazság szerint ezt most egy órára be kellett volna tenni a hűtőbe, hogy IGAZÁN jó legyen, de nem bírtam ki. megettem. mind. ami nem szép dolog, mivel ez egy két személyes adag, de egyrészt nagyon éhes voltam, másrészt nem tudtam volna otthagyni.
és a végén az istenifino sajátalevet az olivás kenyér utolsó szeletével tunkoltam fel.
ohh, boldogság :)
szóval egy kevéske (tényleg kevéske!!) hagymát apró kockákra vágtam, rádobáltam az összevisszadarabokra vágott paradicsomot (persze a gonosz részeket kivágtam belőle) ment rá só, bors, olivaolaj, kiskanál ecet (igazság szerint vörösborecet kellett vona, de nem volt otthon). összekavarás, félretevés. eztán pár szép nagy bazsalikomlevelet sóval-borssal-olivaolajjal összezúttam mozsárban. ráraktam ezt is a paradicsomra, meg rátépkedtem a mozzarellát is.
igazság szerint ezt most egy órára be kellett volna tenni a hűtőbe, hogy IGAZÁN jó legyen, de nem bírtam ki. megettem. mind. ami nem szép dolog, mivel ez egy két személyes adag, de egyrészt nagyon éhes voltam, másrészt nem tudtam volna otthagyni.
és a végén az istenifino sajátalevet az olivás kenyér utolsó szeletével tunkoltam fel.
ohh, boldogság :)
Der fünftre Satz
1. Ragadd meg a hozzád eső legközelebbi könyvet!
2. Csapd fel a könyvet a 23. oldalon!
3. Keresd ki az ötödik mondatot!
4. Tedd közzé a szöveget az oldaladon ezekkel az instrukciókkal együtt!
"Igyekeztem ezt a gondolatot kiverni a fejemből, de hiába; ez az érzés annyira elfogott, hogy nem lehetett neki ellenállni." /Defoe: Moll Flanders örömei és viszontagságai (második kötet, Olcsó Könyvtárban így adták ki)/
Pedig eredetileg teljesen más könyvet akartam olvasni. Csak aztán maf olyan lelkesítően írt az Anna Karenináról, hogy elővadásztam azt is, hogy felkerüljön a polcomra. De megtaláltam közbe ezt, és eszembe jutott, hogy valamikor régen láttam a belőle készült film egy részletét, és nagyon tetszett. Úgyhogy jött ez a könyv is vele, sőt, előre is ugrott a sorban.
Nem rossz, de nem is annyira jó. (mondjuk nem tudom, mire számítottam, a Robinson Crusoe-t sem szerettem) Szájbarágós, egyébként meg vagy a mondanivalója és a főszereplő jelleme nincsenek összhangban egymással, vagy ironikus akar lenni, akkor viszont túl burkoltan. Sose elemeztem jól irodalmi műveket (áhhá, a műszaki agy, ugyebár) ezt sem biztos, hogy jól látom. A lényeg, hogy számomra elég disszonánsan hat.
2. Csapd fel a könyvet a 23. oldalon!
3. Keresd ki az ötödik mondatot!
4. Tedd közzé a szöveget az oldaladon ezekkel az instrukciókkal együtt!
"Igyekeztem ezt a gondolatot kiverni a fejemből, de hiába; ez az érzés annyira elfogott, hogy nem lehetett neki ellenállni." /Defoe: Moll Flanders örömei és viszontagságai (második kötet, Olcsó Könyvtárban így adták ki)/
Pedig eredetileg teljesen más könyvet akartam olvasni. Csak aztán maf olyan lelkesítően írt az Anna Karenináról, hogy elővadásztam azt is, hogy felkerüljön a polcomra. De megtaláltam közbe ezt, és eszembe jutott, hogy valamikor régen láttam a belőle készült film egy részletét, és nagyon tetszett. Úgyhogy jött ez a könyv is vele, sőt, előre is ugrott a sorban.
Nem rossz, de nem is annyira jó. (mondjuk nem tudom, mire számítottam, a Robinson Crusoe-t sem szerettem) Szájbarágós, egyébként meg vagy a mondanivalója és a főszereplő jelleme nincsenek összhangban egymással, vagy ironikus akar lenni, akkor viszont túl burkoltan. Sose elemeztem jól irodalmi műveket (áhhá, a műszaki agy, ugyebár) ezt sem biztos, hogy jól látom. A lényeg, hogy számomra elég disszonánsan hat.
2008. július 17., csütörtök
szép, új
na jó, szépnek lehet hogy nem szép, és lehet h nem is sokáig lesz ilyen, de már untam a feketét nagyon, kell pár hétnyi vidámság :)
2008. július 15., kedd
virtuális ismerős
hétfő este, egomi teszkó, unott fejjel kosárpakolás. srác haverokkal balra el. odabiccentek (vagy csak akatram?) gyerek furán visszanéz (vagy csak úgy tűnt?). mindegy. aztán hirtelen átvillan, izé, ki is volt ez? nem tudom, mindegy, biztos valaki régről a gimiből. de nem. no tényleg mindegy.
hazaérés, megint bevillan, de most tényleg, jaj, honnan volt olyan ismerős. mittomén. mindegy.
gépeléülés, netezgetés, szokásos oldalak végiglapozása.
jaj, megvan :) olvasom a blogját.
szóval, ohh hai :)
hazaérés, megint bevillan, de most tényleg, jaj, honnan volt olyan ismerős. mittomén. mindegy.
gépeléülés, netezgetés, szokásos oldalak végiglapozása.
jaj, megvan :) olvasom a blogját.
szóval, ohh hai :)
óhh azok a mediterrán nyáresték
fél kiló réteslisztbe tekerj a borsőrlőből pont 18 és felet. aztán szórjál bele egy evőkanál sót. meg egy evőkanál apróra vágott friss rozmaringot. meg egy csomag apróra vágott olivabogyót. jah és egy csomag szárított élesztőt is, két kiskanál cukor társaságában. ezeket 5-8 laza mozdulattal keverd össze, aztán zutty bele 3 deci langyi víz meg kis olivaolaj. dolgz-dolgz-dolgz-gyúr-gyúr-gyúr. keleszd egy órát.
most aztán megint dolgz-dolgz-dolgz-gyúr-gyúr-gyúr, aztán formázd meg, tedd tepsire. pihentesd vagy 20 percet megint, közben állítsd a sütőt 200 fokta, kendd meg a tészta tetejét tojássárgájával.
süsd 45 percig a kenyeredet, jah mert igen, az lesz belőle (ezt a formázásnál is vedd figyelembe)
tedd ki egy rácsra, és amíg hűl, szaladj el sajtért, vajért és egy üveg jó száraz vörösborért.
ha hazaérsz, ülj ki a nyári naplementébe, és a friss, langyos, ropogós héjú cipódat falatozd be a bolti szerzeményekkel, még frissibe. az első pohár bort pedig ürítsd stahljucó tiszteletére, hisz ő adta nekünk e csodás receptet.
(még a finnyás 8 éves unokatesóm is imádja, pedig ő aztán tud finnyázni. mondjuk bort nem kap hozzá.)
most aztán megint dolgz-dolgz-dolgz-gyúr-gyúr-gyúr, aztán formázd meg, tedd tepsire. pihentesd vagy 20 percet megint, közben állítsd a sütőt 200 fokta, kendd meg a tészta tetejét tojássárgájával.
süsd 45 percig a kenyeredet, jah mert igen, az lesz belőle (ezt a formázásnál is vedd figyelembe)
tedd ki egy rácsra, és amíg hűl, szaladj el sajtért, vajért és egy üveg jó száraz vörösborért.
ha hazaérsz, ülj ki a nyári naplementébe, és a friss, langyos, ropogós héjú cipódat falatozd be a bolti szerzeményekkel, még frissibe. az első pohár bort pedig ürítsd stahljucó tiszteletére, hisz ő adta nekünk e csodás receptet.
(még a finnyás 8 éves unokatesóm is imádja, pedig ő aztán tud finnyázni. mondjuk bort nem kap hozzá.)
the way i like it
itthon, anyáék már alszanak, hajam törölközőbe csavarva, eső illata beoson az ablak nyitva hagyott kis résén, csak a kislámpa és a monitor világít, klampírozok a billentyűzeten (és arra gondolok, hogy ilyen szó nincs is, mint a gyasztatófa sincs, de mi tudjuk, mit jelent) izgatottan várom a telefontcsörrenést (mint rég, nem egész két éve), álmodozok és bambulok is néha, i got the girl-t hallgatok.
olyan békés, kiegyensúlyozott itt most. olyan boldog.
olyan békés, kiegyensúlyozott itt most. olyan boldog.
2008. július 10., csütörtök
egom again
esztergom jó pár évig nem fogja kiheverni ennek az öntelt tudatlan majomnak a munkáját. nincs még egy normális város, ahol a polginak ne lenne az érettségin kívül még valami papírja, ahol ennyire megvezethetőek lennének az emberek, és ennyire manupulatív és gátlástalan a szellemi vezetőjük.
olvassatok, szörnyűlködjetek. megint a médiába kerültünk, és lám nem kellett hozzá iskolabotrány, nem kellett semmi extra. a meggyes tamás nevű jelenség elindult hódító útjára, tarol már magátol is, segítség nélkül.
amikor ilyeneket olvasok, mindig eszembe jutnak a pletykák, amik akkor terjedtek, amikor még gimnazista voltam, amikor még nem politizáltunk, nem érdekelt minket az egész. akkortájt lehetett hallani, hogy tompit igen gyakran látni teljesen elázva/beszívva a Malátában. hogy édesanyja szeánszokat tart, hogy barátnőivel és az egyéb résztvevőkkel megátkozzák és rontást hozzanak a szocikra. hogy veri a feleségét (na ez nem pletyka, ez tuti...), hogy pajszerral tört be a saját lakásába miután kizárta onnan a Nő (ezt megint nem tudjuk, igaz-e).
akkor nevettünk ezeken. ma már nem nevetek, ma már elhiszem, hogy legalább a fele igaz, és azt gondolom, hogy ha akár csak a tizede is, egy polgármester nem engedhet ilyet meg magának. egy város nem engedhet meg ilyen polgármestert magának.
olvassatok, szörnyűlködjetek. megint a médiába kerültünk, és lám nem kellett hozzá iskolabotrány, nem kellett semmi extra. a meggyes tamás nevű jelenség elindult hódító útjára, tarol már magátol is, segítség nélkül.
amikor ilyeneket olvasok, mindig eszembe jutnak a pletykák, amik akkor terjedtek, amikor még gimnazista voltam, amikor még nem politizáltunk, nem érdekelt minket az egész. akkortájt lehetett hallani, hogy tompit igen gyakran látni teljesen elázva/beszívva a Malátában. hogy édesanyja szeánszokat tart, hogy barátnőivel és az egyéb résztvevőkkel megátkozzák és rontást hozzanak a szocikra. hogy veri a feleségét (na ez nem pletyka, ez tuti...), hogy pajszerral tört be a saját lakásába miután kizárta onnan a Nő (ezt megint nem tudjuk, igaz-e).
akkor nevettünk ezeken. ma már nem nevetek, ma már elhiszem, hogy legalább a fele igaz, és azt gondolom, hogy ha akár csak a tizede is, egy polgármester nem engedhet ilyet meg magának. egy város nem engedhet meg ilyen polgármestert magának.
nem hiszem, hogy akkora luxuscikkfogyasztó volnék, akinek az igényeit nem lehet kielégíteni. és mégis, mostanában a kedvenc és rendszeresen vásárolt élelmiszereimet leveszik a bolt polcáról (oké, legalábbis a közeli plusban). hetek óta nem lehet kapni parmezánt, most már nem volt mozzarella sem, és miután ügyesen sikerült rászoktatniuk a smoothie-ra (2,5 dl-s kiszerelésben irtó jót lehetett kapni) gyorsan meg is vonták: hetek óta nincs a polcon. meg az a fincsi, kiscsomagos bacon is kikerült a választékból, ami sokkal jobb volt, mint a magyar, mert nem romlott ránk a fele, nem szakadt szét, és leheletvékonyra volt vágva. gnocchi sincs már (de ez még orvosolható, a tescoban most van.)mindezek olyannyira luxuscikkek csak, hogy egyikük sem került 400Ft-nál többe...
lehet viszont az eddigi 1 helyett 2 féle disznózsírból választani, jelentősen bővült a margarinok palettája is és gagyi sörből is van vagy 5 féle. van egyre több fajta chips és üdítő is.
mindenkinek jó étvágyat :P
lehet viszont az eddigi 1 helyett 2 féle disznózsírból választani, jelentősen bővült a margarinok palettája is és gagyi sörből is van vagy 5 féle. van egyre több fajta chips és üdítő is.
mindenkinek jó étvágyat :P
köszönöm szépen
varázslatos két szó. időnként mégis úgy gondolom, azon utolsó(vagy egyébként is ritka?) generációba tartozom, akinek az anyukája megtanította, hogy illik, és hogyan illik használni.
manapság nem akkor vagy jófej, ha félreállsz, amikor látod, hogy biciklis jön a járdán, hanem akkor vagy hulye kocsog, ha véletlen nem veszed észre (jogy neki nem ott kéne mennie? jah, kérem...) a gyalogos nem megköszöni, ha átengeded őt a zebramentes úttesten, hanem ordítva ütni kezdi a kocsidat, ha nem. az öreg néni a villamoson kiköveteli a te helyedet, mert az neki jár, bár van még egy csomó üres, de ez jobb, meg közel van az ajtóhoz. ordibálás, szidalmazás van, míg fel nem állsz, azonban egy halvány jó szó nem hagyja el a száját, miután megteszed. ha az oviban nem adsz a kakóscsigából a többieknek, kiközösítenek, de ha adsz, nem leszel jobb, hisz ez a természetes, ezért neked semmi nem jár cserébe.
van persze ennek a másik oldala is, ami szintén nem job egy cseppet sem. amikor aztán a gyalogos, az autós, a diák mégis enged, aztán meg nekiáll fennhangon, undokul kötekedni: "megköszönni derogál? anyád nem tanította meg rá?" mintha minimum a fél karját adta volna azzal, hogy tett egy lépést jobbra...
nem tudom, nem értem én ezt. az emberek nem tudnak békésen egymás mellett élni. ahol tudnak, belekötnek a másikba. fáj, ha neki egy kicsit jobb, mint nekünk, fáj, ha nem a mi érdekünk a legfontosabb másnak. senki nem nézi a közösséget, lassan nincs már mi, csak én, én, én. ha nekem jobb, az természetes, ha másnak, az botrány. ne legyünk már ennyire irigyek.
manapság nem akkor vagy jófej, ha félreállsz, amikor látod, hogy biciklis jön a járdán, hanem akkor vagy hulye kocsog, ha véletlen nem veszed észre (jogy neki nem ott kéne mennie? jah, kérem...) a gyalogos nem megköszöni, ha átengeded őt a zebramentes úttesten, hanem ordítva ütni kezdi a kocsidat, ha nem. az öreg néni a villamoson kiköveteli a te helyedet, mert az neki jár, bár van még egy csomó üres, de ez jobb, meg közel van az ajtóhoz. ordibálás, szidalmazás van, míg fel nem állsz, azonban egy halvány jó szó nem hagyja el a száját, miután megteszed. ha az oviban nem adsz a kakóscsigából a többieknek, kiközösítenek, de ha adsz, nem leszel jobb, hisz ez a természetes, ezért neked semmi nem jár cserébe.
van persze ennek a másik oldala is, ami szintén nem job egy cseppet sem. amikor aztán a gyalogos, az autós, a diák mégis enged, aztán meg nekiáll fennhangon, undokul kötekedni: "megköszönni derogál? anyád nem tanította meg rá?" mintha minimum a fél karját adta volna azzal, hogy tett egy lépést jobbra...
nem tudom, nem értem én ezt. az emberek nem tudnak békésen egymás mellett élni. ahol tudnak, belekötnek a másikba. fáj, ha neki egy kicsit jobb, mint nekünk, fáj, ha nem a mi érdekünk a legfontosabb másnak. senki nem nézi a közösséget, lassan nincs már mi, csak én, én, én. ha nekem jobb, az természetes, ha másnak, az botrány. ne legyünk már ennyire irigyek.
2008. július 9., szerda
ha annyira nem is lódultam meg olvasás szempontjából, mint szerettem volna, azért ártágtam magam néhány könyvön az elmúlt hetekben.
egyik a hétfő szombaton kezdődik, amit maf ajánlott. hát igaza volt, nagyon tetszett. kicsit olyan harrypotter felnőtteknek. nem a történet miatt, mert az egyátalán nem hasonlít. inkább a mágia, mint az élet természetes, kicsit sem furcsa velejárója miatt. hihetetlen jó volt :) azóta is sztrugackijt olvasok, és halmozok egyre többet a polcon (mostmár van belőle szám szerint négy :) )
a másik pedig a nagy férjvadászat volt. nem egészen az volt, amire számítottam. jobb. kellemes, nyári, lányoknak való, könnyed. de mégis más. nincs mindent elsöprő szerelem, van viszont önmegvalósítás. nincs nagy romantika, van viszont rengeteg humor. főszereplőnk tipikus századelei vagyonos amerikai zsidó családból származik, titanicból tengerbe fúlt apával és egy buta, prűd, látszatnak élő anyával. tehát a kezdet jó, a többit olvassátok el, tetszeni fog :)
ami pedig még vár rám: Svejk, sok Hrabal, Utazások Erotikában, A királynő nyakéke, 2,5 sztrugackij, 1 LőriczLLászló. majd mesélem, milyen volt.
egyik a hétfő szombaton kezdődik, amit maf ajánlott. hát igaza volt, nagyon tetszett. kicsit olyan harrypotter felnőtteknek. nem a történet miatt, mert az egyátalán nem hasonlít. inkább a mágia, mint az élet természetes, kicsit sem furcsa velejárója miatt. hihetetlen jó volt :) azóta is sztrugackijt olvasok, és halmozok egyre többet a polcon (mostmár van belőle szám szerint négy :) )
a másik pedig a nagy férjvadászat volt. nem egészen az volt, amire számítottam. jobb. kellemes, nyári, lányoknak való, könnyed. de mégis más. nincs mindent elsöprő szerelem, van viszont önmegvalósítás. nincs nagy romantika, van viszont rengeteg humor. főszereplőnk tipikus századelei vagyonos amerikai zsidó családból származik, titanicból tengerbe fúlt apával és egy buta, prűd, látszatnak élő anyával. tehát a kezdet jó, a többit olvassátok el, tetszeni fog :)
ami pedig még vár rám: Svejk, sok Hrabal, Utazások Erotikában, A királynő nyakéke, 2,5 sztrugackij, 1 LőriczLLászló. majd mesélem, milyen volt.
az élet zajlik, a nyár a szokásosnál is sűrűbb lesz, csak a munkanapok jelentik a biztos pontot az elkövetkezendő pár hétben.
lesz gólyatáborrendezés, baliékkal pár nap balcsi, sch nyáritábor, hktábor (na ez csak icipici) pihenésre minimális idő marad, de így jártam, pihenek majd ősszel :P
hétvégén volt makó, nyugis, strandolós, sütögetős. hétvégén lesz debrecen, pajtáskodós, múkázós, bulizós. utána pedig már végre-végre esztergom, rég jártam arra úgy igazán, csak 1-1 napra futotta az elmúlt hetekben, ez pedig rossz.
ami szintén rossz, hogy elmaradnak ezen a nyáron a fesztiválok is, nekem legalábbis. egész egyszerűen nem férnek be sehová. amire szívesen mennék az az efott, ott lesz mindenki, aki számít. de nem jön össze, affenevigyeel.
de nem sírok, hiszen ma kaptam meg az első dorsumos fizetésemet és ilyenkor mindig ráébredek, hogy ó igen, érdemes dolgozni :)
lesz gólyatáborrendezés, baliékkal pár nap balcsi, sch nyáritábor, hktábor (na ez csak icipici) pihenésre minimális idő marad, de így jártam, pihenek majd ősszel :P
hétvégén volt makó, nyugis, strandolós, sütögetős. hétvégén lesz debrecen, pajtáskodós, múkázós, bulizós. utána pedig már végre-végre esztergom, rég jártam arra úgy igazán, csak 1-1 napra futotta az elmúlt hetekben, ez pedig rossz.
ami szintén rossz, hogy elmaradnak ezen a nyáron a fesztiválok is, nekem legalábbis. egész egyszerűen nem férnek be sehová. amire szívesen mennék az az efott, ott lesz mindenki, aki számít. de nem jön össze, affenevigyeel.
de nem sírok, hiszen ma kaptam meg az első dorsumos fizetésemet és ilyenkor mindig ráébredek, hogy ó igen, érdemes dolgozni :)
2008. július 4., péntek
It's not that she walked away,
Her world got smaller.
All the usual places
The same destinations
Only something's changed.
It's not that she wasn't rewarded
With pomegranate afternoons
Of Mingus, Chet Baker and chess
It's not stampeding fortune
Or prim affectations
She's off on her own
But she knows
Now is greater than the whole of the past
Is greater, and now she knows.
She just wants to be somewhere
She just wants to be.
She just wants to be somewhere
She just wants to be.
It's not that the transparency
Of her earlier incarnations
Now looked back on, weren't rich
And loaded with beautiful vulnerability
But now she knows
Now is greater
And she knows that.
She just wants to be somewhere
She just wants to be
She just wants to be somewhere
She just wants to be.
Now is greater, now is greater
And she knows that.
She just wants to be somewhere
She just wants to be.
She just wants to be somewhere
She just wants to be.
She just wants to be somewhere
She just wants to be.
She just wants to be somewhere
She just wants to be.
It's not like if angels
Could truly look down
Stir up the trappings
A light on the ground
Remind us of what, when, why or who
That how's up to us, me and you
And now is greater than the whole of the past
Is greater and now she knows that.
Now she knows.
Her world got smaller.
All the usual places
The same destinations
Only something's changed.
It's not that she wasn't rewarded
With pomegranate afternoons
Of Mingus, Chet Baker and chess
It's not stampeding fortune
Or prim affectations
She's off on her own
But she knows
Now is greater than the whole of the past
Is greater, and now she knows.
She just wants to be somewhere
She just wants to be.
She just wants to be somewhere
She just wants to be.
It's not that the transparency
Of her earlier incarnations
Now looked back on, weren't rich
And loaded with beautiful vulnerability
But now she knows
Now is greater
And she knows that.
She just wants to be somewhere
She just wants to be
She just wants to be somewhere
She just wants to be.
Now is greater, now is greater
And she knows that.
She just wants to be somewhere
She just wants to be.
She just wants to be somewhere
She just wants to be.
She just wants to be somewhere
She just wants to be.
She just wants to be somewhere
She just wants to be.
It's not like if angels
Could truly look down
Stir up the trappings
A light on the ground
Remind us of what, when, why or who
That how's up to us, me and you
And now is greater than the whole of the past
Is greater and now she knows that.
Now she knows.
szokásos havi pánikroham
mostmár le lehet írni, mert megszűnt az oka :)
szóval lassan minden hónapban eljátszom ilyentájt ugyanazt, amikor az istennekse akar jönni. olyankor már látom magam előtt ahogy kialvatlanul, karikás szemmel két pelenkázás között tanulok vizsgára, ahogy állásinterjún azt mondják, hogy "jaj hát kedves anyuka, mit vár itt 3x évesen munkatapasztalat nélkül, meg hát tetsziktudni, az az informatikai diploma hamar elévül ám", és hogy már sosem látom londont és párizst, és ilyenkor hülyeségnek tartom az egész családalapítás-mizériát, miért is vannak oda érte az emberek? és igazat adok madonnának: szülj csak 4x évesen, akkor már nem kell ilyenek miatt aggódnod.
aztán persze végül jön mégis, mert csak elszámoltam a napokat, vagy az új gyógyszer miatt van, vagy a vizsgaidőszak és stressz miatt. és megnyugszom, elúsznak a felhők, és madonna ismét hülyének tűnik, a gyerekek ismét aranyosnak.
de ilyenkor elkezdem készíteni a todo listámat: mi az, amit még mindenképp meg szeretnék tenni, látni szeretnék. és jobban kezdek dolgozni: tessék csak megnézni, jó munkaerő vagyok, lehet rám építeni hosszútávon is. és kicsit spórolni: bármikor szükség lehet rá.
persze nem akarom sokáig húzni, de arra a 3-4 évre még igenis szükségem van. gyerek vagyok még, basszuskulcs. fel kell nőnöm.
szóval lassan minden hónapban eljátszom ilyentájt ugyanazt, amikor az istennekse akar jönni. olyankor már látom magam előtt ahogy kialvatlanul, karikás szemmel két pelenkázás között tanulok vizsgára, ahogy állásinterjún azt mondják, hogy "jaj hát kedves anyuka, mit vár itt 3x évesen munkatapasztalat nélkül, meg hát tetsziktudni, az az informatikai diploma hamar elévül ám", és hogy már sosem látom londont és párizst, és ilyenkor hülyeségnek tartom az egész családalapítás-mizériát, miért is vannak oda érte az emberek? és igazat adok madonnának: szülj csak 4x évesen, akkor már nem kell ilyenek miatt aggódnod.
aztán persze végül jön mégis, mert csak elszámoltam a napokat, vagy az új gyógyszer miatt van, vagy a vizsgaidőszak és stressz miatt. és megnyugszom, elúsznak a felhők, és madonna ismét hülyének tűnik, a gyerekek ismét aranyosnak.
de ilyenkor elkezdem készíteni a todo listámat: mi az, amit még mindenképp meg szeretnék tenni, látni szeretnék. és jobban kezdek dolgozni: tessék csak megnézni, jó munkaerő vagyok, lehet rám építeni hosszútávon is. és kicsit spórolni: bármikor szükség lehet rá.
persze nem akarom sokáig húzni, de arra a 3-4 évre még igenis szükségem van. gyerek vagyok még, basszuskulcs. fel kell nőnöm.
dühöngök
uborkaszezon van. ez meglátszott eddig majd mindenen: alig frissül a velvet, az esztergomi botrányok is kisebb lángon égtek, kicsit olyan nyugalom-szag lett.
azonban a ma reggeli szokásos hírgyűjtés közben ismét fenn kellett akadnom. Herr K.L. felismerte, hogy a botrányra nyáron is igény van (hiszenhát unatkozik a nép) és kitett magáért. ha most nagyon dühös lennék, azt mondanám, hogy hárohaggyonelaszívve. de ezt most kissé kevésnek érzem.
betonkockát a bokájára, aztán bele vele a palába.
wáá....
azonban a ma reggeli szokásos hírgyűjtés közben ismét fenn kellett akadnom. Herr K.L. felismerte, hogy a botrányra nyáron is igény van (hiszenhát unatkozik a nép) és kitett magáért. ha most nagyon dühös lennék, azt mondanám, hogy hárohaggyonelaszívve. de ezt most kissé kevésnek érzem.
betonkockát a bokájára, aztán bele vele a palába.
wáá....
2008. július 2., szerda
napsüt, kékazég, zöldapáááázsit
tegnap balival, katával és ádámmal kimentünk a velencei-tóra. eredetileg úgy volt, hogy elindulunk még délelőtt. ez nem jött össze, de nem is volt baj, csináltam egy jó nagy adag spagettit és még ebédeltünk egyet négyesben indulás előtt. aztán kocsibapattanás és irány a part. a víz hihetetlen jó volt (és - háhá - klórmentes :) ) nem voltak túl sokan, de azért túl kevesen se, a nap sütött, de nem égetett. volt fagyi, labda, frizbi, napozás, minden ami kell. szóval roppantul élveztem az idei első strandolást. aztán még estére felmentünk baliék új lakásába, beszélgettünk éjfélen túl. mivel addig fogyott némi becherovka meg meggyesmézes is, ezért már nem ültünk kocsiba, inkább ott is aludtunk. mondjuk reggel rossz volt a szokásosnál fél órával kelni, hogy haza tudjunk még menni munka előtt, de annyi baj legyen: amenniyre jó volt a tegnapi nap, ennyi áldozatot simán megér :)
az eltűnt edények nyomában
hát mostanában minden "nyilvános" helyen hagyott edénynek, pohárnak lába kél. a koliba nyárra bevackoló angol diákok fel vannak háborodva, hogy bevisszük a cuccokat a konyhából, amik az ő fogalmaik szerint publicok (azaz jaj, kikerült a konyhába, hát leveszem a szárítóról, használom, aztán kajamaradékosan ott is hagyom) valójában azonban a mieink. gyarló dolog volt azt képzelni, hogy majd nyugodtan használhatjuk a konyhát mosogatásra. hát nem, ha kint hagyod a cuccaidat akár egy fél órára is száradni, nyugodtan keresztet vethetsz rájuk. ha mégis meglennének, és visszaviszed őket saját kis vackodba, kivívod egy egész szintnyi cserediák/nyaraló haragját.
nemérteménezt.
de mindezek után ma bejöttem dolgozni, és hiába keresem a virágos bögrémet, valaki más valahol már vidáman szürcsögeti belőle a kávét.
hát affene. pedig utána is néztem mindezen mai élmények után: nem, nem ma van a "nagy nemzetközi edényelcsóró nap".
nemérteménezt.
de mindezek után ma bejöttem dolgozni, és hiába keresem a virágos bögrémet, valaki más valahol már vidáman szürcsögeti belőle a kávét.
hát affene. pedig utána is néztem mindezen mai élmények után: nem, nem ma van a "nagy nemzetközi edényelcsóró nap".
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)