tegnap volt schönherzben iván nap. jó volt, nem sok elrontani való van egy ilyenen (ez egy kb 150 fős kertiparti sok sörrel, grillel, dékánjelöltekkel, és a koli falára kivetített EB elődöntővel. ez utóbbi opcionális.)
itt volt szerencsém találkozni K.E.-vel, aki a világ legnyugisabb, leghelyesebb két hónapos hölgyeménye. ábszolút nem zavarta, hogy életében most lát először és máris vagy 20 percre a karjaimban landol, míg szülők élvezik a partit, se az, hogy negyedóránként más rázza a babakocsiját, hogy mindenki látványosan, hangosan babusgatja, csodálja. mindezt tűri, nyugodtan, nyelvkinyújtva, szonte mosolyogva. csak időnként vágja magát boxpozícióba, ebből pedig mi rögtön megértjünk, hogy mégis csak ő az úr itt a házban, és rohanunk, ha a cumi kiesik a szájából, tesszük, amit tennünk kell. el vagyunk bűvölve mindahányan. aztán amikor E. ránk un, olyan 10 óra tájt este, akkor hasra fordíttatja magát, és alig pár perc, már alszik is. mit zavarja őt a focimeccs, a 2-3 méterre mellette kissé illuminált fiúk danolászása. ő fáradt, ő most aludni fog. majd szól, ha legközelebb fogadóórát tart. mi pedig várjuk :)

Istenments, hogy bántsam a drágámat, de mosolyogni azért szabad. szóval kicsit vicces, amikor én megyek át az obiba spaklit meg gipszet meg keverőtálat venni, mert ő riadt szemekkel rámnéz és mondja, hogy gőze nincs, mi kell a gletteléshez, még mi az a spakli. :)
aki ezek után azt mondja nekem, hogy a nő maradjon a tűzhely mellett, meg férfimunkáról papol és hasonlók, na az elmehet a sunyiba ;)

enni szeretek, de hát ezt mindenki tudja rólam, aki meg nem, az igazán megláthatja :P. azonban korom előrehaladtával muszáj volt megtanulnom kulináris igényeimet magamnak kielégítenem (gyk főzni) mivel finnyás ugyan nem vagyok, de valljuk be, a menzás rizseshús és borsóleves egyszerűen szar. mindenhol.
amint pedig elkezdtem vakarhatni a serpenyő és fazék allját rájöttem, hogy ez majdnem olyan jó, mint maga az evés. úgyhogy mostanában már nem csak az utóbbi pusztító, de a megelőző alkotó szenvedélynek is szívesen hódolok. van már saját sikerreceptem is, amire bukik az egész család, szóval jó úton haladok. de azért jobb szeretek másoktól tanulni, mint a saját hibáimból. úgyhogy néztem én már végtelen dzsémiolivert, mindenféle spektrumos főzős varázslásokat, lapozgatok rengeteg stáljucót (neki a műsorát nem szeretem, no de a receptjeit, ohh, azokat igen) és most végre-végre találtam egy roppantmód élvezhető gasztroblogot is. hazudnék, ha azt mondanám, hogy szakmai szempontból a legjobb a fellelhetők közül, fiszen ott van pölö a fűszer és lélek vagy a chili&vanilia de ezek valahogy távol állnak a munkás hétköznapok valóságátó.
úgyhogy marad nekem a mitfőzzekmamagamnak és a titkon dzsémioliver ifjukori énje iránt érzett még ma is pislákoló gasztroszerelmem :)

szóval amikor van egy 150%-ra telített hetem, és akkor valami kiscsaj alaptalan hisztije miatt még a portások is cseszegetnek, hogy költözzek ki még maholnap a nekem szombatig járó férőhelyemről, na az leveri a biztosítékot.

amikor mentem át bringával termóba, meg kellett állnom a Lánchíd kis alagútja után, mert valami hozzáért a kerékhez. nagyon hozzáértő szemmel nézegettem, mikor megállt mellettem egy igazi keményvonalas bringás és kedves arccal megkérdezte, hogy hajj, technikai probléma? modom igen, van itt valami gebasz. két másodperc alatt kijelentette h jah, a fék ér hozzá (aztán én jöttem rá h feszül a bowden, átállítotam másfele állásba és már ment is jól) de ezzel azt hiszem rájött, hogy nem vagyok én olyan igazi cangamájszter, legfejebb kis drótszamárhuszár. pörgetett még kettőt a keréken, mondta, hogy el kéne vinni centíroztatni, majd megjegyezte, hogy bár, ezzel az acélfelnivel hordhatom havonta. majd mosolygott egyet, búcsúzott és elsuhant. a számat kinyit sem volt idő, nem hogy kérdezni.
szóval ha valaki tudja, mi az a centírozás, miért és hol kell ilyet, valamint hogy mi köze a felni acél voltának mindehhez, azt kérem, ossza meg velem az információt.
kösz :)

de azért meglepődtem, hogy csak úgy megállt és segített, nagyot csalódtam ismét az emberekben, pozitívan. persze hogy ez az összetartó pesti biciklistársadalom avagy a napsütés-boldogság-nyár eredménye, azt még nem tudom.

hétvégén hazamentem egy napra. igazi instantlátogatás volt, reggel felpattantam bicóra, ki a vonathoz, otthon le a vonatról. kaptam új nyerget anyától, hogyival kibicikliztünk az adri-büféhez sörözni-jégkrémezni, aztán elmentünk rögbimeccsre, aztán otthon kiettük a hűtőt meg meccset néztünk (holland-orosz) aztán vissza pestre az utolsó vonattal. éjfélkor bicózás a rakparton.
annyira jó volt. nagyon. olyan, mint a régi jó nyugis nyáriszünetek. és most hirtelen szeretnék megint fiatalabb lenni olyan 5-6 évvel, otthon lenni, nem aggódni semmi miatt.

végre - végre megjött a sztrugackij-könyv papírformában, így olvashatom újra tovább (már izzadt a szemem a monitortól néha) egyébként most, hogy hirtelen rámköszöntött a fenenagy nyáriszünet (vagy legalábbis befejeztem a vizsgaidőszakot) ismét beleestem abba a hibába, hogy minden be belekapok, mindent elkezdek. így most hirtelen 2 könyvet olvasok, mert amíg a hétfőt nem tudtam, addig elkezdtem a férjvadászaot. az szintén nagyon tetsik, 20. század elei lányregény, limonádé a javából, de annál azért sokkal-sokkal jobb :)
most éppen az egyéb dolgaimmal kéne foglalkoznom, de mérges vagyok, mert információ és segítség hiányában nem nagyon megy. aztán ha itt a hkban végeztem, tekerek át a termóba hűtőt és fagyasztót leolvasztani, mert onnan is ki kell már költözni lassan és ezt muszáj lesz.
aztán meg fruzsit kéne még tanítgatni ma délután, aztán sörözni kömcivel, aztán beszélgni robival a pályázatis témáról. aztán, ha a mai napnak vége, akkor a hét második felében dolgozás van nagyon, de emellett szerda este táncklub vacsi, csütörtök este iván-nap, pénteken meg menet seniortáborban. kissé zsúfolt a hetem, úgy érzem. még jó, hogy hivatalosan szünet van :P. de jövő héten lemegyünk a velencei tóra, és ki sem szállunk a vízből egész nap. háhááá :D :D :D

az évfolyamtársaim jelentős része idén lediplomázott, köztük azoknak a németeseknek a nagy része is, akikkel együtt kezdtük, szenvedtünk, mókáztunk sokat. amikor ez eszembe jut, akkor kicsinek és butának érzem magam, hogy nekem bezzeg nem sikerült, és még legalább egy év, mire véget ér ez az egyetem névre hallgató, hosszúra nyúlt (időnként rém)álom.
persze aztán eszeme jut az is, hogy azért rengeteg érdekes dolgot csináltam én az elmúlt 5 évben a tanulás mellett (időnként helyett) és ezeket az emlékeket, tapasztalatokat nem adnám oda egy idei diplomáért. de azért no. a bogár a fülben azért ott maradt, a vágyakozás "el innen mostmár" akkor is tovább él.
sokszor nem érzem már magam gyereknek, néha fáraszt a diáklét és bár már a mostani életem is sokban hasonlít a nagybetűshöz, azért még mindig nem teljesen az, még mindig vannak megkötések, nem kívánt függések, kötelezettségek. és míg ez gimi után a család volt (vagy legalábbis éreztük akkor annak) most kívánom, bár csak a család lenne. persze ezeket mind magamnak köszönhetem , én láncoltam magam az egyetemhez, a diákléthez minden lehetséges ponton keresztül, én szeretném fájdalommentesen itt hagyni őket. ennek pedig jelenleg egyetlen lehetőségét abban látom, hogy szépen gyorsan lediplomázzak és így mosollyal arcomon inthessek búcsút. szép is lesz csak jaj még olyan messze van.

iiiiiiiiigenigenigenigen megjött az új bicikli és csudaszép és csudajó, csak még kell ezt-azt állítgatni rajta meg új nyerget venni rá meg kulcsot szerezni a biciklitárolóhoz és onnantól nem állíthat meg az égvilágon senki, rozál, a kétkerekű aszfaltbetyár visszatér ;)

UPDATE: na ma már mentem is vele, munkába. teljesen király, a féken kell kicsit állítani és akkor a legcsudább bicó lesz belőle. meg mondjuk sztem a pumpanem hozzávaló, de nem lapos a kerék uh egyelőre ez sem gond

mindig csak a pénz....

szóval van Xyz Kft. dolgozgattam nekik egy ideig, csak pár órát egy hónapban, nem is túl sok pénzért. nagyjából február óta az órák száma még inkább megfogyott én meg azóta akár hányszor találkoztam a főnökkel, szóltam, hogy figyu gondoljuk már át ezt újra, mert ennek nem sok értelme van. ő meg csak halogatta. most JÚNIUSBAN hív fel, hogy szóval akkor erre a 4 hónapra szerinte nekem 1 havi fizetésnél nem jár több, úgyhogy adjam vissza a többit.
addig rendben is van, hogy nem jár több, hát hiszen én is hányszor mondtam már neki, hogy kár ezért egy embert fizetni. de hát közel fél év kell hozzá, hogy ezt kitalálja? most szedjem össze 3 havi fizumat, amit azóta elköltöttem? hát vazze. lehet, én vagyok hisztis, de ez kiakaszt.
sose dolgozz haveri alapon.

szmúszi

szóval smoothie. pont nekem kitalált nyári csudafinomság. imdom ugyanis a turmixokat. pechemre azonban a tejjel a pocakom nincs valami nagyon közeli barátságban, joghurttal viszont nem minden finom, úgyhogy egy ideje csak keseregtem a téma fölött. most azomban a plus polcán (aztán meg a velveten) szembe jöt velem a kézenfekvő megoldás.
mert hogy mi is a szmúszi: turmix, tej nélkül. pontosabban 100% gyümölcsből. (na meg egy kis víz mert különben nem folyik). vegyünk tehát legalább 2 féle gyümölcsöt, aminek az íze szerintünk összeillik. az egyik legyen valami "sűrűbb" (pl banán, barack, eper) többi bármi. daraboljuk fel, bele a turmixgépbe (nyáron mehet bele jégkocka, vagy fagyasztott gyümi) kis víz, ha kell, kis édes, aztán hörp.
én meggyel és barackkal (mert a barack volt leárazva és meggy volt fagyasztott). isteni
ki lészen még próbálva a barack-sárgadinnye, barack-málna is. (mivel az epernek már vége, banánt viszont nyáron nem vagyok hajlandó.)

medárdkor

azt mondják, hogy ha medárdkor esik, negyven napig esik. és tényleg. medárd óta minden nap hull valami. eső, jég, (cigicsikk a 17. emeleti ablakból). első pár nap még nem volt gond, örültem is neki, legalább nem lesz szívfájdítóan jó idő kint, amíg tanulni kell. no de mostmár lassan nem kell tanulni, jöhetne a strand, bicó, görkori, margitsziget, szóval a jóidő, helló. medárd, húzz csak el melegebb (szárazabb?) éghajlatokra, itt most kicsit elég volt.

jön az új bicó

jön bizony, egy használt országúti lesz az újfiú. mert igenis fiú: kék és magasvázas, van már hozzá új, hiperszuper zár, adnak hozzá lámpát és sárvédőt és pumpát és csomagtartót. szóval jó lesz. remélem őt sokáig tudhatom majd a magaménak, nem úgy, mint a montit. remélem neki valaki legalább jól gondját viseli.

csak néhány gondolat

a sims egy roppant addiktív játék.
annál, ha az ember vizsga miatt hajnalban kel és megbukik, csak az a rosszabb, ha az ember vizsga miatt hajnalban kel, aztán nem is vizsgázik.
társasozni vizsgaidőszakban a legjobb. csak ugye nem a legszerencsésebb.
jó annak, akinek saját lakása van.
lilivel nem lehet rövidet beszélgetni :)
otthon jó.
nyári szünetben otthon lenni még jobb. lenne. nekem is, anyának is.
kurkász. zászló.

elmúlt

mármint az izé a szememmel. de nem nyugodtam meg azért :S
érik az a szemészet már nagyon, nem csak emiatt....

ajjaj

na most olyan van már vagy fél órája, hogy a bárhová fókuszálok a szememmel, pont középen van egy zizis-homályos folt. ez egyrészt aggasztó, mert nem normális jelenség, másrészt zavaró, mert így alig tudom elolvasni a karaktereket akár monitoron akár papíron, ami eléggé visszaveti a munkatempómat.
remélem elmúlik mihamarabb.

"Szeretném, ha tetteim alapján ítélnének meg a későbbiek­ben"

óhhh istenem. hogyan, hogyan, hogyan lehet egy ember ennyire buta? hogy ilyet mondjon és azután meg ilyeneket tegyen? legalább maradjon csendben. értékelje magát egy fél év múlva. vagy magyarázkodjon. tegyen bármi mást, de jelen esetben ahhoz van a legkevesebb alapja, hogy nagyképű legyen... és szerintem ez a nagyképűség, pofátlanság (hehe a két szó szószerint értelmezve pot az ellentéte egymásnak) és a köz semmibe vevésének mintapéldája. László, tényleg azt szeretné, hogy e szerint ítéljük meg magát? tényleg?
idevág még: szigmédia

jön Cordula

anyával beszéltem tegnap, mondta, hogy most jön Cordula. meglepett, bár tudtam, hogy jön a nyáron, de az nem tudatosult bennem, hogy ilyen korán. így valószínűleg nem fogok tudni vele találkozni, pedig jó volna, nem láttam őt 2003 óta - akkor voltunk kint nála hugival berlinben.
viszont ennek kapcsán eszembe jutott, hogy tejóÚristen, hát mikor beszéltem én utoljára rendesen németül. és rá kellett jönnem, hogy roppant régen és valószínűleg hiába is találkoznák Cordulával, meg se tudnék mukkanni. így hát lelkiismeretfurdalásom elaltatása végett elkezdtem gyorsan német zenéket hallgatni, és sürgősen be kell szereznem néhány német nyelvű könyvet is. anyát majd megkérem, ha lesz egy kis ideje, szedjen össze nekem otthon egy pár olyat, amit szerinte el is olvasnék (csak mert van olyan is, hogy Kafka meg Grass, na azokat tuti nem... :P)

Tibi, a hős

e sorokkal szeteném leróni tiszteletemet és minden elismerésemet Tibi előtt. a minap ugyanis egyedül vette fel a harcot a komposzt és egy egész századnyi lótetű ellen, és győzőtt.
a lótetű egy ritka ronda, gusztustalan és ráadásul gonosz állat is (kirágja mindennek a gyöketét a kertben és így a szegény palánták meghalnak, aki még csak hagyján, de paradicsom se lesz rajtuk) és a család összes tagja sikítva menekül ha meglát egyet (főleg én: borzadok mindentől, aminek ízelt lába van/lesz. még jobban utálom, ha ez még nagy is, és ebben a tekintetben a lótetű kétségteenül túl tesz másik nagy ellenségemen, a nagyonnagy szúnyogon)
szóval amit tibi megtett, az valóban egy hősies és említésre méltó dolog. én tuti nem merném. blöe.

ellopták

a bicómat :( a szép, új, csuda biciklimet.
mivel a schönherzhez nincs még biciklitároló, az egytem előtt parkolt a héten. ma reggel már nem.
nagyon dühös vagyok, már csak azért is, mert anya egy csomó tuti dologgal felszeretlte nekem, és így már még jobban szerettem.
de muszáj leszek újat venni, mert mire a 86-os elhoz reggel a dorsumba, hát addig állhatok vele egy órát a budafokin a dugóban.
grrr grrr grrrr...

a gyáva nyúl

igen, én... nem mertem bemenni bélabához vizsgázni, féltem, hogy felkerül a második feketepont a nevem mellé. és akkor hajjajaj nem tudom, mi lett volna a diploma végéig. harakiri és szenvedés, az biztos.
szóval, no, besz@rtam.
úgyhogy maradt köv félévre. de legalább a lelkem megnyugodott.

easy like monday morning

korán kelni azért jó, mert csuda dolgokat láthat az ember. rózsaszín füstöt és élesnarancs napot, kevés autót, az első csilingel-amerre-jár villamost, a felhők alatt továbbszáguldó sugarakat és az enyhe, sejtelmes álom-ködöt a városon. meseszerű.





nameg leginkább a terminfó apróbb nagyobb részletei, amikor épp nem napfelkeltét bámulok az ablakon keresztül

kommunizmus

ohh bárcsak valóban ennyi lenne az egész... :P

a tranzisztor kor hajnalán

mostanában furcsán vonzódom rég(ebb)i magyar számok újrafeldolgozásaihoz. marótviki, csinibaba, ilyesmi... a körülöttem élők meg lassan agyrémet kapnak tőle :)

hepi börszdéj

Ádinak, mert ma van, és tudom, hogy el fogja olvasni ;)
boldog huuszonharmadikat!

most kicsit blöeee

mármint nem pillanatnyilag, hanem úgy mostanában. kezdek megint elhavazva lenni HK-s, egyetemes dolgok által, na meg jön a munka is. és ez az állapot nem ébreszt bennem boldogító érzéseket és/vagy gondolatokat.
most átmenetileg persze jó: hétvége Makón, nem voltam itt két hónapja, úgyhogy már nagyon kellett :)
mondjuk ezt is beárnyékolja némileg a tudat, hogy hétfő terminfó vizsga, ami kötelező, merthogy nincs több alkalom. :P affene. és nem érzem magamban különösebben az erőt. az sem javít a helyzetemen, hogy feltette nekem ádi a gépre a sims2-t megint :P eléggé addiktív játék.

to learn, to learn, to learn

íme az ékes bizonyítéka annak, hogy tényleg szoktam tanulni.



a kellékek: kávé (hogy el ne aludjak), óra (hogy tudjam, mennyi az idő), zene (hogy ne legyen olyan unalmas) telefon (ha mégis elaludnék, legyen ami ébreszt), jegyzet (mert anélkül ugyan mit), színes filcek (hogy szebb legyen tőle a jegyzet, és hogy lássam a lényeget) kisolló (hogy amikor már nagyon ideges vagyok, legyen mivel miszlikbe aprítani a jegyzetet) szörp (csak)

holnapi vizsgára

miért van olyan sanda gyanúm, hogy a tmit-csávók nem fogadnák el indokként...

messze-messze

úgy szeretnék utazni. london, dublin, barcelona, párizs, amsterdam, róma, róma, róma, dubrovnik. ezekre a helyekre mindenképp. és mindenki utazik is, csak én torpanok meg végül mindig. és amilyen ütemben drágul a benzin, mire elég pénzem és merszem lenne nekivágni, addigra már mindez elképesztő luxus lesz. én pedig itt maradok, és a bigbent meg az eiffel-tornyot már csak képeslapokról ismerhetem majd. és szeretnék tanulni is, nyelveket, meg lakberendezést, és jógáznék is, és szeretnék gyakrabban hazamenni, találkozni a családommal és a barátaimmal.
néha (például most) sekélyesnek érzem az életem. nem a külső tényezők miatt, hiszen amíg nem én irányítottam magam és az életem, addig tökéletesen ment minden. de mióta a magam ura vagyok, megfeneklettem. ahelyett, hogy a saját álmaimat-vágyaimat kergetném, olyan dolgokat csinálok, amit utálok, ami felidegesít, elkeserít. és mégis, a mélyen bennem rejlő karitatív(vagy fontoskodó?) azt mondja, ezt most muszáj, különben még elkeserítőbb lesz. és az önbecsülésem, büszkeségem nem engedi, hogy kiszálljak: egyszer már megtettem. ha viszont megint felugrottam a buszra, mostmár tényleg menjek el vele a végállomásig, különben csak a saját állhatatlanságomat bizonyítom. így hát suhannak el mellettem a megállók, csábítanak észre és szívre ható érvekkel én meg szorítom a kapaszkodót könnyes szemmel és remegő szájjal.
de nem szállok le.

utálom a vizsgaidőszakot. mert ilyenkor nincs időm magamra. és ha még lenne is, akkor is stresszes vagyok a következő vizsgám miatt és nem tudok azzal foglalkozni, amivel szeretné, de nincs kedvem azzal, amivel meg muszáj.
grrr....

képek

na ilyen a szoba:



és ezt látani az ablakból ha kinézek szép időben. tizennyolcadik emelet, ugyebár :)




(szerkesztgethettem volna a képeket, de erre momentán semmi időm. egyszer majd talán lesz update :))

az elmúlt egy hét

Nos, belaktuk az új szobát. itt van hely játszani, tanulni, enni, élni. szóval, felüdülés az elmúlt egy évhez képest. az a probléma is meoldódni látszik, hogy nincs net. bár még mindig legalább 2 hét, mire lesz hivatalos, de ha kirakom a lapost az ablakpárkányra, akkor még lehet fogni a lenti mol-kút ingyenes wiera hotspotját (a konyha és a tanuló ablakából pedig a wifiZone-t :) ). bár kényelmesnek nem mondanám, amikor a párkányra könyökölve böngészik - ímélezik az ember de legalább nem kell átmenni miatta az irodába.
BKV-zás helyett mostmár reggel egy órával tovább alhatok, este pedig ugyanennyivel többet tanulhatnék :P. bár ez utóbbi a hét végén az átköltözés miatt sajna mérsékelten valósult meg. úgyhogy a terminfó (brrr...) vizsgámat át is raktam jövő hétfőre, addigra talán megtanulom. de addig is: holnap irül, úgyhogy a mai napomat annak szentelem :)
ha pedig ezeken túl leszek, irány a dorsum: mehetek, mi több, nagyon jó benyomást tettem rájuk, úgyhogy egyenesen várnak. jippí ;) szóval jövő keddtől munka. szerettem náluk lenni a félév folyamán, úgyhogy most nagyobb lelkesedésel megyek neki ennek, mit tavaly az iqsysnek. ott nem szerettem. de itt jó lesz. érzem :)

pénteken meg volt percsónak velkámhóm party osiéknál. jó vol, nagyon. már vagy fél éve nem találkoztam a katákkal se (nem hogy a finneknék tavaszoló perával) úgyhogy jól kibeszélgettük-pletykáltuk-örömködtük magunkat.