majd írok megint sokat

ha lesz net a koliban. most azonban nincs, csak fél órákat lophatok az irodában.
szóval majd :)

újraittanyáááár -uhhuhhh

ha valakinek nem tűnt volna fel: nyár van. nagyon.
eper és csersznyeevős, harmincfokbansétálós, papucsalábamhozragadós szuperjó nyár.
ilyenkor igazán szuper, hogy nagy ablak van a szobán, csak reggel süt be a nap és akkor sem sokág és nem kell órákat buszozni és metrózni.
élvezem nagyon :)

bosszantó

amikor kedden megírtuk az irü pótpótzh-t, azt mondták, egy-két nap és lesz eredmény. azóta is várom, hogy legyen. ez többek közt azért is bosszantó, mert felvettem holnapra a vizsgát a tárgyból de amíg ninics belőle aláírásom, addig természetesen nem mehetek. borul megint minden.
grrr.

dühöng-dühöng

az esztergomi kórház nőgyúgyászatára igyekeztem hétfő délelőtt. háromnegyed kilencre futottam be. valami miatt biztos voltam benne, hogy a rendelés kilenckor kezdődik. tévedtem. nyolckor kezdődött. volna. a fiatal doktorúr ugyanis csak fél tízre futott be. ekkorra közel 15 nagypocakos kismama és kb 5 egyéb nő várt rá. az első beteg bent volt fél ótát. a második 10 percet. a hasrmadik már csak ötöt. már megpillantani véltem a fényt az alagút végén, talán sorra kerülök én is. erre azonban beviharzott egy kórházi dolgozó, hogy márpedig most ő megy be, kitúrta az ajtóból a nyolcadik hónapban járó kismamát, és berángatta a civil barátnőjét kivizsgálásra. itt eldurrant az agyam és eljöttem.
oké, hogy a kórházi dolgozónak is elsőbbsége van. de a kiragasztott prioritási listán ő mindössze a hatodik. előtte vannak a kismamák és a kisgyerekkel megjelenő anyukák. mindkettőből volt ott bőven, mégsem mentek be a tübbiek előtt. de őfelségének, a nővérke barátnőjének persze mindent szabad.
délután egyre visszamentem. ekkor voltunk összesen hárman, a hivatalosan rendelő doki sehol. de szerencsére arra járt k. doktorúr, és "gyorsan elintézte a hölgyeket", 10 perc se kellett, megoldotta mindenkinek minden problémáját. kedves volt, jófej, beszélgetett, feszültségoldott. mosolyogva jöttem ki.

home, sweet home

otthon voltam a hátvégén eszergomban. jó volt. volt nagycsaládi hepaj, játszottunk a kölkökkel. voltunk éjszaka sétálni-fagyizni ádámmal, ebédeltünk napsütésben az udvaron, grilleztünk este anyáékkal, nagyokat beszélgettünk és még nagyobbakat aludtunk. gyakrabban kéne ilyet.
és erre a hétvégére esztergom nem jelentett se többet se kevesebbet a nyugodt, bensőséges családi hétvégénél.
jó lenne, ha máskor sem lenne semmi mellékzöngéje.

újra otthon :)

bizonyám, végre megszereztük a szobakulcsunkat a régi-új második-otthonunkhoz. sch1814. termó, ég veled! irinyi utca, jövünk!!!

:(

pfff... gyász...
meggyesnek meg a jó knrva anyját

egyszer lesz egy ilyen kocsim. pont ilyen.

kiskörúton

a kiskörút tele van antikváriumokkal. nagyon sok van belőlük, de tényleg. van botrányos, halmokban állnak a könyvek a padlón derékmagasságig és a polcokon is legalább három sorban egymás mögött és az eladó sem tudja hogy mi van, és mi nincs és az ember eltölt bent egy fél órát, mert biztos benne, hogy itt majd aztán megtalálja, de nem. aztán van olyan is, ahol csupa nagyon előkelő régi könyvek vannak, amihez ha hozzányúlsz, nagyon csúnyán néznek rád. de vannak normálisak is, ahol úy kuszálhatod össze a sorrendet, ahogy tetszik, annyit fogdosol és lapozgatsz, amennyit csak akarsz és nem melékesen normális áron adják oda. nem mintha sajnálnám a pénzt, cs most mégis 5 könyvet sikerült kevesebbért megvenni, mint múltkor 2-t az alexandrában.

jah és megvan az elveszítenivaló is: Rejtő Jenő: Csontbrigád (szerbantalt nem találtam, a sajátomat meg nem akatom :P)

down by the riverside

tegnap volt Schönherz nyitó buli, visszakaptuk a kolinkat :) borzasztóan néz ki szegny, de majdcsak belakjuk. viszont, ami rövidtávon az érdekesebb, hogy volt Benkó Dixiland Band koncert is ez alkalomból. mint mindig, most is zseniálisak voltak a fiúk (:P), a világ legeslegjobb zenéjét játszák. a schönhezes koncertjeik egyébként ha lehet, még sokkal jobbak, mint máshol. ennek az oka, hogy tulajdonkppen ők alapították meg az újvári jazzklub és dixikocsmát, úgyhogy ha idejönnek, hazajönnek. otthon pedig mindent szabad :) ennek megfelelen olyan felszabadultan játszanak, annyival jobbak, viccesebbek mint máskor, hogy hihetetlen. a koncert szünetében az új trombitással beszélgettem, és mivel a terem szélén én voltam az egyetlen, aki táncolt, ezért a zenekar minden tagjától bezsebeltem néhány mosolyt :)





már várom a következő benkós jazzklubot, mikor lesz, srácok?

csuri

levágták a hajamat, egészen rövidre (az eddigiekhez képest legalábbis rövid). bár én azt mondtam a fodrásznak, hogy olyanra, mint múltkor, csak a nyakamra ne lógjon rá. erre belelkesedett, hogy nyáriasítja, és, hát, eléggé kurta lett. mondjuk csak ki nyugodtan, csuri fejem lett, no.
de ez nem gond, megszoktam, megszerettem. a gond, kérem, a FORGÓVAL van. pontosabban a forgókkal. mivel most nem húzza magát irányba súlyától fogva a hajam egy fésülködés után, pontosan kijön minden tekervény és csavarvány ami irányítja fürtjeim növekedési irányát. ennél fogva a homlokom jobb oldalán egy tincs olyan, mintha körkefével órákig gondosan szárítgattam volna, hogy ilyen 80-as évek sztájlban álljon. a bosszantóbb viszont a fejem búbjánál kicsit hártébb lévő, forgónak már nem is nevezhető óriásörvény, ami miatt képtelen vagyok 1 óránál tovább kitartó választékot applikálni magamnak, mivel minden hajszálam, ami hátrafelé-lefelé kéne hogy álljon, a fejem tetején keresztül a homlokomat célozza meg.
hát, mit is mondjak, rendkívül bosszantó :P

apu, kezdődik

mármint a vizsgaidőszak, jaj. holnap egy pótpót zh-val indítok, a már korábban emlegetett információs rendszerek üzemeltetése címzetű tárgyból. ma meg tegnap hivatalosan erre tanulok , de nagyon nyögvenyelősen megy. borzasztó (nekem legalábbis) és így nehezen ülök neki.
főleg mivel kint szép az idő és olvashatnék is vagy nézhetnék filmet, vagy intézhetném ugyancsak kötelező jellegű hákás ügyeimet.
brrr...

a könyvespolc

könyvespolcnak nevezni azért túlzás vona. egy árva kis falipolc, tulajdonképpen csak egy deszka, amin az utóbbi egy évben fölhalmozott (fölhozott) kötetek sorakoznak. ott vannak ádám csodakönyvei (starcraft, warcraft, diablo :s, nameg a galaxis utikalauz nagykötet, amit úgyse fog elolvasni, de azért nem viszi haza) így lényegesen kevesebb hely jut az én könyveimnek, mint szeretném. mivel pedig ma szert tettem két új kötetre (PKD - kizökkent idő, LG - a nagy férjvadászat) így neki kellett állni szelektálni. a régebbiek közül haza kell vinni párat, különben nem férnek az újak.
áldozatul esett egy angol agatha christie kötet, ő ádám anyukájáé, a 4 regényből már hármat ugyis elolvastam, a negyedik pedig nem érdekel. haza megy a monte christo grófja (már ugyis olvastam párszor és a 3 kötet nagyon sok helyet foglal) és a quo vadis. ez utóbbival sehogy sem vagyok képes zöld ágra vergődni. háromszor futottam már neki, de mindig elakadok. annyira nem tudok azonosulni a szereplőkkel, az értékrensjükkel, elveikkel, hogy csak idegesítenek, nagyon. pedig jó volna elolvasni, hiszen hát mégis. de nem megy.
szóval a polc megürült kissé, de nem sokáig, remélem. mint említettem, van már 2 új lakó. ha pedig végre lesz időm bemenni a múzeumkörúti antikváriumokba, még sokkal sokkal több lesz.

pest megér egy estet

valamelyik nap este 10 körül kellett hazajönnöm a HK-irodából. miközben trappoltam le a lépcsőn, szidtam magam, lehetett vola annyi eszem, hogy TMCS napján bicikivel jövök be. mert nem sok az a 10 kilónéter, 40 perc és otthon vagyok, de a hátam közepére sem kívántam az éjszakai testmozgást.
ahogy kiléptem a kapun, megcsapott a koranyári este enyhe, illatos levegője. amikor láttam a többieket lemenni az aluljáróba, én meg elindultam a dunapart felé, kezdtem azt érezni, lehet mégis én jártam jobban.
a kivilágított város gyönyörű volt, sokkal szebb, mintha a koszos kocsiablakon keresztül néztem volna. a forgalom már szinte teljesen elült, a délelőtti szmogból alig lehetett érezni valamit. a levegő langyos volt és pesti viszonylatban tiszta. kivételesen a Duna felett is csak enyhe szellő fújt. harmonikus és nyugodt volt minden és minkenki, a szembe jövő pár ember mind mosolygott, az a néhány autó is csöndben és nyugodt tempóban gördült, nem kavarták fel szárnyashajók vagy uszályok a folyó vizét.
muszáj volt a lánchíd közepén megállnom egy pár percre és csodálattal adóznom annak a városnak, amitől egyébként néha a hideg kiráz.
ahogy kiértem a 13. kerület Árpád-hídon túli, zöld részére, már nem is a tavasz-illatot éreztem, hanem azt a kellemes vízpart-illatot (keveredve mindenféle zöld-szaggal) ami az otthoni sziget-sétákat és a Búbánatba biciklizéseket juttatta eszembe.
jó volt.

tegnap lustulós napot tartottam. egész nap hevertem a kanapén, olvastam, szörpöt ittam, halgattam a szélsusogást.
és végre befejeztem a Mansfield Parkot. fanny és edmund megtalálták a boldogságot egymás mellett, a jó elnyerte jutalmát, a rossz méltó büntetését. kicsit sablonos tán, de jól van ez így, az ember lelke megkönnyebbül a végén és elhiszem: az élet mégis szép és igazságos.
nem szeretem letenni az austen könyveket. olyan, mintha egy új, kedves barátnőtől kellene megválnom, hiszen napokig aggódtam, fanny, elisabeth, elinor, emma sorsán és most tessék, elveszik tőlem őket, amikor épp megszeretem minden csacskaságukat és hibájukat. piszok dolog, főleg, hogy lassan elfogynak az austen könyvek és nem lesz mivel vígasztalódnom, ha leteszem az egyiket, nem jöhet utána rögtön a másik :P

most épp nem tudom, mit olvassak. ha van bármi jó ötlet, szívesen fogadom (csak gondoljatok arra, hogy földhözragadt informatikus vagyok, nem fogad be mindent a gyomrom, és nem fog fel mindent az agyam :) )

brrriháááá :)

igen, sikerült, elfigadták az önlabomat. négyest kaptam, aminek örülök, mert kezd egyre nyilvánvalóbb lenni h sz. nem szeret engem, és ennek a fényében a négyes egyértelmű elismerés.
mostmár tehát lehet előre nézni, a vizsgákra koncentrálni.
(és várni a választ, hogy mehetek-e nyárra dorsumolni. remélem, igen. majd meglátjuk.)

nekem a balaton

az utóbbi években jól behatárolható, hogy az év melyik szakában mit hallagok: szeptemberben a qpa környékén greenday, október-november gilmoregirls ost, december-január swing és jazz (rod stewart idevágó albuma, jorah jones, katie melua, pár ost), tavasszal német zenék, jack johnson, better days, bryan adams, nyáron meg amorf ördögök, hot jazz band. ezek már kb 3 éve visszatérő elemek. és az a szürnyű, hogy ha a plázában meghallom nyáron rod stewart valamelyik swingjét, teljesen karácsony hangulatom lesz :)
álljon itt hát két kedvenc a nyár és tavasz határáról

kivételesen kiegyensúlyozottnak érzem magam. lementek a nagyon hajtós dolgok, lemen a tábor, a vizsgaidőszakon kívül semmi különösen stresszes dolgot nem látok magam előtt.
végre voltam kb-ülésen is, okos voltam, néha kiabáltam, néha tanítgattam. azt hiszem végre sikerült megalapoznom a tekintélyemet, meglátnom elmúlt 5 éves munkám értelmét és gyümölcsét :) lehet hogy csúszok az egyetemmel, de az az egy év közel sem votl hiába.
mintha a helyi ellentéteink is kezdődnek rendeződni: már talán nem fúj ránk annyira az ehk, már talán elfogadja a véleményünket, esetleg hallgat is ránk néha. csak legyünk mi is ügyesek, és el ne dobjuk magunktól ezt a nehezen elért eredményt. ha arra gondolok, hogy nagyon hasonlóról indultunk, mint az otthoni egom:istván dolog, akkor azt mondhatom, hogy egyrészt nagyon-nagyon ügyesek voltunk (félreértés ne essék, nem akarok semmi olyat mondani, hogy az otthoniak nem ügyesek) valamint hogy az ehk-ban ülő 16 műegyetemista milliószor inteligensebb (még ha homlokegyenest különböző elveket vallunk is) mint esztergom politikuokból álló vezetősége.

hétvége

hk tábor volt debrecenben a hétvégén. eltekintve attól h a gyönyörű idő ellenére be voltunk végig zárva egy ablak és szinte világításmentes likba, nagyon jó volt. önértékeltünk, beszélgettünk, világmegváltottunk, airsoftoztunk, grilleztünk, vonatoztunk, söröztünk.
gyakrabban lehetne ilyen.

ments a vízből katicákt

szerda reggel hallottam a petőfin, és benne maradt a fülemben. azóta folyamatosan ezt danolom

veszíts el egy könyvet!

ezt ma találtam és nagyon tetszik :)
már csak azért is, mert hugival meg vagyunk róla győződve, hogy minden könyvnek lelke, története van. Például a monte christo grófja, amit anya 14 évesen húsvétkor olvasott és nagymamám barackmagot csinált és anya falta a könyvet is és a sütit is. és amikor mi, nagyjából ugyanannyi idősen kezünkbe vettük, peregtek belőle a rózsaszín kristálycukorcsilámok, és anyaának hirtelen eszébe jutott minden.
vagy a 80 éves német nyelvű matekkönyv, amit hugi vett egy antikváriumban. 2 tulajdonosa volt, a KékToll és a Ceruza birtokosai. a ceruzás lényegesen tovább jutott benne, mint a tollas, megjegyzéseket írt egész hosszan a margóra. de a deriválásig egyikük sem jutott el, a könyv vége teljesen szűz. vajon miért?

szóval ezért tetszik ez a kezdeményezés: ezeknek a könyveknek hihetetlen történeteik lesznek a végére...

keresek valamit, amit jól elhagyhatok és izgulhatok, hogy mi lesz a sorsa. mondjuk az a baj h olyat érdemes elhagyni, amit érdemesnek tartok rá, hogy mások is elolvassák. azokat viszont sajnálom :P asszem antikváriumban keresek majd egyet kimondottan erre a célra :) mondjuk szerb antalt :) és jaj, úgy találnék én is egyet :)

fröccs

hát. igazából. no comment.

nyugi van

leadtam a doksit, végre, végre.
4 órát aludtam, és hiába döntöttem magamba kettőt a booster nevű varázsitalból, még mindig zsibbadt az agyam. de begyújttattam lecsóékka a vizipipát, és most nyugodt fáradtság- ködfelhő mögül szemlélem a világot. körülöttem mindenki rohan és veszekszik és az elmúlt hónapban először képes vagyok nem tudomást venni erről :) jó érzés.
heh még a mondataim is kevés összefüggést mutatnak. és milye lesz még ez hk ülés végére :P

versek

nem szeretetek veseket olvasni, túl földhözragadt vagyok hozzájuk általában. és nem értem őket és ez zavar. vagy túl egysíkúnak tartom őket akkor meg az zavar.
ma hajnalban találtam olyanokat, amik tetszenek :) kicsit felcsiholták a lelkem így beadandó írása előtt. köszi, Mafia ;)

az István

nem voltam Istvános gimnazista, Dobós voltam, nyolc hosszú évig :).
de 7 éves koromtól mindig az Istvánba caplattam át anyához a gyakorlóból. ott lógáztam a lábam a tanári előtt, vagy ültem bent anya helyén és bambultam ki a Duna partra. irigyeltem a nagy gimnazistákat, hallgttam a hangversenyt adventkor, néztem a színielőadásokat a díszteremben (ohh, Vajk a Tótékban, vagy az a Lúdas Matyi :) ).
mosolyogtam, amikor az évek múlásával ismét belépve a tanáriba furcsán néztek rám és amikor mondtam, hogy hát anyát keresem, mindenki a kezét összecsapva nézett rám, hogy óhátezekatusmármekkora.
az István nem mint iskola jelent nekem sokat (illetve mint iskola is, de nem úgy, mint az ottaniaknak). de az tanárok és tanulók mint emberek, a hangulat, a hagyományok, ezekben nekem is mind részem volt. és remélem, lehet még nagyon sokáig.

A Mansfield kastély

az embernek arra van ideje, amire szakít. jelen estben nekem már közel egy hete minden nap legalább egy fél órám arra, hogy olvassak. igaz, ezért ma reggel például hajlandó voltam a kelleténél korábban kelni. de megérte. csönd , kávéillat, Jane Austen. az igazi harmónia :)

nagyon hiányzik egyébként az olvasás. régen rengeteg könyv átfutott a kezeim közt. hogy az elmúlt 2 évben mennyi, azt egy kezemen meg tudnám szinte számolni. (és ráadásul azok is olyanok, hogy inkább hallgatok róluk, de hát Istenem, egy vizsgaidőszak után az ember lánya zsibbadt agyának szüksége van a ponyvára :).
de gyakran hiába próbálok időt szakítani, nem megy. mindig eszembe jut valami gyors elintézni, megnézni, megcsinálnivaló. a Hrabal gyűjtemény pedig csak gyűlik és gyűlik a polcon olvasatlanul. Svejk is átvészelt már két karácsonyt anélkül, hogy kézbefogtam volna. Fanny Price története is elég rég porosodott már... mindez persze a teljesség igénye nélkül.
talán most nyáron. talán.

én mostan önkéntes szócső vagyok

az egész ügy, különösen Zara Melinda tanárnő helytállása nem csak ezt az egy, de millió bejegyzést megérne. de nem én vagyok a megfelelő ember arra, hogy a kapcsolódó tényeket, érzelmeket, gondolatokat szavakba öntsem. írjanak helyettem mások, én leszek a szócsövük:


"A Szent István Gimnázium igazgatói álláshelyére kiírt pályázatról április 30-ai ülésén a képviselő-testület - a polgármester indítványára - vita nélkül döntött. Ez késztetett levelem megírására: nem a személyem, az eljárás a figyelemre méltó.

A levél rövidített változatát május 3-án elküldtem a Hídlap főszerkesztőjének, az e-mailt az érintett gépén ma (5-én) 10:52-kor megjelenítették, választ - egyelőre - nem kaptam.

Tisztelt Polgármester Úr!

2008. április 30-án, a rendszerváltozás 18. évében a demokratikusan megválasztott képviselőkkel Ön demokratikusan megszavaztatja, hogy vita nélkül döntsenek a Szent István Gimnázium igazgatói álláshelyére kiírt pályázatról. S ezt Önnek a képviselő-testület SzMSz-e lehetővé teszi:

21. § (1) A képviselő a napirend megállapítása, valamint a napirendek tárgyalása során ügyrendi javaslatot tehet. Ügyrendi javaslatot valamennyi képviselő, napirendenként egy alkalommal – az Ötv., valamint jelen rendeletben meghatározott szabályok figyelembevételével – az ülés vezetésével, a felszólalások korlátozásával, a vita lezárásával és a szavazás módjával összefüggésben tehet a határozathozatalig. (2) A javaslat ügyrendi jellegéről a polgármester dönt. Az ügyrendi javaslatról a Képviselő-testület vita nélkül határoz.

Ha jól értem, Ön mint képviselő javasolja a felszólalások korlátozását, majd Ön mint polgármester dönt a javaslat ügyrendi voltáról, s ezt a frakciója megszavazza. Ügyes. A másik pályázó - előzetes írásbeli bejelentését megváltoztatva – hozzájárul ahhoz, hogy ezt a napirendi pontot a testület nyílt ülés keretében tárgyalja, majd Ön a nyilvánosságból bohóctréfát űzve a nyílt ülésen lehetővé teszi, hogy bárki meghallgathassa az Ön előterjesztéshez fűzött szóbeli kommentárját. Mátyás király és az okos lány története cinikus felhangokkal. (Csak nem kételyek merültek fel Önben jelöltje helytállásával kapcsolatban?) Elfogadható eljárás-e egy demokráciában egy vezetői állásról vita nélkül dönteni?

Ön mindkét pályázatot olvasta, s némi önelégültséggel jegyzi meg, hogy nem sokan lehetnek ilyenek a testületben. Szép. A pályázatom április 4-én beadtam, a pályázati kiírásban nem volt benne, hogy a döntéshozók betekintéséhez nyilatkozatot kell csatolni. Evidensnek tartom, hogy joguk van a pályázatokat elolvasni, különben miről döntenek. De ha törvény írja elő ilyen nyilatkozat kötelezőségét, kinek a felelőssége a pályázati kiírás megfogalmazása? Ha a „betekinthetőségi nyilatkozat”-ot nem kérték, de szükséges, miért csak április 26-án, szombaton fél 12-kor küldi el az irodavezető (vagyis csak hétfőn - egy nappal az oktatási bizottsági, kettővel a testületi ülés előtt – kaphatják meg)? Kinek a felelőssége mindent megtenni a döntések szakszerű előkészítéséért?

Normális döntéshozatalnak tekinthető-e, hogy az Ön előterjesztésében egyetlen szó sem esik arról, hogy a pályázókat az oktatási bizottság meghallgatta, a pályázatokról szavaztak, a szavazati arány mindkét pályázó esetében 3:3:1 volt? A képviselő-testület SzMSz-e szerint az illetékes bizottság elnöke a vita előtt 3 percben ismertetheti a bizottság álláspontját. Igaz, itt nem volt „vita előtt” - nincs ismertetés sem. Az előterjesztésben szerepel, hogy az iskolaszék, a szülői közösség, a DÖK mellettem áll ki, a tantestület 96, az alkalmazotti közösség 97%-os arányban engem támogat, de a nyilvános ülésen ez sem hangzik el. A pályázatokat egyébként a közoktatási törvény szerint is, a testület SzMSz-e szerint is külső szakértővel véleményeztetni lehet. Erre ugye semmi szükség, hiszen Önnek ez esetben egyedül a saját véleménye számít – s frakciója mindezt fenntartás nélkül elfogadja.

Ön valóban azt hiszi, hogy politikusi érdekeit az szolgálja, ha politikai megbízottja alá tolja az igazgatói széket? (Tekintélye nem kívülről, nem a hivataltól lesz valakinek…) Valóban azt hiszi, hogy az iskolában akkor lesz az Ön által kívánatosnak tartott rend, ha az igazgató az Ön meghosszabbított kezeként működik? Önt láthatóan zavarja, hogy a tantestület gondolkodó, szuverén értelmiségiekből áll – úgy látszik, alattvalókat szeretne látni. Ön politikai kérdést csinál az intézményvezetésből: a városon kívül (ha már belül nem talált) kerestetett saját pártja bázisán megfelelő jelöltet, akinek legfontosabb jellemzője éppen pártkötődése. De az iskola politikailag semleges terep! Egy percig sem gondolkodott el azon a tényen, hogy a gimnázium különböző világnézetű, különböző pártszimpátiával jellemezhető vagy akár apolitikus tanárai egyetlen kivételtől eltekintve mellém álltak? Nem akarja észrevenni, hogy az Ön szempontja politikai, a tantestületé szakmai? Az igazgatói állást nem egy pártszervezet élén kell betölteni. Joga van Önnek becsempészni az iskola falai közé a politikát?

Önnek mint városvezetőnek nem az az érdeke, hogy az iskoláról a nyilvánosság csak oktatási ügyekben halljon? Ehhez azonban az érintetteknek tisztában kellene lenniük legalább működésük középtávú feltételeivel. A városnak azonban nincs elfogadott önkormányzati döntés-előkészítést szolgáló feladatellátási, intézményhálózat-működtetési és fejlesztési terve – törvény írja elő, hogy legyen. Mulasztásos törvénysértés? Az iskola véleményezésre jogosult szervei 2007 novemberében bíráltak el egy a 2007-2010-es időszakra szóló, szakértő által készített, meglehetősen vázlatos elképzelést – ez a testület elé tudomásom szerint azóta sem került. Ebből következően az István jövőjével kapcsolatban néhány éves távlatban sem tudható biztosan semmi. Ez felelős fenntartói magatartás? Ön az ősz folyamán többször vádolta a gimnázium vezetését bizonytalanság szításával. A bizonytalanság érzetét Ön tartja fenn Polgármester Úr. Tart a nyilvánosságtól, attól, hogy a döntés-előkészítésbe bevonja az iskolahasználókat? Csak nem takargatnivalója van az iskola jövőjével kapcsolatban? Az iskola nem akar huzakodni a fenntartóval, a tantestület a munkáját akarja végezni – de az iskolahasználóknak joguk van az őket érintő tervekről időben értesülni.

Az előterjesztés indoklásában Ön emlékeztetett, hogy januárban közvetítőkön keresztül egyszer már felajánlotta nekem a posztot. Ön komolyan gondolja, hogy ajánlata elfogadható volt? Néhány hónappal azelőtt ugyanezt az ajánlatot tette Barsi Évának. Van oka Önnek bennünket tisztességtelennek gondolni? Vagy az Ön elvei szerint nem tisztességtelenség egy alkalmas pályázó jó pályázata mellett beslisszanni a kiskapun? Az ajánlattétel idején Barsi Éva még az oktatási bizottság előtt sem volt, de Ön már másik jelöltet keresett. Vagy annyira ostobáknak látszunk, hogy nem látunk át a szitán? Barsi is alkalmas, én is – csak nem 5 évre vagy nem akkor, amikor pályázunk. Talán inkább arról van szó, hogy a Szent István Gimnáziumban bárki lehet inkább igazgató - kívülről, mint valaki - belülről.

Ön kitalált egy speciális esztergomi megoldást: az egyéves igazgatói megbízás intézményét. „Ez az egy év általában elegendő arra, hogy az új vezető – a pedagógiai-szakmai alkalmassága mellett – vezetői alkalmasságát bizonyítsa” – áll az előterjesztésben. Önt nem zavarja, hogy ilyen nincs, igazgatói megbízás 5 vagy 10 évre adható, de bármikor visszavonható. Ön tulajdonképpen bevezeti a próbaidő fogalmát (bár a szót nem mondja ki) – ilyet sem a közoktatási törvény, sem a Kjt. nem ismer. Egyéves megbízás csak a pályázat eredménytelensége esetén és csak az intézmény tanárának adható. Ön tartani akarja a januárban adott szavát, de a törvény megköti a kezét (a hivatal jogászai nyilván megkapták a parancsot: ’ezt akarom, okoskodjátok ki a megoldást’ – a törvények megkerülési lehetőségeinek ismeretéért igazán kár elvégezni a jogi egyetemet, de ez legyen az ő keresztjük). Aztán előterjesztésében Ön idézi a jogszabályokat, majd jön a hihetetlen kreativitással megtalált megoldás: eredményes a pályázat, ötéves megbízást kap a jelölt, majd „kinevezésével létrejött jogviszonya hatályának beálltát követően haladéktalanul adja be az igazgatói megbízásról való lemondását 2009. július 31-ei hatállyal”. Én úgy tudom, hogy jogállamban élek. Csak szánni tudom azt, akinek ez elfogadható, mert annyira igazgató akar lenni.

És mi van még a tarsolyában, Polgármester Úr? Nem gondolja, hogy az intézmény jövőjével kapcsolatban nem illene titkolózni? Nem gondolja, hogy kötelessége az iskolahasználók tudomására hozni, hogy mit jelent a szavazás előtt többször hangoztatott „átmeneti állapot” kifejezés? Nem gondolja, hogy a szülőknek, gyerekeknek, tanároknak joguk van az információkhoz, sőt: a párbeszédhez? Nem gondolja, hogy a fenntartó felelőssége erre is kiterjed?

Esztergom, 2008. május 3.

Tisztelettel: Zara Melinda"

önlab

nam akarnak gyűlni az oldalak, pedig a téma megvan.
nem jönnek a szavak, a mondatok, a struktúra.
help, help.....

fogyitájm

szóval a szokásos tavaszi fogyókúra. mondhatnak nekem a norbik meg az alexandrák bármit, én maradok a bevált módszernél: keveset eszik, sokat mozog. ez mindig működik.
ennek ellenére nem kétlem, hogy az ő módszereik jók. hiszen rengeteg ember fogyott velük. a nevükkel fémjelzett termékekkel szemben viszont egyre komolyabb fenntartásaim vannak. egy zacskó zabkorpa miért lenne attól egészségesebb, hogy egy nő stilizált arcképe mosolyog le róla? és ez miért jogosítja fel rá, hogy kétszer annyiba kerüljön, mint a sima? a kekszet, ami meg ápdét 1, ugyan ehetem éjszaka is akár, bár poshadt, keserű íze van és megnedvesedett állaga. az pedig mindkettejük egytáléteire igaz, hogy a vadrizses húsnak, a paradicsomoskáposztának és a zöldséges-pulykamelles egytálnak pontosan egyforma íze és szaga van. rossz.
pedig nem vasgyok finnyás, tényleg nem. de ezek a kaják egyszerően borzasztóak. és drágák. ettől a lehúzástól pedig kiakadok.
persze legalább megértem a taktikát: 1) a terméket jó drágán megveszed 2) annyira pocsék, hogy inkább nem eszed meg 3) de legalább nem maradt pénzed másra, így nem eszel. ettől pedig fogysz.

hogyha fú a szembeszél

a száj hallgat, a szem beszél a szembe por megy.
tegnap bicajozni mentünk anyáékkal, ki dömösre. sütött a nap, jó volt az idő, volt fagyi meg sör. szóval egy tökéletes kirándulásnak tűnt, egészen addig, amíg el nem indultunk haza felé. ugyanis olyan piszok szembeszelünk volt, hogy még... szóval szenvedtem rendesen :P és estére alig bírtam felállni, annyira fájt a térdem (izomláz? szallagok? tudja a fene...) de mostmár minden oké, csak önlabot írni ne kéne.

R.I.P.

a Széchenyi téren álltak (illetve állnak még ma is), hárman. télen mindig színesen virítottak rajtuk az égők, és kiskoromban elképzelni sem tudtam, hogyan kerülhetnek azok olyan magasra. mióta az eszemet tudom, ott vannak, nagyok, szépek. voltak. az új tér megölte őket. mert a fenyőfa nem szereti, ha a közvetlen mellette lévő szökőkút vegyszeres vizét ráfújja a szél. de nem bizony. először beteg lesz tőle, aztán csöndben, lassan meghal.
vannak helyettük pálmafák, amikre nem lehet égőket akasztani karácsonykor, amik nem nagyok (sőt, a kaspójuk nagyobb, mint önmaguk), de majd idővel megszokom, talán megszeretem őket is. de egyenlőre siratom a fenyőket.

élni az átkosban

a legtöbb ország, város már túljutott ezen. esztergom hajlamos volt mindig is a múltba élni, az "átkos" hozzánk csak egy pár éve érkezett el, és most kezd igazán kiteljesedni.
ennek megfelelően itt is megvannak a nemkívánatos személyek, intézmények. őket előbb száműzik a városból, majd a száműzött intézmény élére pártkatonát állítanak. ha a katona jól muzsikál, agymosnak. ha a katona rosszul, akkor ezzel "csak" megölik az intézményt.

"Köszönjük néked ó Meggyes elvtárs,
Tiéd a hálánk tiszta lángja ég.
Reád ha nézünk, büszke a arcunk,
Virágot hintünk amerre mész.

Fogadjuk néked ó Meggyes elvtárs,
Utadra lépünk, Te vezess tovább!
Tavasszra nyílló gyermeki nótánk,
Elébed hajlik, mint virágos ágy. "